előző nap
következő nap

„Jaj neked, pusztító...” Ézs 33

1 Jaj neked, pusztító, akit még nem ért pusztulás, te rabló, akit még nem raboltak ki! Ha befejezted a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha bevégezted a rablást, téged fognak kirabolni! 2 Uram, kegyelmezz nekünk, benned reménykedünk! Légy segítségünk reggelenként, szabadítónk a nyomorúság idején! 3 Dörgő hangodtól elfutnak a népek, ha felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek. 4 Összeszedik a zsákmányt, ahogyan a sáskák szedik, úgy ugranak rá, ahogy a szöcskék ugranak. 5 Fenséges az Úr, magasságban lakik, betölti a Siont törvénnyel és igazsággal. 6 Nyugodt lesz az életed, bölcsesség és ismeret teszi szabaddá és gazdaggá; az Úr félelme lesz a kincse. 7 Aríél emberei az utcán kiáltoznak, keservesen sírnak a békekövetek. 8 Kihaltak az országutak, nem járnak az ösvényeken. A pusztító megszegte a szövetséget, megvetette a városokat, semmibe vette az embereket. 9 Gyászol, elalél a föld, hervadozik, megsárgul a Libánon, olyan lett a Sárón, mint a pusztaság, lehull a Básán és a Karmel lombja. 10 De most fölkelek, mondja az Úr, most fölmagasodom és fölemelkedem! 11 Szalmával vagytok terhesek, pelyvát szültök, lihegésetek tűz, megemészt benneteket! 12 A népek égetett mésszé lesznek, és mint a kivágott gaz, tűzben égnek el. 13 Halljátok meg, távol lakók, hogy mit cselekedtem, és ti közel levők, ismerjétek meg hatalmamat! 14 Megrettentek a Sionon a vétkesek, reszketés vett erőt az elvetemülteken: Ki lakhat közülünk perzselő tűz mellett, ki lakhat közülünk örökös izzás mellett? 15 Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti az elnyomással szerzett nyereséget, nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét, hallani sem akar vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot. 16 Az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára. Kenyerét megkapja, vize állandóan van. 17 Saját szemeddel nézheted a király szépségét, láthatod tágas országodat. 18 Eszedbe jutnak a rémségek: hol van már az összeíró, hol az adószedő, hol van az, aki összeírta a tornyokat? 19 Nem látod többé a galád népet, a homályos, érthetetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem lehet érteni. 20 Nézd a Siont, ünnepeink városát! Szemeid meglátják Jeruzsálemet, a nyugalom hajlékát: a sátrat, amelyet nem bontanak le, cövekeit nem húzzák ki soha, és egy kötele sem szakad el, 21 mert dicsőséges lesz ott az Úr! Folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók. 22 Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a törvényadónk, az Úr a mi királyunk, ő megsegít bennünket! 23 Meglazulnak a kötelek, nem tartják az árbocrudat, nem feszítik a vitorlát. Tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is bőséges zsákmányhoz jutnak. 24 Nem mondja többé Sion lakója, hogy beteg, az ott lakó nép bűnei bocsánatot nyernek.

„Jaj neked, pusztító...” (1). Kortörténetileg arról van szó, hogy Isten népe az Úrban bízzon, ne féljen Asszíriától és senki emberfiától; ugyanakkor ne bízzon senki másban, csak őbenne, mert Isten oltalmazza és megmenti népét. Ez a szabadítás azonban túlmutat a Kr. e. 8. századon, arra a nagy szabadításra, amelyik Jézus Krisztusban eljött közénk, és az ő visszajövetelével kiteljesedik rajtunk.

RÉ 44 MRÉ 44

„Boldogok vagytok, ha én miattam gyaláznak…” (Máté 5,1-12) Máté 5,1-12

(11) „Boldogok vagytok, ha én miattam gyaláznak…” (Máté 5,1-12)* Most szándékosan lecsupaszítom az alapfogalmakra, lényegi jellemzőkre a boldogok seregét. Jézus szerint boldogok a szegények, a sírók, a szelídek, az éhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességszerzők, az üldözöttek; akár konkrétan, akár „átvitt” értelemben is élik meg ezeket. Jézus azokat mondja boldognak, akiket a világ soha nem tartana annak. Az értelmezés kulcsa az a mondat, miszerint a fentiek egyike sem önmagában ad boldogságot, hanem csakis Jézus Krisztusért élve. Az Ő ügyének követségében járva tapasztalom meg, a mennyei több birtokában, hogy én már mindent megkaptam, tehát tudok elengedni, irgalmasan, szelíden élni, a világ nyomorúsága felett sírni és a kínok enyhüléséért tenni is valamit. Aki a Jézus Krisztusba vetett hit nélkül éli meg így a boldogságot, az „beteg”, vagy fanatikus, viszont csakis Jézus Krisztusban adatik felülről való erő, hogy ezen az úton járjunk, miközben az Ő világosságában egyértelművé lesz, hogy nincs más „mód” dolgaink rendezésére, mint a szelíd szeretet útja.

___

* A Hegyi beszéd az Isten országának alkotmánya. Isten országa már egészen közel van, Jézus Krisztusban itt van, de csak az Ő visszajövetelével lesz teljessé. A „már igen és még nem” feszültségében itt, ebben a világban a Hegyi beszéd szerint élni mindig az élő hit jele, amely a legbrutálisabb időkben is felvállalja a krisztus-követés kockázatát, amely bármikor végződhet kereszttel; nem megváltó kereszthalállal, de szenvedéssel, alulmaradással, testi szemekkel kudarcnak látszó bukással és halállal. „Hegyen” kezdődött és „hegyen” végződött Jézus Krisztus életének nyilvános útja (1-2).

– 1. A Hegyi beszéd kezdete, az un. „Boldogságmondások” már a beszéd indításakor töményen bevezet ebbe a „jézusi, egészen más etikába” (3-10). Minden gondolata egy külön „kincsesbánya”, de mégis egyben szemlélni helyes. Most szándékosan lecsupaszítom az alapfogalmakra, lényegi jellemzőkre a boldogok seregét. Jézus szerint boldogok a szegények, a sírók, a szelídek, az éhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességszerzők, az üldözöttek; akár konkrétan, akár „átvitt” értelemben is élik meg ezeket. Jézus azokat mondja boldognak, akiket a világ soha nem tartana annak, és valljuk meg őszintén, a mi emberi tapasztalataink és józan eszünk is ellene mond az itteni állításoknak: mindegyiket „csípőből és zsigerből”, egyházon belüli és kívüli példákkal alátámasztva tudnánk cáfolni; és ha lenne is kivétel, az is csak megerősíti a tapasztalatainkat.

– 2. Az értelmezés kulcsa az a mondat, miszerint a fentiek egyike sem önmagában ad boldogságot, hanem csakis Jézus Krisztusért élve. Az Ő ügyének követségében járva tapasztalom meg, a mennyei több birtokában, hogy én már mindent megkaptam, tehát tudok elengedni, irgalmasan, szelíden élni, a világ nyomorúsága felett sírni és a kínok enyhüléséért tenni is valamit. Aki a Jézus Krisztusba vetett hit nélkül éli meg így a boldogságot, az „beteg”, vagy fanatikus, viszont csakis Jézus Krisztusban adatik felülről való erő, hogy ezen az úton járjunk, miközben az Ő világosságában egyértelművé lesz, hogy nincs más „mód” dolgaink rendezésére, mint a szelíd szeretet útja. Egyébként felzabáljuk egymást; nem, mint az állatok, hanem tudatosan, határtalanul irgalmatlanul.

– 3. Ezért a Hegyi beszéd mindig több, mint keresztyén erkölcstan; mint ahogy a keresztyénség sem erkölcsi kódex, hanem a Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott megváltás örömhíre. Csak ez a „több” (12) tesz késszé bennünket arra, hogy Őt követve, merészeljünk, tudjunk, értelmét lássuk így élni.