„Az Úr elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit” Ézs 24
„Az Úr elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit" (1). Megszívlelendő: bűn és ítélet ok-okozati összefüggésben van egymással. Gyalázatossá tették (5) a földet, megszegték az örök szövetséget. „Átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói" (6). A bukott szellemvilág és annak földi kiszolgálói örök ítéletre jutnak (21). Ugyanakkor szól a Seregek Uráról: „vénei előtt dicsőség ragyog" (23), amibe igazsága (16) és kegyelme is (23) beletartozik! Ennek fényében tiszteljük és imádjuk őt mi is!
RÉ 50 MRÉ 50
„Júda fia volt a Támártól született Pérec...” (Máté 1,1-17) Máté 1,1-17
(3) „Júda fia volt a Támártól született Pérec...” (Máté 1,1-17)* 3. A nemzetségtáblázat sajátossága: asszonyok szerepelnek a családfában. Már ez szokatlan jelenség. Na, de milyen asszonyok? Parázna nők nevei olvashatók itt, amíg Izráel törzsanyái hiányoznak. Támár, aki paráznának öltözve csábította el Júdát, hogy gyermeke legyen tőle (3). Ráháb, aki nagy szolgálatot tett a honfoglalóknak, de hivatásos parázna volt. Ruth, aki Boázt éjszakai fekhelyén felkereste, hogy később feleségül vetesse magát vele (5). Betsabé, aki férjes asszony létére lett Dávidé, és akiért Dávid nemcsak a paráznaság, hanem a gyilkosság bűnét is elkövette (6). Nem a sokféle paráznaság bűnét mentegeti itt az Ige, hanem hirdeti, hogy Jézus Krisztus megbocsátja, megtisztítja, kiemeli életünket a világ összes mocskos hűtlenségéből. Ne csak a férfi-nő viszonnyal kapcsolatos hűtlenségekre gondoljunk. Sokkal mocskosabb paráznaságokkal van tele a világ, mint ami a férfi-nő viszonyban valaha is előfordulhat, mert ez legalább Isten által belénk vetett vágy, valójában szent kívánás. Sajnos, erre a leginkább tetten érhető „paráznaságra” mutogatva leplezzük a többit. Arról most nem is beszélek, hogy Jézus Krisztus végre helyére teszi a nőt is: szereti, megváltja, felszabadítja, megtisztítja, és a „helyére” (!) teszi, a férfi mellé, pontosabban fogalmazva a férje (nem a partnere) mellé.
___
* Egyéb üzenetek a Máté által közölt nemzetségtáblázatban:
- A nemzetségtáblázat kifejezi Isten ígéreteinek beteljesedését. Jézus Krisztusban beteljesedett Izráel egész története. Őbenne beteljesednek Isten ígéretei: amit Ábrahámon át a föld minden nemzetségére vonatkozóan adott (1Mózes 12,3).
- A nemzetségtáblázat szerkezete világosan tagolt. A nemzetségtáblázat háromszor tizennégy nevet sorol fel (17): - Ábrahámtól a királyság koráig: itt Izráel népe kiemelkedik a népek közül; - a királyságtól a babiloni fogságig: itt Izráel egyre mélyebbre jut, miközben megszólal a megváltás ígérete és annak beteljesedése iránti vágy; - a harmadik szakasz az új királyságig, Jézus Krisztusig vezet.
- Az öröm, gyász és kegyelem korszaka fölött Jézus Krisztus tegnap, és ma és mindörökké ugyanaz (Zsidókhoz írt levél 13,8)
- Isten beteljesíti ígéreteit. Ez pedig a nemzetségtáblázatban szereplő nevek szerint mindenkinek szól.
- Isten felhasznál bennünket az Ő ügyében eszközül; és lám, az Ő kegyelme minden alkalmatlannak tűnő embert alkalmassá tehet.
- Ne legyek türelmetlen. Isten hosszú évszázadokon keresztül munkálta Jézus Krisztus eljövetelét, és munkálja az ígéretek beteljesedését.
- Isten az emberi történelemben teljesíti be ígéreteit. Az üdvtörténet a történelemben van jelen. Isten a történelem ura.
- Istenről soha nem tételekben, hanem mindig „elbeszélve” (narratíve) beszélhetünk, mert az Isten kegyelme ma is történik, míg a tétel mozdulatlanul birtokolni akarja az Istent. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség tételekre, de ezeket mindig újra kell gondolni.
- A nemzetségtáblázat vége a történelem célja: Jézus, a Krisztus, ezért a róla szóló híradás sem krónika, hanem evangélium, amely személyes részesedést kíván.
- Máté nyilván nem sorol fel minden őst, amit nem is kellett felsorolni ahhoz, hogy a nemzetségtáblázat hiteles, „teljes” legyen.
- Másolási tévedés valószínűleg, hogy egyes változatokban Ászá helyett Ászáf (7), Ámon helyett Ámos (10) szerepel. Így az ótestamentumi prófétákat és zsoltárosokat olvasták Jézus ősei közé.
- Jósiás (11) után azonban több júdai királyt nem sorol fel a szentíró.