előző nap
következő nap

„Újra örömüket lelik az alázatosak az Úrban” Ézs 29

1 Jaj Aríélnek, Aríélnek, a városnak, ahol Dávid táborozott! Évek telnek egymás után, ünnepek váltják egymást, * 2 azután ostromot indítok Aríél ellen. Akkor lesz nagy sírás-rívás, mert égő oltárrá teszem. 3 Táborral veszlek körül, sáncot vonok köréd, felállítom az ostromműveket. 4 Megalázottan fogsz beszélni a földön, és megtörten hangzik szavad a porból. Olyan lesz a hangod, mint a föld alatti kísérteté, és szavad a porból suttog. 5 De ízzé-porrá törik ellenségeid serege, a szálló pelyvához hasonló lesz az erőszakosok hada. Egy szempillantás alatt következik be! 6 Mert a Seregek Ura meglátogat téged mennydörgés, földrengés, nagy zúgás, viharos forgószél és emésztő tűz lángjai között. 7 Olyan lesz, mint az álom, mint egy éjszakai látomás valamennyi nép serege, amely Aríél ellen hadakozott, és mindazok, akik ostromot indítottak hadereje és sziklavára ellen. 8 Mint az éhező, aki azt álmodja, hogy eszik, de ha fölébred, üres a gyomra, vagy mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, eltikkadt és szomjas, úgy jár a népek egész serege, amely Sion hegye ellen hadakozott. 9 Ámuljatok és bámuljatok, vakoskodjatok és vakuljatok meg! Legyetek részegek, de ne bortól, tántorogjatok, de ne az italtól! 10 Mert rátok árasztotta az Úr a kábultság lelkét. Bezárta szemeiteket: a prófétákat, befödte fejeiteket: a látnokokat. 11 Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha írástudó ember kezébe adják, és azt mondják: Olvasd el! – ő azt válaszolja majd: Nem tudom, mert le van pecsételve. 12 Ha pedig írástudatlannak adják az iratot, és ezt mondják: Olvasd el ezt! – ő azt válaszolja majd: Nem tudok olvasni. 13 Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat, 14 azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme is kevésnek bizonyul. 15 Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az Úr elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki láthat meg minket, ki ismerhetne ránk? 16 Micsoda fonákság! Egyenrangú talán az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?! 17 Már csak kevés idő van hátra, és a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. 18 Azon a napon a süketek is meghallják az írás szavait, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és sötétség után. 19 Újra örömüket lelik az alázatosak az Úrban, a legszegényebbek is örvendezni fognak Izráel Szentje előtt, 20 mert vége lesz a zsarnoknak, és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük, 21 akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, és tőrbe ejtik azt, aki meg meri feddni őket a kapuban, és mindenféle ürüggyel megfosztják jogától az igazat. 22 Ezért így szól Jákób házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca, 23 mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől. 24 A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.

Mit ér az a „látványvallásosság", ami csupán a szánkat és az ajkainkat érinti meg, de a szívünket nem? Nem válik javunkra, ha csupán betanult emberi parancsok világa az, amiben élünk (16). Ha Isten városára, népére ítéletek, szorongattatások várnak, mindaz csak azért jön, hogy elérkezhessen a kegyelem helyreállító munkája (18). „Újra örömüket lelik az alázatosak az Úrban" (19).

RÉ 124 MRÉ 124

„Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett…” (Máté 3,13-17) Máté 3,13-17

(16) „Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett…” (Máté 3,13-17)* Amikor Jézus megkeresztelkedett, három jelet adott az Isten. Ezekből most a harmadikat emeljük ki.  Amikor Jézus megkeresztelkedett, megszólalt az Atya és „igehirdetésében” egyértelműen kimondta, meghirdette, hogy kicsoda Jézus Krisztus: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (17). Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Az igehirdetés lehetősége és minden keresztyén bizonyságtétel feladata azóta is csak ez: ilyen egyértelműen rámutatni Krisztusra. Ebből is kihallható az újabb örömhír, miszerint mi is Isten gyermekei lehetünk, akikben gyönyörködni lehet; sőt, mi is gyönyörködhetünk egymásban, hiszen bennünk is gyönyörködik az Isten. Nem a másik szépségében, hatalmában, „külső dolgaiban” gyönyörködünk, mert ez érdekvezérelt gyönyörködés. Az igazi gyönyörködés Isten színe előtt minden érdek nélkül történik. Jelen van itt a teljes Szentháromság, az Atya, a Fiú, a Szentlélek. Az egész jelenet kifejezi a keresztyén üzenetet, Isten Fia, beállt a többiek közé, közénk a sorba és megkeresztelkedett (13-15). A gyermekkeresztség mindig ezt hirdeti meg: Isten előbb cselekedett érettünk, minden kegyelem: az Ő szeretete mindent megelőz.

___

* Amikor Jézus megkeresztelkedett, három jelet adott az Atya.

– 1. Amikor Jézus megkeresztelkedett, megnyílt az ég (16). Jézus Krisztus eljövetelével minden emberi „zártság” megoldódott, időlegesen elhordozhatóvá lett. A nyitott ég azt hirdeti, hogy van út Istenhez és egymáshoz. A nyitott ég annak bizonyossága, hogy velünk van az Isten (Máté 1,23). Nincs ennél nagyobb örömhír, mert sokféle „zártságban” szenvedünk, egyéni, egyházi, közösségi értelemben egyaránt; ide sorolva adottságaink, lehetőségeink, tehetségünk, egymáshoz való viszonyulásunk, nézetkülönbségeink, vallásosságunk feszítő zártságait. Hatalmas örömhír, hogy a nyitott ég szabadulást hirdet, de ennek a szabadításnak itteni áldása az, hogy az ember elfogadja, boldogan kitölti, bölcsen kezeli és Isten akarata szerint, az Ő Lelkének erejével „tágítja” a kereteit. Végezetül úgyis eljön az Istentől való szabadság.

– 2. Amikor Jézus megkeresztelkedett leszállt rá a Szentlélek (16). Isten Lelke éltet, hitet ajándékoz és adott időben egy konkrét feladatra teljesen betölt. Ez az utóbbi történt Jézus Krisztussal, működésének kezdetén. Ez a jel ugyanakkor azt is hirdeti, hogy Isten Lelke a lélektelen, sivár (hitetlen), durva (agresszív), halálos (kárhozatos) emberi életet „lelkessé”, „szentlelkessé” teszi.

– 3. Amikor Jézus megkeresztelkedett, megszólalt az Atya és „igehirdetésében” egyértelműen kimondta, meghirdette, hogy kicsoda Jézus Krisztus: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (17). Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Az igehirdetés lehetősége és minden keresztyén bizonyságtétel feladata azóta is ez: ilyen egyértelműen rámutatni Krisztusra. Ebből is kihallható az újabb örömhír, miszerint mi is Isten gyermekei lehetünk, akikben gyönyörködni lehet; sőt, mi is gyönyörködhetünk egymásban, hiszen bennünk is gyönyörködik az Isten. Nem a másik szépségében, hatalmában, „külső dolgaiban” gyönyörködünk, mert ez érdekvezérelt gyönyörködés. Az igazi gyönyörködés Isten színe előtt minden érdek nélkül történik.

– 4. Jelen van itt a teljes Szentháromság, az Atya, a Fiú, a Szentlélek. Az egész jelenet kifejezi a keresztyén üzenetet, Isten Fia, beállt a többiek közé, közénk a sorba és megkeresztelkedett (13-15). A gyermekkeresztség mindig ezt hirdeti meg: Isten előbb cselekedett érettünk, minden kegyelem: az Ő szeretete mindent megelőz.