„Bizony, megkönyörül az Úr Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja magának”
Ézs 14
1 Bizony, megkönyörül az Úr Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja magának. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. 2 Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az Úr földjén mint szolgákat és szolgálóleányokat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon. 3 Amikor majd nyugalomra fordítja az Úr fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény munkát, amit végeztettek veled, 4 ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Jaj, hogy vége lett a sanyargatónak, vége lett az erőszaknak! 5 Összetörte az Úr a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját, 6 amely népeket vert dühében szüntelen veréssel, és nemzeteket tiport haragjában, kegyetlenül üldözve őket. 7 Megnyugodott, békés az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek. 8 Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk! 9 Megrendült odalent a holtak hazája, amikor meglátta jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait. 10 Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél! 11 Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród! 12 Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! 13 Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. 14 Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! 15 De a sírba kell leszállnod, a gödör legmélyére. 16 Akik csak meglátnak, rád csodálkoznak, elámulnak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok? 17 Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat? 18 A népek királyai mind tisztességben nyugszanak, mindegyik a maga sírboltjában. 19 Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gyomot; elborítanak a legyilkoltak, akiket karddal öltek meg, mint egy eltaposott hullát. Nekik kőhalom alatt lesz a sírjuk, 20 de téged nem temetnek el velük, mert pusztítottad országodat, saját nemzetedet gyilkoltad. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát! 21 Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják a földet, és be ne töltsék városokkal a világot! 22 Rájuk támadok – így szól a Seregek Ura –, és kiirtom Babilon nevét és maradékát, még az írmagját is – így szól az Úr. 23 Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel – így szól a Seregek Ura. 24 Megesküdött a Seregek Ura: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam. 25 Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher. 26 Ezt terveztem el az egész földdel szemben, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen. 27 Ha így határoz a Seregek Ura, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza? 28 Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: 29 Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz. 30 A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom. 31 Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki se hagyja el a kijelölt helyét! 32 Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az Úr vetett a Sionnak alapot, és oda menekülnek népe szegényei!
„Bizony, megkönyörül az Úr Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja magának” (1). Isten népére, amely Ézsaiás korában megosztottan, külső-belső ellentmondások között, bűnökkel terhelten és megannyi hűtlenség között él, hosszú ideig tartó, nagy történelmi próbák várnak. A prófétának ebben a helyzetben is az a feladata, hogy Isten igéjét hirdesse, amely a hűséges, szövetséges Úr ígéretét is hordozza. Isten megkönyörülő szeretetének és kiválasztó irgalmasságának bizonyos ígéretével nézhetnek előre, még ha próbák, nyomorúságok, lemondások, háborúságok, váratlan fordulatok következnek is a közeli és távoli jövendőben. Isten népe ezekben a helyzetekben sem felejtheti, hogy Isten nem szűnik meg népe számára könyörülő és kiválasztó Istennek lenni. Isten könyörülete és kiválasztó hűsége megelőz mindent és mindenkit, ahogyan Jézus tanította: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket” (Jn 15,16). Ma, amikor a bibliaolvasók közösségében, az ige mellett indulunk egy új esztendőre, legyen mindannyiunk számára vigasztalás, erősítés, bátorítás az Ézsaiás által hirdetett isteni beszéd, ebben az egész esztendőben, annak minden napján emlékezzünk igénk biztatására: ahogyan Jákób-Izráelen megkönyörült, és kiválasztó akaratát nem másította meg, a kegyelmes Úr ekként cselekszik személyesen velünk, gyülekezetünkkel és egyházunkkal is. Legyünk hálásak, engedelmesek és alázatosak mindezért! Mi is valljuk az apostollal együtt: „azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak” (1Tim 1,16).
RÉ 282 MRÉ 210
(23) „Hit által…” (Zsidók 11,23-29)* – 1. Az élő Istenbe vetett hit annak jele, hogy az Úréi vagyunk, és az Úr nem hagyja elveszni az Övéit. Mózes ugyan nem mehetett be a földi Ígéret földjére, mert sok engedetlenséget követett el még ő is, de Isten megőrizte őt a mennyei Ígéret földjének, és megőrizte arra, hogy elvégezze küldetését. – 2. Az élő Istenbe vetett hit: Krisztus-hit. A levél írója nem kertel: Mózes akár tudta, akár nem, Krisztusért cselekedett (26). Hit által látta a Krisztust, amikor elrendelte a páskát (28); hit által nem félt, hit által kitartott, hit által látta a láthatatlant (27), hit által kelt át a tengeren (29). – 3. Az élő Istenbe vetett hit tudja a határokat. Egykor ismert, már meghalt, magyar művészekre kerestem rá, a hetvenes évekből, mert kerestem egy adatot; döbbenetes információk birtokába jutottam, róluk és másokról is. A következő pillanatban azonban hálát adtam: Uram, én is tele vagyok nyomorúsággal, de köszönöm, hogy itt, ebben a világban soha nem engedtél és nem is kívánkoztam az általad meghúzott határokon túl. Köszönöm a bizonyosságot, amivel tudom, hit által enyém az Ígéret földje, mint ahogy Mózesé is volt, a Krisztusban; noha látványosan Ő sem jutott be oda.
___
* Hit által rejtegették Mózest, hogy aztán Mózes hit által választhassa az Isten népével való szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét (25). A hit elrejt, óv, megvéd; mintha Isten rejtegetne. Megvéd attól is, hogy olyan útra tévedjünk, amelyik gyönyörűséges, izgalmas, látványos, de amelynek a vége váratlan és halálos szakadék. A kép közhelyesen ismerős, de annál valóságosabb.