előző nap
következő nap

„...irgalmatlanul bántál velük” Ézs 47

1 Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz lánya! Ülj a földre, nincs már trónus, káldeusok lánya! Nem neveznek többé finomnak és dédelgetettnek. 2 Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet, vedd le fátyladat! Emeld föl ruhádat, takard ki combodat, úgy gázolj át a folyókon! 3 Ne takarja semmi meztelenségedet, hadd lássák gyalázatodat! Bosszút állok kérlelhetetlenül! 4 – mondja a megváltónk, Izráel Szentje; Seregek Ura az ő neve. 5 Ülj némán, húzódj sötét helyre, káldeusok lánya! Nem neveznek többé országok úrnőjének. 6 Megharagudtam népemre, eltaszítottam örökségemet, és kezedbe adtam őket. Te pedig irgalmatlanul bántál velük, az öregre is súlyos igát raktál. 7 Azt gondoltad, hogy úrnő maradhatsz örökkön-örökké? Nem fontoltad meg ezeket, nem gondoltál arra, mi lesz ennek a vége. 8 De most halld meg ezt, te, aki jóléthez szoktál, biztonságban laktál, és ezt mondtad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más! Nem leszek özvegy, nem tudom meg azt, milyen a gyermektelenség! 9 Pedig megéred mindkettőt hirtelen, egyetlen napon: rád nehezedik teljes súllyal a gyermektelenség és az özvegység, hiába a sok varázslás, a nagy hatású varázsige! 10 Gonoszságodban bíztál, azt gondoltad, hogy nem lát senki. Bölcsességed és tudományod félrevezetett, amikor ezt gondoltad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más! 11 Pedig utolér téged is a baj, nem tudsz ellene varázsigét. Rád szakad a veszedelem, nem tudod elhárítani. Hirtelen ér utol a nem várt pusztulás. 12 Állj elő varázsigéiddel és sok varázslásoddal, amellyel ifjúságod óta vesződtél, hátha segíthetsz magadon, hátha elriasztod a bajt! 13 Egészen kimerülsz a tervezgetésben. Álljanak hát elő, és segítsenek rajtad, akik az eget vizsgálják, a csillagokat nézik, akik újhold napján meg szokták mondani, hogy mi történik majd veled. 14 Úgy járnak, mint a tarló: tűz égeti el őket. Nem mentik meg életüket a lángok hatalmától. Nem melegedni való parázs az, nem olyan tűz, amely mellett ülni szoktak. 15 Így jársz majd a varázslókkal, akikkel ifjúságod óta vesződtél. Mindenki hanyatt-homlok menekül, nem segít rajtad senki!

Megtörténik, hogy Isten olykor emberekre bíz bennünket, máskor embereket bíz ránk. Ez mindig nagy felelősséget ró az emberre. Ilyenkor mindig Istenre való nagy odafigyeléssel kell eljárni. Babilónia bot volt Isten kezében, de önállósította magát, s már nem az Úr végzését hajtotta végre. Ilyenkor Isten a botot félreteheti, el is törheti. „...irgalmatlanul bántál velük" – mondja Isten (6). Hagyjuk, hogy emberi kapcsolatainkban Krisztustól érkezett emberekként járjunk el.

RÉ 94 MRÉ 94

„…odament hozzá egy százados és kérte…” (Máté 8,5-13) Máté 8,5-13

(5) „…odament hozzá egy százados és kérte…” (Máté 8,5-13)* Ez a nem zsidó, hanem pogány római százados Isten választottja volt. Mik a választottság jelei – 1. Az emberség. Egy olyan korban, ahol nem számított az emberélet, ez a római százados a szolgája gyógyulásáért mindent megtett (5-6). – 2. Az alázat. Jézus indulna, hogy segítsen, de ez a római százados tudja, hol a helye, tudja mik a szabályok, miszerint zsidó ember nem léphet be nem zsidó házába; ezért azt a Valakit sem hozza kellemetlen helyzetbe, aki Ura minden helyzetnek. A teljes Írás összefüggésében azonban sokkal többet jelent ez a vallomás, mert a kiválasztott ember tudja, hogy mennyi nyomorúsága van, hogy nem méltó az Isten ajándékaira, és minden napja kegyelem (7-8). – 3. A hit. Ezzel ragadjuk meg Isten ingyen elkészített ajándékait. A római százados hite felfedezi, megragadja, katonai egyszerű képpel megvallja Jézus Krisztus mindenek felett való hatalmát, akinek puszta szava, Igéje is teremt és újjáteremt, tehát mindenre elégséges (8-9). – 4. A reménység. Miszerint az Isten nem csupán engem, hanem másokat is megtart, napkelettől napnyugatig (10-12).

__

* Ez a nem zsidó, hanem pogány római százados Isten választottja volt. Mik a választottság jelei

– 1. Az emberség. Egy olyan korban, ahol nem számított az emberélet, ez a római százados a szolgája gyógyulásáért mindent megtett; - a szolgájáért, akit mások emberszámba sem vettek, mert lett helyette másik; - a szolgájáért, akinek szörnyű kínjai voltak (5-6).

– 2. Az alázat. Jézus indulna, hogy segítsen, de ez a római százados tudja, hol a helye, tudja mik a szabályok, miszerint zsidó ember nem léphet be nem zsidó házába; ezért azt a Valakit sem hozza kellemetlen helyzetbe, aki Ura minden helyzetnek. A kortörténeti háttérből kiindulva ezt jelenti a százados önvallomása: „nem vagyok méltó”. A teljes Írás összefüggésében azonban sokkal többet jelent ez a vallomás, mert a kiválasztott ember tudja, hogy mennyi nyomorúsága van, hogy nem méltó az Isten ajándékaira, és minden napja kegyelem (7-8).

– 3. A hit. Ezzel ragadjuk meg Isten ingyen elkészített ajándékait. A római százados hite felfedezi, megragadja, katonai egyszerű képpel megvallja Jézus Krisztus mindenek felett való hatalmát, akinek puszta szava, Igéje is teremt és újjáteremt, tehát mindenre elégséges (8-9).

– 4. A reménység. Miszerint az Isten nem csupán engem, hanem másokat is megtart, napkelettől napnyugatig. A kiválasztott ember másokra is reménységgel tekint. Noha látja a világ elveszett állapotát, az emberi bűn határtalanságát, mégsem szűnik meg ez a reménysége és könyörgése másokért, és ez soha nem torzul el „hívő gőggé” (10-12). Ne feledjük, a római százados hite egy másik valaki érdekében járt közbe Jézus Krisztusnál, és nem a saját maga hitének örömében fürdőzött.

– 5. Lám, Isten kiválasztottja nem szégyenülhet meg, mert meggyógyult a szolga (13).