„...boldogok mindazok, akik benne reménykednek” Ézs 30,1–18
„...boldogok mindazok, akik benne reménykednek" (18). Ézsaiás óvja a jeruzsálemi vezetőket attól, hogy az asszírok ellen védelmet remélve, Egyiptommal kössenek szövetséget. Gondoljuk át, legalább mi, Isten népe, mitől várunk megoldást, kitől várunk segítséget, és hol van ebben az élő Isten? Minden e világi reménységünkről kiderül egyszer, hogy üres hiábavalóság (7). Szégyenben maradunk, ha mindenekelőtt nem az Úrban bízunk (3). Pedig hatalmas Urunk van, ő feltámadott a halálból. A megtérés és a higgadtság segítene rajtunk (15).
RÉ 156 MRÉ 166
„Ekkor odament hozzá a kísértő…” (Máté 4,1-11) Máté 4,1-11
(3) „Ekkor odament hozzá a kísértő…” (Máté 4,1-11)* - 1. Az első kísértés a kenyér (3-4): a puszta lét biztosítása, lehetőleg minél jobban, minél többet. Mindenki ezt akarja, minden irigység gyökere ez. A legszegényebb és a leggazdagabb, másképp, de ugyanerre hajt. A kultúrák harcának gyökere és minden képmutatás forrása is ez. A látható nyomor zsarolva tör a jólétre. Jézus nemet mond erre a lelkületre. - 2. A második kísértés a „vallás” (5-7): Isten nevét emlegetve igazságról szólni, cselekedni, csodákban bízni, elszakadni a mindennapok valóságától, mintha levetnénk magunkat sok emeletnyi magasságból, mert az Isten majd megóv. Hazugság minden olyan vallás, amely saját magát igazolja, miközben nem mer szembenézni azzal, ami van, és a legaljasabb illúziókba kerget. Jézus Krisztus erre is határozottan nemet mond, mint a Sátán mesterkedésére. - 3. A harmadik kísértés pedig a hatalom (8-10): amelyben az első két kísértés egyesül. A hatalom érdekérvényesítés. Nem elég a kenyér és a vallás; az kell, hogy mások kenyere és hite felett én rendelkezzek. A hatalom az, amikor valaki ezt a maga köreiben megvalósítja és diktál mások kenyere és hite (igazsága) felett. Már a homokozóban elkezdődik ez a harc. Jézus Krisztus erre is nemet mond. Az Ő hatalma az volt, hogy nem akart itt hatalmat: így takarodásra kényszerítette a Sátánt.
___
* Három kísértés, negyven napos böjt közben. Jézus Krisztus legyőzte ezeket (1), jelezve, hogy Ő nem erkölcsi példa, hanem Isten Fia, aki hatalmasabb a “nagy szétdobálónál”, és nem csupán megindul azon, ha mi kísértést szenvedünk el, hanem megvált bennünket isteni erejével, hogy mi is győztesen nézhessünk szembe a kísértésekkel (Zsidókhoz írt levél 2,18).
- 1. Az első kísértés a kenyér (3-4): a puszta lét biztosítása, lehetőleg minél jobban, minél többet. Mindenki ezt akarja, minden irigység gyökere ez. A legszegényebb és a leggazdagabb másképp, de ugyanerre hajt. A kultúrák harcának gyökere és minden képmutatás forrása is ez. A kövekből is kenyér, jólét lesz, fogyasztás a végtelenségig, azoknál is, akiknél még másként jelentkezik a „tobzódás”. A látható nyomor zsarolva tör a jólétre. Jézus nemet mondott erre a lelkületre.
- 2. A második kísértés a “vallás” (5-7): Isten nevét emlegetve igazságról szólni, cselekedni, csodákban bízni, elszakadni a mindennapok valóságától, mintha levetnénk magunkat sok emeletnyi magasságból, mert az Isten majd megóv. Hazugság minden olyan vallás, amely saját magát igazolja, miközben nem mer szembenézni azzal, ami van, és a legaljasabb illúziókba kerget. Jézus Krisztus erre is határozottan nemet mond, mint a Sátán mesterkedésére.
- 3. A harmadik kísértés pedig a hatalom (8-10): amelyben az első két kísértés egyesül. A hatalom érdekérvényesítés. Nem elég a kenyér és a vallás, az kell, hogy mások kenyere és hite felett én rendelkezzek. A hatalom az, amikor valaki ezt a maga köreiben megvalósítja és diktál mások kenyere és hite (igazsága) felett. Már a homokozóban elkezdődik ez a harc. Jézus Krisztus erre is nemet mond. Az Ő hatalma az volt, hogy nem akart itt hatalmat; így takarodásra kényszerítette a Sátánt ebben is.
Prospero mondja Shakespeare Viharjának végén: bocsássatok meg és bocsássatok el. Nincs nagyobb ajándék, mint amikor valaki bocsánatot nyerve, másoknak megbocsátva, Krisztussal távozik a világból, aki legyőzte a kísértőt (11).