előző nap
következő nap

„...javamra vált a nagy keserűség" Ézs 38

1 Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben! 2 Ezékiás erre arcát a fal felé fordítva imádkozott az Úrhoz, 3 és ezt mondta: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel jártam a színed előtt, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt. 4 Ekkor így szólt az Úr igéje Ézsaiáshoz: 5 Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az Úr, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. 6 Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak. 7 Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amelyet kijelentett: 8 visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. 9 Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése abból az időből, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből: 10 Már azt gondoltam, hogy életem delén kell átmennem a holtak hazájának kapuin, megfosztva még hátralévő éveimtől. 11 Azt gondoltam, hogy nem látom többé az Urat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között. 12 Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle. Összetekeri életemet, mint takács a kész vásznat, elvágja az Úr életem fonalát; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem! 13 Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem! 14 Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, úgy nyögtem, mint a galamb. Szemeim bágyadtan néztek a magasba: Uram, szenvedek, segíts rajtam! 15 Mit szóljak? Hiszen amit megmondott, azt tette velem. Messze elkerül az álom lelkem keserűségére. 16 Uram, az éltet mindenkit, és engem is az éltet, hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem! 17 Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé vetetted minden vétkemet. 18 Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, akik már leszálltak a sírba, hűségedben nem reménykedhetnek. 19 Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. 20 Megszabadított engem az Úr, pengessük hát a lantot az Úr házában egész életünkben! 21 Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni. 22 Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmehetek az Úr házába?

„...javamra vált a nagy keserűség"(17). Ezt a legnehezebb felismerni, még sokkal kisebb nyomorúságokban is, mint Ezékiásé volt. A logika és az emberi szív ösztöne szerint a „rossz" csak káros lehet. Istennek azonban más a logikája. Ő a rosszból is tud jót kihozni, ebben mutatja meg dicsőségét, hatalmát és szeretetét! Boldogok azok, akiknek életében a legnagyobb rossz a legnagyobb jóra fordulhatott, mert megértették és elfogadták Isten akaratát. „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál" (Róm 8,28).

RÉ 30 MRÉ 30

„…a jó cselekedeteteket ne az emberek előtt gyakoroljátok…” (Máté 6,1-4) Máté 6,1-4

(1) „…a jó cselekedeteteket ne az emberek előtt gyakoroljátok…” (Máté 6,1-4)* Nagyon fontos a mai igeszakasz kezdete: Vigyázzunk, mert mindig emberi elismerésre vágyunk, még az Isten tiszteletében, a kegyesség gyakorlásában is: az adakozásban, az imádságban, a böjtölésben; mindenben, amit teszünk, mások elismerésének kiérdemlése vezeti gyarló szívünket. Ez persze jogos igény, mert elismerés nélkül az ember belehal idő előtt az életbe. Emberi visszajelzés nélkül még a kegyesség is kiüresedik, elsorvad. Mégis vigyázzunk, két okból is. Egyrészt azért, mert nagyon vékony az a határ, amikor a bátorító visszajelzés észrevétlenül enged az egyre növekvő hiúság, önimádat, magamutogatás kísértésének. Másrészt, szokni kell, hogy idősödve már nincs visszajelzés: így nevel bennünket Isten a hitre, miszerint a legfontosabb visszajelzést Jézus Krisztus feltámadásában már megkaptuk, így minden „jutalom” már a miénk (4). Ezért az érett, hívő ember egyre inkább megtanul minden kürtöltetés nélkül, „öntudatlan”, minden számítás nélküli szeretettel adni, jót tenni, hiszen tudja, hogy ő már mindent megkapott az Atyától.

___

* Az ember kegyessége három elemből áll: adakozásból (1-4), imádságból (5-15) és böjtölésből (16-18). Az Istennek tetsző kegyesség soha nem valamiféle versenyben mutatkozik meg, ahol láthatóvá és mérhetővé lesz, hogy ki a kegyességi élmunkás közöttünk. Aki a kegyesség gyakorlásában akar kiemelkedni, az hamis istentiszteletet gyakorol.

– 1. Ettől óv Jézus már az adakozás kapcsán is: ne emberek előtt, ne mutogatva, ne kürtöltetve tegyünk jót, mint akik emberi dicséretre és elismerésre várnak.

– 2. Vigyázzunk! Nagyon fontos a mai igeszakasz kezdete. Vigyázzunk, mert mindig emberi elismerésre vágyunk, még az Isten tiszteletében, a kegyesség gyakorlásában, az adakozásban, a jó cselekedetek gyakorlása során is; mindenben, amit teszünk, mások elismerésének kiérdemlése vezeti gyarló szívünket. Ez persze jogos igény, mert elismerés nélkül az ember belehal idő előtt az életbe. Emberi visszajelzés nélkül még a kegyesség is kiüresedik, elsorvad. Mégis vigyázzunk, két okból is. Egyrészt azért, mert nagyon vékony az a határ, amikor a bátorító visszajelzés észrevétlenül enged az egyre növekvő hiúság, önimádat, magamutogatás kísértésének. Másrészt, szokni kell, hogy idősödve már nincs visszajelzés: így nevel bennünket Isten a hitre, miszerint a legfontosabb visszajelzést Jézus Krisztus feltámadásában már megkaptuk, így minden „jutalom” már a miénk (4). Ezért az érett, hívő ember egyre inkább megtanul minden kürtöltetés nélkül, „öntudatlan”, minden számítás nélküli szeretettel adni, jót tenni, hiszen tudja, hogy ő már mindent megkapott az Atyától.

– 3. Szánalmas, amikor valaki nem tud háttérbe vonulni, és csak önmagát imádja, ezért bármit tesz, kürtöltet, mint az áldozat bemutatásakor tették ezt korábban Isten népének tagjai. Sok olyan aktív egyházi ismerősöm van, aki csak magáról tud beszélni, és csak a magáét fújja, képtelen meghallani azt, amit a másik mond; kérdezek valami egészen más területről, és ő továbbra is csak magáról, magát mondja. Urunk, kell a visszajelzés, de ne csak növeld, hanem érleld is a mi hitünket, hogy egyre inkább Te növekedj, mi pedig tudjunk kisebbé lenni (János 3,30).