„ugyanaz maradok” Ézs 46
Mindig változó világunkban csak Isten mondhatja hitelesen, hogy „ugyanaz maradok" (4). Ebben nagy vigasztalás van. Ugyanaz, aki prófétákat hívott el, és népével nagyságos dolgokat cselekedett, s aki később emberi testet öltve betegeket gyógyított, és sírókat vigasztalt meg. Ne feledjük, keze nem rövidült meg (Ézs 59,1), ő „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13,8).
RÉ 115 MRÉ 115 Mt
„…és a lepra azonnal letisztult róla…” (Máté 8,1-4) Máté 8,1-4
(3) „…és a lepra azonnal letisztult róla…” (Máté 8,1-4)* A leprás „azonnal” megtisztult (3). De az „azonnal” nem idői kérdés, hanem bizonyosság kérdése: Jézus Krisztus jön, már úton van, mint amikor valaki egy távoli kontinensen már felszállt a repülőre, de majd csak „holnap” ér ide, tehát ma én, mint vendégfogadó még teszem a dolgomat, de az áldott „vendég” érkezésének bizonyosságával. Amikor Ő megérkezik, akkor majd lesz teljes gyógyulás. Már ez a bizonyosság gyógyító bizonyosság. Az Igéből az is kiderül, hogy a megtisztulás több, mint a meggyógyulás. Isten akarata az, hogy megtisztuljunk. Aki megtisztult, az meggyógyulhat. De aki nem tisztult meg az gyógyultan is beteg. A megtisztulás annyit tesz, hogy az emberen látszik újból az „Ember”, Isten képe, Jézus Krisztus. Olyan ez, mint amikor a dús lombú fák mögül ősszel kirajzolódik a nyáron sose látott ház.
___
* A nyomor jellegzetes betegsége a lepra: a beteg teste elevenen bomlásnak indul.
– 1. A rabbik elkerülték, kővel dobálták a leprásokat, a törvény kizárta, tisztátalannak, érinthetetlennek nyilvánította őket. Ez a társadalmi kiközösítés magával vonja a teológiai kiközösítést is: Isten sem szeret, ezt jelzi a betegséged. Nem elég a nyomorból fakadó testi nyomorúság, ehhez járul a még elviselhetetlenebb, lelki-hitbeli bélyeg. Irgalmatlan ez a világ, benne az Istenre hivatkozók is.
– 2. Hatalmas ellentétek képezik az üzenetet. Lám, itt a leprás leborul Jézus Krisztus előtt, imádva megvallja annak isteni hatalmát, és könyörögve kéri a tisztulást (2). Aki beteg, az megtanul leborulni, könyörögni, megszólítani az Urat. Boldog az, aki tudja, hogy beteg, és tudja azt is, hogy csak az Úr adhat gyógyulást és tisztulást. A könyörgés Isten hatalmának megvallása, amit megláttunk a Jézus Krisztusban.
– 3. Jézus Krisztus megérintette a leprást (3), míg a többiek kiközösítették. Ez az „érintés” Isten akarata, eredeti szándéka. Jogos, ha nem érinted meg a „leprást”, mert a „lepra” erősebb. Ám hittel megérintve a „leprást”, Isten az erősebb. A keresztyénségünk gyengesége éppen ennek a gyógyító, megtisztító, krisztusi érintésnek a hiánya.
– 4. A leprás „azonnal” megtisztult (3). De az „azonnal” nem idői kérdés, hanem bizonyosság kérdése: Jézus Krisztus jön, már úton van, mint amikor valaki egy távoli kontinensen már felszállt a repülőre, de majd csak „holnap” ér ide, tehát ma én, mint vendégfogadó még teszem a dolgomat, de az áldott „vendég” érkezésének bizonyosságával. Amikor Ő megérkezik, akkor majd lesz teljes gyógyulás. Már ez a bizonyosság gyógyító bizonyosság. Jézus megszán! Szánakozik a sokaságon és az egyes emberen, de „hatékonyan” megszánja azt, aki Őhozzá fordul. Az pedig, hogy mikor, hogyan lesz ebből tényleges valóság, ez az Ő szuverenitásának jogkörébe tartozik. Jézus Krisztus szavát mindig kíséri cselekvése.
– 5. Az Igéből az is kiderül, hogy a megtisztulás több, mint a meggyógyulás. Isten akarata az, hogy megtisztuljunk. Aki megtisztult, az meggyógyulhat. De aki nem tisztult meg az gyógyultan is beteg. A megtisztulás annyit tesz, hogy az emberen látszik újból az „Ember”, Isten képe, Jézus Krisztus. Olyan ez, mint amikor a dús lombú fák mögül ősszel kirajzolódik a nyáron sose látott ház.
– 6. Jézus visszaküldi a tisztult leprást a papokhoz, hiszen a törvény szerint ők állapították meg a gyógyulást, a gyógyult pedig bemutatta az ilyenkor szükséges áldozatokat (4). Jézus nem szünteti meg a régit, érvényben van a törvény, mint az isteni rend őre. Jézus nem reformer, nem újító. A megtisztult leprás még nem mondhatta el azt, ami vele történt; mert annak, majd Jézus Krisztus mennybemenetele után lesz itt az ideje, egészen az Ő visszajöveteléig. Ez a tiltás az un. „messiási titok”: az Úr csodája nem magamutogató és öncélú. Majd a kereszten és húsvétkor mutatkozik meg igazán, hogy kicsoda Jézus Krisztus valójában.