előző nap következő nap

„Itt van a mi Istenünk... Itt van az Úr” Ézs 25

1 Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot. 2 Mert kőhalommá tetted a várost, az erődített várat romhalmazzá; a bitorlók palotája nem lesz város, soha többé föl nem épül! 3 Ezért tisztel téged az erős nép, téged fél a hatalmas nemzetek városa. 4 Mert erős vára vagy a nincstelennek, erős vára a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben – mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar, 5 mint hőség a szikkadt földön. De te megalázod a harsány bitorlókat, mint a felhő árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét. 6 Készít majd a Seregek Ura ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborral, zsíros, velős falatokkal, letisztult újborral. 7 Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. 8 Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr! 9 Ezt mondják majd azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, és ő megszabadított minket! Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának! 10 Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen. Móábot pedig eltapossák lakóhelyén, ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák. 11 Széttárja benne kezeit, ahogyan széttárja az úszó, ha úszik. De az Úr megalázza gőgjét, hiába csapkod a kezével. 12 Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti, lerombolja, ízzé-porrá zúzza.

Amit lát a próféta: nincstelenség, szegénység, nyomorúság, a hatalmaskodók dühe (4). A kijelentett ítéletek súlyát önmagában Isten embere sem tudná elhordozni. Az Úr nagyságát, dicsőségét, csodáit, ősrégi terveinek megvalósulását látva (1) tud a teher alól felszabadulni, és így énekli a megváltottak magasztaló énekét. Újszövetségi magasságokban járunk, amikor látja a lakomát, a népekre ráborult lepel levételét (7), a halál, a könnyek és népe gyalázatának végét (8). A kijelentésözön vége a célba érkezettek örömét hordozza: „Itt van a mi Istenünk... Itt van az Úr” (9).

RÉ 107 MRÉ 107

„…kitűnt, hogy áldott állapotban van…” (Máté 1,18-24) Máté 1,18-24

(18) „…kitűnt, hogy áldott állapotban van…” (Máté 1,18-24)* Mi többet látunk, olvasva ezt az igeszakaszt, mint akkor a történet főszereplője, József. Mi tudjuk, hogy Máriával mi történt, és a Szentlélektől van áldott állapotban (18). A hit mindig többet tud és többet lát, nagy összefüggéseket. Micsoda kegyelem, hogy József a valóságos történések ismerete előtt is „emberséges” maradt, mert ő az Isten gyermeke volt, akit nem ragad el az indulat a „részismeretek” birtokában, mint ma sokakat (olvass csak internetes véleményeket, ölnek!). Lám, József titokban akarta elbocsátani Máriát, mert noha emberileg joggal gyanakodhatott volna, mégis, továbbra is szerette Máriát, és nem akarta, hogy baja essen, mint házasságtörő asszonynak, hiszen a jegyesség akkor szinte a házassággal azonos értékű jogi viszony volt (19). Akiket az Isten magának választott, azok a kellő időben megkapják a „kijelentést” is, hogy döntő helyzetekben ne féljenek irgalommal cselekedni (20).

____

* - Mi többet látunk, olvasva ezt az igeszakaszt, mint akkor a történet főszereplője, József. Mi tudjuk, hogy Máriával mi történt, és a Szentlélektől van áldott állapotban (18). A hit mindig többet tud és többet lát, nagy összefüggéseket. Micsoda kegyelem, hogy József a valóságos történések ismerete előtt is „emberséges” maradt, mert ő az Isten gyermeke volt, akit nem ragad el az indulat a „részismeretek” birtokában, mint ma sokakat (olvass csak internetes véleményeket, ölnek!).

- Lám, József titokban akarta elbocsátani Máriát, mert noha emberileg joggal gyanakodhatott volna, mégis, továbbra is szerette Máriát, és nem akarta, hogy baja essen, mint házasságtörő asszonynak, hiszen a jegyesség akkor szinte a házassággal azonos értékű jogi viszony volt (19).

- Vannak olyan emberek, akik „definiált” hit nélkül is olyanok, mintha hinnének. Ezek így is az Úr gyermekei, akiket az Isten kellő időben megnyer az élő, látható hitnek is. Ezért fordulhat elő, hogy sokszor a „hivatalos” hívő embertelenebb, mint az, aki nem emlegeti állandóan az Urat. Isten látja igazán az övéit.

- Akiket az Isten magának választott, azok a kellő időben megkapják a „kijelentést” is, hogy döntő helyzetekben ne féljenek irgalommal cselekedni (20).

- Aki ismeri az örömhírt, az megváltottan szabad ember, nincs kiszolgáltatva apró érdekeknek; miért is lenne, hiszen tudja: „velünk az Isten” (23), beteljesedik az, amit az Úr mondott (22). Az ilyen ember a szabadságát is Istennek való engedelmességben élheti meg (24).