előző nap következő nap

„...boldogok mindazok, akik benne reménykednek” Ézs 30,1–18

1 Jaj a pártütő fiaknak – így szól az Úr –, akik tervet szőnek, de nélkülem, szerződést kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva! 2 Folyton Egyiptomba járnak, de engem nem kérdeznek meg. A fáraónál keresnek oltalmat, és menedéket Egyiptom árnyékában. 3 De majd szégyent vallotok a fáraó oltalmával, és pironkodni fogtok amiatt, hogy Egyiptom árnyékába menekültetek! 4 Bár vezetői voltak már Cóanban, és követei Hánészig jutottak, 5 mind szégyent vallanak azzal a haszontalan néppel. Nem segít és nem használ, sőt szégyent és gyalázatot hoz. 6 Fenyegető jövendölés Dél Behemótja ellen: A nyomorúság és elnyomás országába, ahol a nőstény és a hím oroszlán, a vipera és a repülő sárkány él, oda viszik szamarak hátán vagyonukat, tevék púpján kincseiket a haszontalan népnek, * 7 Egyiptomnak, melynek segítsége üres hiábavalóság. Ezért nevezem őt így: Rahab, a tehetetlen! 8 Most pedig menj, és írd föl a szemük láttára egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon mindvégig örökre szóló okmányként! 9 Bizony, engedetlen nép ez, hazug fiak; fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr tanítására. 10 Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! – a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat! 11 Térjetek le az útról, hagyjátok el a helyes ösvényt; hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével! 12 Ezért így szól Izráel Szentje: Mivel megvetitek ezt az igét, zsarolásban és csalásban bíztok, ezekre támaszkodtok, 13 azért úgy jártok bűnötökkel, mint a magas kőfal, ha megreped, és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban összedőlhet. 14 Darabokra törik, mint az agyagkorsó, melyet kíméletlenül összetörtek úgy, hogy darabjai között nem lehet találni akkora cserepet, amivel a tűzhelyről parazsat lehetne venni, vagy a tócsából vizet lehetne meríteni. 15 Mert így szól az én Uram, az Úr, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, 16 inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! 17 Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon. 18 De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.

„...boldogok mindazok, akik benne reménykednek" (18). Ézsaiás óvja a jeruzsálemi vezetőket attól, hogy az asszírok ellen védelmet remélve, Egyiptommal kössenek szövetséget. Gondoljuk át, legalább mi, Isten népe, mitől várunk megoldást, kitől várunk segítséget, és hol van ebben az élő Isten? Minden e világi reménységünkről kiderül egyszer, hogy üres hiábavalóság (7). Szégyenben maradunk, ha mindenekelőtt nem az Úrban bízunk (3). Pedig hatalmas Urunk van, ő feltámadott a halálból. A megtérés és a higgadtság segítene rajtunk (15).

RÉ 156 MRÉ 166

„Ekkor odament hozzá a kísértő…” (Máté 4,1-11) Máté 4,1-11

(3) „Ekkor odament hozzá a kísértő…” (Máté 4,1-11)* - 1. Az első kísértés a kenyér (3-4): a puszta lét biztosítása, lehetőleg minél jobban, minél többet. Mindenki ezt akarja, minden irigység gyökere ez. A legszegényebb és a leggazdagabb, másképp, de ugyanerre hajt. A kultúrák harcának gyökere és minden képmutatás forrása is ez. A látható nyomor zsarolva tör a jólétre. Jézus nemet mond erre a lelkületre. - 2. A második kísértés a „vallás” (5-7): Isten nevét emlegetve igazságról szólni, cselekedni, csodákban bízni, elszakadni a mindennapok valóságától, mintha levetnénk magunkat sok emeletnyi magasságból, mert az Isten majd megóv. Hazugság minden olyan vallás, amely saját magát igazolja, miközben nem mer szembenézni azzal, ami van, és a legaljasabb illúziókba kerget. Jézus Krisztus erre is határozottan nemet mond, mint a Sátán mesterkedésére. - 3. A harmadik kísértés pedig a hatalom (8-10): amelyben az első két kísértés egyesül. A hatalom érdekérvényesítés. Nem elég a kenyér és a vallás; az kell, hogy mások kenyere és hite felett én rendelkezzek. A hatalom az, amikor valaki ezt a maga köreiben megvalósítja és diktál mások kenyere és hite (igazsága) felett. Már a homokozóban elkezdődik ez a harc. Jézus Krisztus erre is nemet mond. Az Ő hatalma az volt, hogy nem akart itt hatalmat: így takarodásra kényszerítette a Sátánt.

___

* Három kísértés, negyven napos böjt közben. Jézus Krisztus legyőzte ezeket (1), jelezve, hogy Ő nem erkölcsi példa, hanem Isten Fia, aki hatalmasabb a “nagy szétdobálónál”, és nem csupán megindul azon, ha mi kísértést szenvedünk el, hanem megvált bennünket isteni erejével, hogy mi is győztesen nézhessünk szembe a kísértésekkel (Zsidókhoz írt levél 2,18).

- 1. Az első kísértés a kenyér (3-4): a puszta lét biztosítása, lehetőleg minél jobban, minél többet. Mindenki ezt akarja, minden irigység gyökere ez. A legszegényebb és a leggazdagabb másképp, de ugyanerre hajt. A kultúrák harcának gyökere és minden képmutatás forrása is ez. A kövekből is kenyér, jólét lesz, fogyasztás a végtelenségig, azoknál is, akiknél még másként jelentkezik a „tobzódás”. A látható nyomor zsarolva tör a jólétre. Jézus nemet mondott erre a lelkületre.

- 2. A második kísértés a “vallás” (5-7): Isten nevét emlegetve igazságról szólni, cselekedni, csodákban bízni, elszakadni a mindennapok valóságától, mintha levetnénk magunkat sok emeletnyi magasságból, mert az Isten majd megóv. Hazugság minden olyan vallás, amely saját magát igazolja, miközben nem mer szembenézni azzal, ami van, és a legaljasabb illúziókba kerget. Jézus Krisztus erre is határozottan nemet mond, mint a Sátán mesterkedésére.

- 3. A harmadik kísértés pedig a hatalom (8-10): amelyben az első két kísértés egyesül. A hatalom érdekérvényesítés. Nem elég a kenyér és a vallás, az kell, hogy mások kenyere és hite felett én rendelkezzek. A hatalom az, amikor valaki ezt a maga köreiben megvalósítja és diktál mások kenyere és hite (igazsága) felett. Már a homokozóban elkezdődik ez a harc. Jézus Krisztus erre is nemet mond. Az Ő hatalma az volt, hogy nem akart itt hatalmat; így takarodásra kényszerítette a Sátánt ebben is.

Prospero mondja Shakespeare Viharjának végén: bocsássatok meg és bocsássatok el. Nincs nagyobb ajándék, mint amikor valaki bocsánatot nyerve, másoknak megbocsátva, Krisztussal távozik a világból, aki legyőzte a kísértőt (11).