előző nap
következő nap

„Fenyegető jövendölés" Ézs 15

1 Fenyegető jövendölés Móáb ellen: Éjnek idején elpusztul, elnémul Ár-Móáb! Éjnek idején elpusztul, elnémul Kír-Móáb! 2 Fölmennek a templomba, zokog Díbón a magaslatokon, Nebó és Médebá miatt jajgat Móáb. Minden fejet kopaszra nyírtak, és levágtak minden szakállt. 3 Az utcákon zsákruhában járnak, a háztetőkön és a tereken mindenki jajgat, könnyeit hullatva. 4 Segítségért kiált Hesbón és Elálé, hangjuk Jahacig hallik. Ezért riadoznak Móáb fegyveresei, riadozik lelke. 5 Szívből kiáltok Móáb miatt. Cóarig, Eglat-Selisijjáig jutottak menekültjei. Sírva mennek föl a Lúhít-hágón, Hórónajim útján összetörve jajveszékelnek. 6 Pusztasággá válnak Nimrím vizei, elszárad a fű, kiég a legelő, nem marad zöld növény. 7 Ezért amijük megmarad, amit csak meg tudnak őrizni, átviszik a Nyárfa-patakon. 8 Körös-körül jajveszékelnek Móáb határain, Eglajimig hangzik a jajgatás, Beér-Élímig hangzik a jajgatás. 9 Bizony, megtelnek vérrel Dímón vizei! Más veszedelmet is hozok Dímónra: oroszlánt Móáb menekültjeire és földjének maradékára.

„Fenyegető jövendölés" (1) szól a szomszéd nép, Móáb ellen, amely figyelmeztető és nem pusztító isteni beszéd. Isten, a világmindenség Ura és Teremtője minden és mindenki fölött Úr, ítéletet és kegyelmet gyakorolhat. Ahogyan abban a korban mindenki, úgy Isten népe is a nagyhatalmak szorításában és árnyékában, fenyegetései között él; és ahogyan a világmindenség Ura, Izráel Istene
ítéletet és menekvést készített a saját népének, úgy ez a lehetőség fennáll mások számára is. „Segítségért kiált" (4) a fenyegetettségben élő ember és nép. „Szívből kiáltok Móáb miatt" (5). Eljut Istenhez a szívből jövő, segítségért kiáltó szó, érkezzen az saját népétől vagy bárki mástól. Szükségeinkben, nehézségeinkben ma is ekként, őszintén kiáltsunk segítségért Urunkhoz, hiszen ő szívből jövő fohászunkat, segélykérésünket bizonyosan meg fogja hallani, és csodálatosan menekülést készít. Egyúttal higgyük azt is, hogy azokon is könyörül, és azoknak is megmutatja hatalmát, akik hozzánk képest távolabb vannak az Úrtól.

RÉ 191 MRÉ 207

„…ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.” (Zsid 11,30-40) Zsid 11,30-40

(40) „…ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.” (Zsidók 11,30-40) Isten mindig az egész teremtett világra tekint és azon belül minden emberre. A hit hősei, akiket itt felsorol a levél írója, és akik Isten ügyéért mindenféle próbatételt felvállaltak, az Úr lelkének ereje és vezetése által tarthattak ki mindvégig. Valóban nem volt méltó rájuk a világ (38), mint ahogy Isten általuk közvetített szeretetére sem méltó a világ. Isten mégsem szűnik meg szeretni ezt a világot. Sőt, nemcsak őket, hanem másokat is, minket is részesít az Ő szeretetében. Ők nem nélkülünk, hanem velünk együtt jutnak el a teljességre. Isten szeretetének ne akarjunk mi határt szabni, mert Ő tudja mit és hogyan cselekszik. Nem a hősiesség üdvözít, hanem Isten megváltó szeretete. Nem is kell hősiességre törekedni; akár ki is mondhatjuk, hogy beteg ember az, aki szeret szenvedni; ugyanakkor legyünk bizonyosak abban, hogy a nehéz időkben Isten megadja az erőt övéinek a hitvalláshoz, és nem is terhel bennünket erőnk felett. Nem azért valljuk meg a hitünket, hogy üdvözüljünk, hanem azért adunk számot a bennünk lévő reménységről, mert a teljesség már a miénk (39-40).