előző nap
következő nap

„Vigasztaljátok...” Ézs 40

1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. 2 Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért. 3 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! 4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! 5 Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt. 6 Egy hang szól: Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. 7 Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. – Bizony, csak fű a nép! 8 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. 9 Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! * 10 Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. 11 Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. 12 Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? 13 Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? 14 Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre? 15 A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak. 16 A Libánon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz. 17 A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket. 18 Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? 19 A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. 20 Aki szegény ahhoz, hogy ennyit adjon érte, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, amely nem inog. 21 Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek a kezdetektől fogva, nem magyarázták el a föld alapozását? 22 Az, aki ott trónol a földkerekség fölött, ahonnan lakói csak sáskának látszanak, fátyolként terítette ki az eget, kifeszítette, mint egy lakósátrat. 23 Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti. 24 Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a pelyvát. 25 Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent. 26 Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Kivezeti seregüket szám szerint, mindnyájukat név szerint szólítja; olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mer hiányozni. 27 Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. 28 Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. 29 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. 30 Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. 31 De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

„Vigasztaljátok..." (1). Isten maga hirdeti ki, hogy engedetlen népének büntetése kétszerese volt a megérdemeltnek, ezek után letörli könnyeiket, és újat akar kezdeni velük. Az Úr még igazságában is irgalmas! A mi igazságunk alapvetően irgalmatlan. A bennünket illető büntetést sokalljuk, a másokét keveselljük. Isten le tud zárni akár nagyon sötét fejezeteket is. Mentő szeretetével maga viszi előre összeroskadt gyermekeit, sőt szárnyaira veszi őket és repíti (29–31). Bízzuk magunkat őrá, és legyünk hálásak neki!

RÉ 85 MRÉ 85

„Amikor pedig böjtöltök…” (Máté 6,16-24) Máté 6,16-24

(16) „Amikor pedig böjtöltök…” (Máté 6,16-24)* A böjtölés nem fogyókúra, hanem mindig Isten színe előtt, bűnbánattal és egy konkrét, Istennek kedves cél érdekében történik, ami alátámasztja, segíti, „megtermékenyíti”, hitelesíti az imádságunkat. – 1. A fogyókúrázó ember ideges, komor, módszereket követve magamutogató; a böjtölő ember örömmel vállalja az ideig való lemondást. A „fogyókúrázó” a maga céljait szolgálja; a maga érdekében mond le valamiről, ha tanul, ha dolgozik, ha sportol; a böjtölő pedig mindig az Isten ügyéért vállalja ezt. Az imádkozó böjtölés soha nem komor, hanem örömteli; nem magamutogató, hanem alázatos; soha nem öncélú (16-18).– 2. A böjtölő ember teste, lelke, értelme megtisztul, így képes lesz meglátni, hol az igazi, örökkévaló kincs (19-21), amiért teljes szívvel érdemes hevülni (24); sőt, a böjtölő ember egész teste, benne megtisztult lelke, értelme, tekintete, szeme lámpássá lesz (22-23). – 3. Mit látnak, ha ránk tekintenek, átüt-e a testünkön a Krisztus, az imádság és a böjtölés által tudunk-e mások számára is lámpások lenni az igaz kincs felé. Vigyázzunk, ez nem az itteni világ esztétikája, mert a világ értékelése szerint kövér, ronda, buta embert is széppé, értelmessé tesz a hit.

___

* A böjtölés nem fogyókúra, hanem mindig Isten színe előtt, bűnbánattal és egy konkrét, Istennek kedves cél érdekében történik, ami alátámasztja, segíti, „megtermékenyíti”, hitelesíti az imádságunkat.

– 1. A fogyókúrázó ember ideges, komor, módszereket követve magamutogató; a böjtölő ember örömmel vállalja az ideig való lemondást. A „fogyókúrázó” a maga céljait szolgálja; a maga érdekében mond le valamiről, ha tanul, ha dolgozik, ha sportol; a böjtölő pedig mindig az Isten ügyéért vállalja ezt. Az imádkozó böjtölés soha nem komor, hanem örömteli; nem magamutogató, hanem alázatos; soha nem öncélú (16-18).

– 2. Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus az általa tanított imádság bűnbocsánathoz kapcsolódó részéhez külön magyarázatot fűzött (14-15). Akiben ugyanis van bűnbánat és a másik ember felé irányuló megbocsátás, vagyis ő teszi meg az első lépést felebarátja felé, bármi történt is; ez a tény annak a jele, hogy őneki már megbocsátott az Atya. Csak a bűnbocsánatot nyert ember képes a megbocsátásra. Ez azonban, még kegyelmi állapotban sem egyszerű: a mindennapok kemény helyzeteiben, ahol sokat bántjuk és sebezzük egymást, az imádkozó böjtölés az, amely segít arra, hogy testünket megregulázva, a legindulatosabb helyzetben is a megbocsátás és a szeretet krisztusi útját válasszuk.

– 3. A böjtölő ember teste, lelke, értelme megtisztul, így képes lesz meglátni, hol az igazi, örökkévaló kincs (19-21), amiért teljes szívvel érdemes hevülni (24); sőt, a böjtölő ember egész teste, benne megtisztult lelke, értelme, tekintete, szeme lámpássá lesz (22-23).

– 4. Mit látnak, ha ránk tekintenek, átüt-e a testünkön a Krisztus, az imádság és a böjtölés által tudunk-e mások számára is lámpások lenni az igaz kincs felé. Vigyázzunk, ez nem az itteni világ esztétikája, mert a világ értékelése szerint kövér, ronda, buta embert is széppé, értelmessé tesz a hit.