„Egy igét küldött Jákóbnak az Úr...” Ézs 9
„Egy igét küldött Jákóbnak az Úr..." (7). A messiási ígéret után ítéletes üzenet érkezik Istentől. Az Úr végtelen türelmének jele, hogy igét küld a nép után akkor is, amikor az elfordul tőle. Az év utolsó vasárnapján hálaadással mondhatjuk, hogy Urunk kegyelmét mi is megkaptuk. Mindig küldött igét, akkor is, ha nyitott szívvel hallgattuk, és akkor is, ha nem figyeltünk rá. Áldalak, Uram, a naponta küldött igékért. Köszönöm, hogy mint testté lett Ige, szállást vettél a szívemben!
RÉ 110 MRÉ 110
„…addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út.” (Zsidók 9,1-14) Zsidók 9,1-14
„…addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út.” (Zsidók 9,1-14)* A „szentély” az élő Istennel való találkozás helye. – 1. Csak Őelőtte rendeződhetnek dolgaink tökéletesen és véglegesen. Minden emberi próbálkozás, erőlködés, „ügyeink” tényleges megoldására: valójában illúzió. – 2. Nagy ára van annak, hogy egy időre megállapodjanak a dolgok: temérdek áldozattal jár a „tisztulás” (1-8), újból és újból, és csak pillanatnyi ajándék a „szentély”, az Isten közelsége. (9-10). – 3. Isten megfizette a legnagyobb „árat” értünk; Ő a legnagyobb áldozatot hozta népéért. Véglegesen megnyílt a szentélybe, az Isten közelségéhez vezető út (8), Jézus Krisztus megváltó hatalma, szeretete által (11-13). Tehát megváltott emberek vagyunk: van út, nyitott az út, azon járunk; nem kell félnünk, erőlködnünk, „görcsölnünk”, másokban félelmet keltenünk; nem kell nyugtalan lelkiismerettel, másokat is zsarolva élnünk, és túlbuzgó „holt cselekedetekkel” fárasztanunk az Urat és egymást (14). A Krisztust követő szabadságból bizonyosság, élő hit és hiteles cselekvés fakad.
___
* A „SZENTÉLY” az élő Istennel való találkozás helye.
– 1. Csak Őelőtte rendeződhetnek dolgaink tökéletesen és véglegesen. Minden emberi próbálkozás, erőlködés, „ügyeink” tényleges megoldására: valójában illúzió. Mindennapi tapasztalataink is ezt támasztják alá, mert miközben állandóan azt szajkózzuk, hogy megújulás kell; közben ugyanazok a problémák, ha másként is, de újratermelődnek; sőt, gyakran „a bevált régit” elhagyva, még rosszabb helyzetbe jutunk.
– 2. Isten népének szent sátora, majd később a jeruzsálemi templom tagolása is ezt fejezte ki (1-8). Nagyon nagy ára van annak, hogy egy időre megállapodjanak a dolgok: temérdek áldozattal jár a „tisztulás”. Újra és újra be kell jutni a szentélybe, Isten színe elé, hogy egyáltalán lehetséges legyen számunkra a következő lépés. Isten segítsége nélkül pedig nem csupán eleve reménytelen a helyzet, hanem felemészt mindent a gonosz. A zsidó kultuszban évente egyszer megnyílt a szentélybe vezető út, de a sok áldozat ellenére, „a megoldás” csak időleges volt, a lelkiismeretet nem tudta tökéletessé tenni, ezért újrakezdődött az egész. Minden külső rendelkezést megtartva is csak egy-egy pillanatra lehetett átélni az Isten közelségéből fakadó megoldás biztonságát (9-10).
– 3. Isten megfizette a legnagyobb „árat” értünk; Ő a legnagyobb áldozatot hozta népéért. A karácsonyi evangélium a mostani vasárnapon is eleven, mert a Szentlélek által azt jelenti ki Isten Igéje, hogy végre láthatóan megnyílt a szentélybe, az Isten megváltó közelségébe, kegyelméhez vezető út (8). Ezt az utat Ő nyitotta meg nekünk, Jézus Krisztus megváltó hatalma, szeretete által (11-13). Ettől kezdve minden templom, minden igehirdetés, minden keresztyén megnyilvánulás ezt az örömhírt hirdeti: megváltott emberek vagyunk, van út, nyitott az út, azon járunk; tehát nem kell félnünk, erőlködnünk, „görcsölnünk”, másokban félelmet keltenünk, nem kell nyugtalan lelkiismerettel, másokat is zsarolva élnünk, és túlbuzgó „holt cselekedetekkel” fárasztanunk az Urat és egymást (14). A Krisztust követő szabadságból bizonyosság, élő hit és hiteles cselekvés fakad; nem pedig valamilyen formában „beteg” emberek sokasága.