előző nap következő nap

„Kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem?" Ézs 36

1 Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya Júda összes erődített városa ellen, és bevette azokat. 2 Azután az asszír király elküldte kincstárnokát Lákísból Ezékiás király ellen erős hadsereggel Jeruzsálembe. Az megállt a Felső-tó vízvezetékénél, a ruhafestők mezejére vezető út mellett. 3 Kiment hozzá Eljákím, Hilkijjá fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó. 4 A kincstárnok ezt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak, hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miféle elbizakodottság ez? Miben bízol? 5 Azt hiszed, hogy ész és erő nélkül, üres szavakkal is lehet csatát nyerni? Kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem? 6 Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Így járnak Egyiptom királyával, a fáraóval mindazok, akik benne bíznak. 7 Vagy ezt mondjátok nekem: Istenünkben, az Úrban bízunk?! De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Ezékiás! Júdának és Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: Csak ez előtt az oltár előtt borulhattok le! 8 Fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával: Adok neked kétezer lovat, ha tudsz hozzájuk adni elég kocsihajtót! 9 Hogyan tudnál visszaverni egyetlen helytartót is az én uram legkisebb szolgái közül?! Vagy Egyiptom harci kocsijaiban és lovaiban bízol? 10 Talán az Úr tudta nélkül vonultam fel ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Az Úr parancsolta nekem, hogy vonuljak fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsam el! 11 Ekkor Eljákím, Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak: Beszélj szolgáiddal arámul, mert megértjük. Ne beszélj velünk júdai nyelven a várfalon levő hadinép füle hallatára! 12 De a kincstárnok így felelt nekik: Vajon a te uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? Sőt inkább a várfalon ülő emberekhez, akiknek majd veletek együtt kell megenniük saját ganéjukat, és meginniuk saját vizeletüket! 13 Azzal odaállt a kincstárnok, és még hangosabban, kiabálva kezdett el beszélni júdai nyelven, és ezt mondta: Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét! 14 Ezt üzeni a király: Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Ezékiás, mert ő nem tud megmenteni benneteket! 15 És ne hagyjátok, hogy Ezékiás így biztasson benneteket az Úrral: Bizonyosan megment bennünket az Úr, és nem kerül ez a város Asszíria királyának kezébe! 16 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ezt üzeni Asszíria királya: Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki a maga szőlőjéről és fügefájáról ehet, és mindenki a maga kútjának vizét ihatja, 17 amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket a ti földetekhez hasonló földre, gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre. 18 Mert félrevezet benneteket Ezékiás, amikor ezt mondja: Az Úr megment bennünket! Megmentették-e más népek istenei a maguk országát Asszíria királyának a kezéből? 19 Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvajim istenei? Megmentették-e Samáriát az én kezemből? 20 Ezeknek az országoknak sok-sok istene közül melyik tudta megmenteni országát az én kezemből? Hát az Úr megmentheti-e kezemből Jeruzsálemet? 21 De azok némák maradtak, nem válaszoltak neki egy szót sem, mert a király parancsa az volt, hogy ne válaszoljanak neki. 22 Ezután Eljákím, Hilkijjá fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh főtanácsadó, Ászáf fia megszaggatott ruhában elment Ezékiáshoz, és jelentették neki a kincstárnok szavait.

Ész, erőszak, hatalom. Az asszír kincstárnok fellépése ezeknek tudatában ilyen harsány. De a hétköznapokban ugyanígy jelenik meg névtelen emberek szájából ész, erőszak, hatalom hármasa, mint a remélt győzelem záloga. Az Ezékiás parancsára némán hallgató (21) júdaiak viselkedése, a gyalázatra soha nem válaszoló Jézus példája az emberileg érthetetlen, „másik útra" mutat: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!" (Zak 4,6).

RÉ 3 MRÉ 3

„Ne paráználkodj!” (Máté 5,27-32) Máté 5,27-32

(27) „Ne paráználkodj!” (Máté 5,27-32)* Sokféle paráznaság van. Itt most a férfi és a nő kapcsolatában settenkedő paráznaságra „korlátozódik” a téma (27). – 1. Ez a legnehezebb téma, ma is. Erről szólt és szól minden. Ezt sejtetik a népdalok, a babámról, meg a „kis-angyalomról”, mert nem lehetek az övé, az elszólások és a viccek, nem sorolom. Manapság az interneten közzé tett, egyébként első látásra tisztességes fotók többségéről is ez árad. Egy határon túl a nyilvánosság is „nyilvánosház”. – 2. Jézus Krisztus szigorú: már a kívánsággal elkövettük a paráznaság bűnét, tehát méltók vagyunk a gyehennára. Valóban, ezen a területen végképp Jézus Krisztus kegyelmére szorulunk (28). – 3. A tény azonban az, hogy kivájhatom a szememet, levághatom a karomat, eltakarhatom a látványt, a probléma nem oldódik meg. Jézus azt hangsúlyozza, hogy inkább vállaljuk a fájdalmas lemondást, mint a kísértéssel való kacérkodást (29-30). Jézus radikális szavait a kivájt szemről és a levágott kézről így is érthetjük. Kell a szemünk és a kezünk; a szív változzon meg. Erre a változtatásra pedig csak az Úr ereje képes.

___

* Sokféle paráznaság van. Itt most a férfi és a nő kapcsolatában settenkedő paráznaságra „korlátozódik” a téma (27).

– 1. Nem véletlenül, hiszen ez a leginkább tetten érhető, a leginkább „figyelt”, ugyanakkor a legnehezebb téma, ma is. Erről szólt és szól minden, a múltban és ma is, csak a kommunikáció más. Ezt sejtetik a népdalok, a babámról, meg a „kis-angyalomról”, mert nem lehetek az övé, az elszólások és a viccek, nem sorolom. Manapság az interneten közzé tett, egyébként első látásra tisztességes fotók többségéről is ez árad. Egy határon túl a nyilvánosság is „nyilvánosház”.

– 2. Jézus Krisztus szigorú: már a kívánsággal elkövettük a paráznaság bűnét, tehát méltók vagyunk a gyehennára. Valóban, ezen a területen végképp Jézus Krisztus kegyelmére szorulunk (28).

– 3. A tény azonban az, hogy kivájhatom a szememet, levághatom a karomat, eltakarhatom a látványt, a probléma nem oldódik meg. Akkor a farizeusok becsukták a szemüket, és a sebes arcuk a tiszta erkölcs jele volt, mert inkább felkenődtek a falra, minthogy nyitott szemmel tekintsenek egy szépségre, és így gondolati kísértésbe essenek. Más vallásokban eltakarják a nőt, hogy „kezeljék” a problémát, éppen ezzel jelezve, hogy a probléma valójában kezelhetetlen. Ugyanezt igazolják korunk tényei: nem csupán a nagy szabadságunkban, hanem még az egyházban, még a szigorú hívők között is bőven sorolhatnánk az „erkölcsi” bukásokat (csak a „tökéletesek” körében ezt nem megbánják, hanem „letagadják”, még a tényt is).

– 4. Vegyük komolyan a mi Urunk szavát, amellyel Ő a férfi és a nő házasságban való kapcsolatát, így mindkettejük (!) életének kiteljesedését védi, és nem engedi a válást. Egyes szövegvariánsok szerint, még a paráznaság esete sem lehetett ok a válásra (31-32). Egészen póriasan így mondhatnánk: a másikkal sem lesz jobb; egyetlen valakit bízott ránk az Úr, egy egész életre, ezért a házasság olyan ajándék, amely során „örök” nyomot hagyunk egymásban ebben a világban.

– 5. Jézus azt is hangsúlyozza, hogy inkább vállaljuk a fájdalmas lemondást, mint a kísértéssel való kacérkodást. Mert van az életben sok kedves és vidám dolog, ami egyébként Isten ajándéka, de ismernem kell annyira magamat, hogy nekem ezek közül bármelyik az elbukás okává lehet. Inkább legyek meg nélkülük (29-30). Jézus radikális szavait a kivájt szemről és a levágott kézről így is érthetjük (Victor János).

– 6. Az üzenet azonban ennél sokkal mélyebb: kell a szemünk és a kezünk; a szívünk változzon meg. Erre a változtatásra pedig csak az Úr ereje képes. Ez a változás nem azt jelenti, hogy ettől kezdve a kérdés nem probléma többé, hanem az újjászületett ember kap erőt, és áldott feladatot, amely nem engedi, hogy letérjen az útról. Kegyelmi állapot, ha nincs időnk, erőnk, kedvünk kísértésbe esni. „Uram, ha kedvem lenne a bűnre, ne legyen alkalmam rá; ha alkalmam lenne a bűnre, ne legyen kedvem hozzá.” (Joó Sándor) Nem a „jótól” akar megfosztani az Úr, hanem véd! Márpedig egy válás, maga a nyomorúságok sűrűje. Ettől is véd az Úr, miközben megtart tisztán az üdvösségben, a házasságban is. Sok jóról derült már ki, hogy valójában nem jó, csak annak gondoltuk!