előző nap
következő nap

„Előlép perelni az Úr, készen áll, hogy ítélkezzék népe fölött” Ézs 3,1–4,1

1 Az Úr, a Seregek Ura eltávolít Jeruzsálemből és Júdából mindenféle támaszt: minden támaszt, amit a kenyér nyújt, minden támaszt, amit a víz jelent, 2 a zsoldost és a sorkatonát, a bírót és a prófétát, a jóst és a véneket, 3 a hadnagyot és a főrendűt, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értőt. 4 Ifjoncokat teszek vezéreikké, és sihederek uralkodnak rajtuk. 5 Sanyargatja a nép között ember az embertársát, egyik ember a másikat. Rátámad az ifjú a vénre, a hitvány a tekintélyesre. 6 Ha valaki így unszolja rokonsága egyik tagját: Neked még van ruhád, légy te a vezetőnk, légy úrrá ezen a felforduláson! – 7 akkor az így fog válaszolni: Nem akarok sebkötöző lenni! Nincs a házamban se kenyér, se ruha, ne tegyetek engem a nép vezetőjévé! 8 Bizony, elbukik Jeruzsálem, és elesik Júda, mert nyelvükkel és tetteikkel az Úr ellen fordulnak, és dicsőségével szemben engedetlenek. 9 Személyválogatásuk ellenük beszél, vétkeiket Sodoma módjára hirdetik, még csak nem is titkolják. Jaj nekik, mert maguknak okoznak bajt! 10 Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét élvezhetik. 11 Jaj a gonosznak! Rossz dolga lesz, mert saját tettei szerint bánnak el vele. 12 Ó, népem! Gyermekek sanyargatnak, asszonyok uralkodnak rajtad! Ó, népem! Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged! 13 Előlép perelni az Úr, készen áll, hogy ítélkezzék népe fölött. 14 Törvényt tart az Úr népének vénei és vezérei fölött: Letaroltátok a szőlőt, szegényektől elrabolt holmi van házaitokban! 15 Hogy meritek összezúzni népemet, összetörni a nincsteleneket?! – Az Úrnak, a Seregek Urának szava ez. 16 Ezt mondta az Úr: Mivel Sion leányai büszkélkednek, fejüket fenn hordva, szemükkel kacsingatva járnak, kényeskedve lépegetnek, és lábpereceikkel csilingelnek, 17 ezért kopasszá teszi az Úr Sion leányainak a fejét, és fölnyíratja halántékukat az Úr. 18 Azon a napon eltávolítja ékszereiket az Úr: a lábpereceket, a napocskákat és holdacskákat, 19 a függőket, karpereceket és fátylakat, 20 a fejdíszeket, lábláncokat, díszes öveket, az illatszeres szelencéket és a talizmánokat, 21 a gyűrűket és orrpereceket, 22 a díszruhákat, köpenyeket, sálakat és tarsolyokat, 23 a tükröket, az alsóruhákat, a turbánokat és a vállkendőket. 24 Akkor majd a balzsamillat helyén bűz lesz, az öv helyén kötél, a fodorított haj helyén kopaszság, a díszköpeny helyén daróc, a szépség helyén pedig szégyenbélyeg. 25 Embereid fegyvertől hullnak el, vitézeid a harcban. 26 Szomorkodnak és gyászolnak a kapukban, és kisemmizve ülnek a földön. 4,1 Hét asszony ragad majd meg egy férfit azon a napon, és ezt mondják: A magunk kenyerét esszük, a magunk ruhájába öltözünk, csak hadd viseljük a nevedet! Vedd le rólunk a gyalázatot!

„Előlép perelni az Úr, készen áll, hogy ítélkezzék népe fölött” (13). Mit kellett tenni ahhoz, hogy egy szülő a szeme fényének tartott gyermeke fölött legyen kénytelen ítélkezni? Nem is a tettek számítanak, hanem a megromlott, lázadóvá vált szív, amiből a felsorolt gonoszságok erednek. Nem is a fenyegető ítélet számít. Az Úr fájdalmával való találkozás vezethet vissza minket ebbe az elveszített kapcsolatba. „Ó, népem” (12)!

RÉ 328 MRÉ 199

„…az emberekért rendezni az Isten elé tartozó dolgokat…” (Zsidók 5,1-10) Zsidók 5,1-10

„…az emberekért rendezni az Isten elé tartozó dolgokat…” (Zsidók 5,1-10) Jézus Krisztus a végérvényes és egyetlen főpap; - ez a levél másik nagy főtémája. Akkor sokan értették ezt a képet, hogy „főpap”. A mai ember számára ez a szakasz nehéz, „idegen”, érthetetlen. – 1. Évente egyszer a főpap, a magáért is elvégzett tisztulási szertartások után bemehetett a szentek szentjébe (2-3), hogy a népért bemutatott engesztelő áldozat vérét bevigye oda (2), és embertársaiért is rendezze az Isten elé tartozó dolgokat (1). – 2. Jézus Krisztus ugyanezt tette, mint ember, mint elhívott főpap; de Isten fiaként végérvényesen és tökéletesen, mint legfőbb főpap, örök üdvösséget szerezve azoknak, akik engednek Őneki. – 3. Miről van itt szó? Arról, hogy van valaki, aki tökéletesen, egyszer és mindenkorra, örökre rendezi dolgainkat (1); mindazt, amit mi Istennel szemben, és ennek nyomán egymással szemben is halálosan elrontottunk. Jézus Krisztus rendezte dolgainkat, azzal az isteni hatalommal, amely még a halál felett is Úr; ugyanakkor tökéletes emberként, könyörgésekkel, esedezésekkel, erős kiáltásokkal és könnyek között (7).*

___

* - Senki sem lehetett főpap, csak Isten elhívása szerint, ez még Jézus Krisztus esetében is így volt (4-6; Zsoltárok 2,7; Zsoltárok 110,4). A főpap maga is ember volt, aki tudta, mit jelent az „emberlét”, és könyörgésekkel, esedezésekkel járult a hatalmas Isten elé, akinek van hatalma szabadulást adni (7-10).

- Emberként még Ő is a szenvedéseiből tanulta meg az engedelmességet (8), Istenként azonban mindvégig tökéletesen engedelmes maradt, szíve utolsó dobbanásáig. Számunkra pedig szól az evangélium: feltámadott, legyőzte a halált. Micsoda öröm, rendezve vannak a dolgaink; élhetünk Isten dicsőségére és egymást szeretve.