„A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez” Ézs 10
„A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez” (21). Nagy vigasztalás ez. Sokan elbuktak, sokan vereséget szenvedtek a hitharcban, de Isten nem mond le szövetséges népéről. Lesz maradék, amely visszatalál Istenhez. Sokszor számolgatunk: hányan elmaradtak, hányan tértek a széles útra. Urunk vigasztal: ő látja a megmaradtakat. Látja a gyermekek, fiatalok és idősebbek között azokat, akik igent mondtak hívására. Köszönöm, Uram, hogy erős vagy és megtartod népedet. Köszönöm, hogy én is a „maradék” közé tartozom!
RÉ 49 MRÉ 49„…vér kiontása nélkül nincs bocsánat.” (Zsidók 9,15-28) Zsidók 9,15-28
„…vér kiontása nélkül nincs bocsánat.” (Zsidók 9,15-28)* Most egy „furcsát” mondok, de megmagyarázom. A mennyei világ előképe az is, amikor indulatos leszek, és legszívesebben megszorongatnám azt az embert, aki már annyi, de annyi fájdalmat okozott nekem. Ez is a mennyei világ előképe a hívő ember számára, jelezve, hogy félre minden indulattal, mert valaki már megfizetett azért a sok rosszért is, amit az ellenségem nekem okozott, vagy éppen én okoztam másoknak; tehát én megbocsáthatok. Mit mond az Ige? Vér nélkül nincs bocsánat (22): ez a parancs is „árnya” a mennyei valóságnak. Bizony a „vérontás” sokféle módját gyakoroljuk mindaddig, amíg hit által Jézus Krisztus megváltó vérét el nem fogadjuk elégtételként. Csak az Ő vére ad megnyugvást, megbocsátást, új életet minden szintéren, csak az Ő vére ad megoldást, üdvösséget. Ez azonban, ismét mondom, azt is jelenti, hogy a megváltó vér kiontatott, nincs szükség újabb vérontásra: ne légy indulatos, ne lihegj igazságérzettől fűtötten, bosszúvágytól gőzösen; hanem kölcsönösen nyugodjunk meg, bocsássunk meg, és éljünk végre másként.
___
* A földieket összeveti Isten Igéje a mennyeiekkel, amelyből egyértelműen kiderül, hogy sok itteni tapasztalatunk a mennyei világ „ELŐKÉPE”, nem pontos kiábrázolása a mennyeinek, de jelzés arról, utalás arra (32).
– 1. Az ószövetségi istentisztelet is ilyen „jelzés” volt, a maga korában arról, hogy eljön majd az áldozat nélküli istentisztelet (19-21), ahol már tiszta lelkiismerettel készülhetünk a mennyei istentiszteletre, a beteljesedésre, mint megváltott emberek (15); sőt, addig is úgy élhetünk, hogy egymást sem kell feláldoznunk semmiféle ügyért és igazságért, mert „az igazság” már megszabadított bennünket (János 8,32).
– 2. Most egy „furcsát” mondok, de megmagyarázom. Ennek a mennyeinek előképe az is, amikor indulatos leszek, és legszívesebben megszorongatnám azt az embert, aki már annyi, de annyi fájdalmat okozott nekem. Ez is a mennyei világ előképe a hívő ember számára, jelezve, hogy félre minden indulattal, mert valaki már megfizetett azért a sok rosszért is, amit az ellenségem nekem okozott, vagy éppen én okoztam másoknak; tehát én megbocsáthatok.
– 3. Mit mond az Ige? Vér nélkül nincs bocsánat (22): ez a parancs is „árnya” a mennyei valóságnak. Bizony a „vérontás” sokféle módját gyakoroljuk mindaddig, amíg hit által Jézus Krisztus megváltó vérét el nem fogadjuk elégtételként. Csak az Ő vére ad megnyugvást, megbocsátást, új életet minden szintéren, csak az Ő vére ad megoldást, üdvösséget. Ez azonban, ismét mondom, azt is jelenti, hogy a megváltó vér kiontatott, nincs szükség újabb vérontásra: ne légy indulatos, ne lihegj igazságérzettől fűtötten, bosszúvágytól gőzösen; hanem kölcsönösen nyugodjunk meg, bocsássunk meg, és éljünk végre másként.
– 4. A testamentum, a végrendelet is előkép, jelzés arra, hogy a végrendelkező halála után lép életbe, a végrendelet kedvezményezettjei számára (16-17). Az Ótestamentum „végrendelkezője” meghalt, öröksége a miénk. Ő aztán fel is támadt, hogy ezt a bizonyosságot végérvényesen megerősítse bennünk. Egyszer és mindenkorra elintézett az ügyünk, minden gondunk, halálos bajunk: nem kell félni sem haláltól, sem ítélettől azoknak, akik Jézus Krisztusban vannak (24-28).