előző nap
következő nap

„mert elfeledkeztél szabadító Istenedről, erős Kőszikládra nem gondoltál!" Ézs 17

1 Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Damaszkusz nem lesz többé város, rom lesz és omladék. 2 Aróér városai elhagyottá válnak, nyájak veszik birtokba, ott heverésznek háborítatlanul. 3 Nem lesz erőd Efraimban, sem királyság Damaszkuszban: egy sorsra jut Arám maradéka és Izráel fiainak dicsősége – így szól a Seregek Ura. 4 Azon a napon lehanyatlik Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik. 5 Úgy fog járni, mint amikor az arató megmarkolja a gabonát, és karjával levágja a kalászokat; úgy fog járni, mint amikor valaki a Refáím-völgyben összeszedegeti a kalászokat. 6 Csak böngészni való marad benne, mint mikor az olajbogyót verik: két-három bogyó marad a fa legtetején, négy vagy öt a gyümölcsfa ágain – így szól az Úr, Izráel Istene. 7 Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. 8 Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat. 9 Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyott erdő és mint a hegycsúcs, mivel elhagyják őket az Izráel fiai elől menekülők: pusztasággá lesznek, 10 mert elfeledkeztél szabadító Istenedről, erős Kőszikládra nem gondoltál! Azért csak ültess gyönyörű ültetvényt, és tűzdeld tele idegen vesszőkkel: 11 még ha az ültetés napján be is kerítenéd, és másnap reggelre rá is bírnád a sarjadásra, oda lesz az aratás a hervadás idején, és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom! 12 Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása. 13 Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz. De ha megdorgálja az Úr, elfut messzire; kergeti, mint a pelyvát a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar. 14 Ha leszáll az est, rémületbe esnek, mire megvirrad, nyomuk sem marad. Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak, ez lesz a sorsa prédálóinknak.

Aki elfeledkezik a szabadító Istenről, annak a sorsa garantált. Fogságba fog kerülni, csak nagyon kevesen maradnak meg ez elhurcoltakból. Ám ez a maradék, akik kitartanak, és hűségesek maradnak Istenhez, mégis olyan ígéret, amire lehet építeni. Ma is sokan hallgatják Isten igéjét, mégis kevesen építenek erre az „erős Kősziklára" (10). Aki viszont rá épít, annak az élete megmarad, és biztonságban van.

RÉ 285 MRÉ 209

„…a bűn elleni harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig...” (Zsid 12,4-11) Zsid 12,4-11

(4) „…a bűn elleni harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig...” (Zsidók 12,4-11)* Az üldöztetést szenvedő keresztyéneket bátorítja ez az igeszakasz. – 1. A bűn elleni harcban nem álltunk ellen egészen a vérig (4), vagyis még nem tettünk meg mindent azért, hogy Isten erejét kérve, győztesen vegyük fel a harcot a sokféle támadással szemben. Merjük szó szerint értelmezni ezt az Igét: nem vállaltuk még fel a Krisztus ügyét egészen a saját életünk odaadásáig. – 2. Elfeledkeztünk a bátorításról, amely nekünk és fiainknak szól (Jób 5,17), hogy ne csüggedjünk, ha próbatételek érnek bennünket, mert az Úr szeretetének jele az intés. Vegyük komolyan az Úr intését, tanuljunk abból (5-6); szenvedjük el azt, hiszen Isten úgy bánik velünk, mint gyermekeivel, akiket nevel (7). Fattyak vagyunk, nem pedig fiak, ha nincsenek az életünkben fenyítések (8). – 3. A „keresztyén happy” élet hiteltelen. Persze beteg ember az, aki szeret szenvedni. Mennyei Atyánk, az Ő szentsége, örök elgondolása, megkérdőjelezhetetlen szeretete alapján formál minket a próbatétellel, amely mindig a javunkat szolgálja (9-10). Pillanatnyilag minden fenyítés nehéz, keserves, soha nem örvendetes; de az örök életben tart, megedz (11).

___

* Az üldöztetést szenvedő keresztyéneket bátorítja ez az igeszakasz.

– 1. A bűn elleni harcban nem álltunk ellen egészen a vérig (4), vagyis még nem tettünk meg mindent azért, hogy Isten erejét kérve, győztesen vegyük fel a harcot a sokféle támadással szemben. Merjük szó szerint értelmezni ezt az Igét: nem vállaltuk még fel a Krisztus ügyét egészen a saját életünk odaadásáig. Persze nem jó szenvedni; amíg lehet, szeretünk élni! De a langymeleg keresztyénségnek most felkiáltójelesen szól a hitvalló, szenvedést is felvállaló bizonyságtétel fontossága. Sajnos, gyengék, elesettek vagyunk ebben. Elszomorító, de tünetszerű példát említek: amikor egy mellettem ülő, „jeles” keresztyén testvéremnek megemlítettem, hogy még megadatik nekünk az a tisztesség, miszerint meghalhatunk a mi Urunk Jézus Krisztusért; - erre a válasz egy kiadós ebéd utáni „büfi” volt. Senki nem vágyik meghalni, ne értsük félre a példát; ugyanakkor bizonyságtételünk gyengesége mégis abban van, hogy alig akarunk, tudunk, merünk áldozatot hozni Jézus Krisztus ügyéért.

– 2. Elfeledkeztünk a bátorításról, amely nekünk és fiainknak szól (Jób 5,17; Példabeszédek 3,11-12), hogy ne csüggedjünk, ha próbatételek érnek bennünket, mert az Úr szeretetének jele az intés. Vegyük komolyan az Úr intését, tanuljunk abból (5-6); szenvedjük el azt, hiszen Isten úgy bánik velünk, mint gyermekeivel, akiket nevel (7). Fattyak vagyunk, nem pedig fiak, ha nincsenek az életünkben fenyítések (8).

– 3. A „keresztyén happy” élet hiteltelen. Persze beteg ember az, aki szeret szenvedni. De, ha a földi apától elfogadtuk a fenyítést, mennyivel inkább el kell ezt fogadnunk a mennyei Atyánktól, aki nem ideig és a maga elgondolása szerint neveli övéit, hanem szentsége és örök elgondolása szerint formál minket, megkérdőjelezhetetlen szeretettel, mindig a javunkra (9-10). Pillanatnyilag minden fenyítés nehéz, keserves, soha nem örvendetes; de az örök életben tart, megedz, Isten igazságában részesít, békességet ad (11).