előző nap
következő nap

„Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat!" Ézs 16

1 Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának Szelából a pusztaságon át Sion leányának hegyére! 2 Bujdosó madárhoz, földúlt fészekhez hasonlítanak Móáb leányai az Arnón gázlóinál. 3 Tartsatok tanácsot, hozzatok döntést! Tedd árnyékodat fényes délben olyanná, mint az éjszaka! Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat! 4 Hadd lakjanak nálad az elűzött móábiak! Légy rejtekhelyük, ha jön a pusztító! Mert vége lesz az erőszaknak, megszűnik a pusztítás, eltűnnek az ország eltiprói. 5 Kegyelem által készül egy trón. Megingathatatlanul ül azon Dávid sátrában a bíró, aki törődik a joggal, és szorgalmazza az igazságot. 6 Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, fennhéjázó, dölyfös és öntelt, hazugságokkal hencegő. 7 Ezért jajgatni fog egyik móábi a másikért, mindenki jajgatni fog. Nyögni fogtok összetörten Kír-Hareszet aszú szőlőjéért, 8 mert elhervadtak Hesbón szőlőhegyei, Szibmá szőlőtőkéi. A népek urai lemetszették vesszőit, pedig Jazérig értek, befutották a pusztaságot; hajtásai szétágaztak, a tengeren túlra nyúltak. 9 Ezért elsiratom Szibmá szőlőtőkéit, ahogyan sirattam Jazért. Elárasztlak könnyeimmel, Hesbón és Elálé, mert szüretedről és aratásodról elmaradt a kurjantás. 10 Odalett az öröm és a vigadozás a gyümölcsöskertben, nem ujjonganak a szőlőkben, nem kiáltoznak. Nem tapos bort sajtókban a taposó, a kurjantást megszüntetem. 11 Ezért, mint a citera, zeng a bensőm Móábért, és a keblem Kír-Hereszért. 12 És ha megjelenik Móáb az áldozóhalmon, bárhogyan fáradozik, még ha szentélyébe megy is imádkozni, nem érhet el semmit. 13 Ezt az igét mondta az Úr Móábról már régen. 14 De most így szól az Úr: Három esztendőn belül, amelyek úgy telnek majd neki, mint egy napszámosnak, megalázzák Móáb előkelőit és hatalmas köznépét is mind; kevés lesz a maradéka, kicsiny és erőtlen.

Móáb korábban ellenségesen bánt a honfoglaló Izráellel. Ám most ők kényszerülnek menekülésre, s dél felől csak Júdától remélhetnek menedéket. Mit tegyen ilyenkor Isten népe? Adja vissza a kölcsönt? Az ige egyértelműen megmondja. Adj menedéket! (3–4). Ezt pedig egy ígéret követi, ami nem más, mint egy messiási prófécia (5). Amikor eljön az igaz bíró, ő majd törődik az igazsággal. Amikor eljött ez az igaz bíró, akkor így tanított már bennünket is: „Jövevény voltam, és befogadtatok." Isten igazsága sohasem a bosszú, hanem az irgalom gyakorlása, még az ellenségek felett is.

RÉ 283 MRÉ 206 

„…a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül...” (Zsid 12,1-3) Zsid 12,1-3

(1) „…a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül...” (Zsidók 12,1-3)* Hol van az a sok bizonyságtevő? – 1. A kifejezés pontos: bizonyságtétel; hiszen amiről bizonyságot teszünk, annak valóságát, igazságát megtapasztaltuk; amit Jézus Krisztusról mondunk, abban bizonyosak vagyunk. Ez a bizonyosság a Szentlélek „tartása” bennünk, ami minden mélypontos válságunk idején is igaz bizonyosságként hordoz. A bizonyságtétel mindig hiteles. Nem bizonyságtétel az, amikor valaki rajongva, nyomulva szól Istenről. – 2. A hit hősei igaz és hiteles bizonyságtevők, akikre tekintve mi is bátorítást kapunk a bizonyságtételre. De ők csak példák, hitükben is gyarló emberek; ezért az erőt nem tőlük várjuk. – 3. Jézus Krisztus a hit szerzője és beteljesítője, amelyből minden hiteles bizonyságtétel fakad. Ő ajándékozza a hitet, miközben Ő az élő hit méltó tárgya is, valamint csak Ő tart meg mindvégig a hitben, hogy minden terhet, kísértést (1), támadást hittel kezeljünk; nehogy valamiképpen megfáradjunk, elcsüggedjünk, és alkalmatlanná legyünk a szolgálatra (3). Ő a bizonyságtevő, élő hit alanya és tárgya egyszerre.

___

* Ez így homályos tagmondat, ráadásul a tartalma nem is valós tapasztalatunk, mert hol van az a sok bizonyságtevő?

– 1. Viszont maga a kifejezés pontos: bizonyságtétel; hiszen amiről bizonyságot teszünk, annak valóságát, igazságát megtapasztaltuk; amit Jézus Krisztusról mondunk, abban bizonyosak vagyunk. Ez a bizonyosság a Szentlélek „tartása” bennünk, ami minden mélypontos válságunk idején is igaz bizonyosságként hordoz. A bizonyságtétel mindig hiteles. Nem bizonyságtétel az, amikor valaki rajongva, nyomulva szól Istenről. Az ilyen kommunikáció mindig hiteltelen, ahol valójában emberek akarnak meggyőzni, rászedni bennünket, Isten nevében.

– 2. A hit hősei igaz és hiteles bizonyságtevők, akikre tekintve mi is bátorítást kapunk a bizonyságtételre. De ők csak példák, hitükben is gyarló emberek; ezért az erőt nem tőlük várjuk, valójában nem rájuk tekintünk, hanem az Úr Jézus Krisztusra, aki nemcsak azt vállalta, hogy a szeretet és az irgalom halálos kockázatába belehaljon a kereszten, hiszen az ember minden szeretettel visszaél; hanem mindezt isteni erejével a feltámadás győzelmében tette (2).

– 3. Jézus Krisztus a hit szerzője és beteljesítője, amelyből minden hiteles bizonyságtétel fakad. Ő ajándékozza a hitet, miközben Ő az élő hit méltó tárgya is, valamint csak Ő tart meg mindvégig a hitben, hogy minden terhet, kísértést (1), támadást hittel kezeljünk; nehogy valamiképpen megfáradjunk, elcsüggedjünk, és alkalmatlanná legyünk a szolgálatra (3). Ő a bizonyságtevő, élő hit alanya és tárgya egyszerre.