„...irgalmatlanul bántál velük” Ézs 47
Megtörténik, hogy Isten olykor emberekre bíz bennünket, máskor embereket bíz ránk. Ez mindig nagy felelősséget ró az emberre. Ilyenkor mindig Istenre való nagy odafigyeléssel kell eljárni. Babilónia bot volt Isten kezében, de önállósította magát, s már nem az Úr végzését hajtotta végre. Ilyenkor Isten a botot félreteheti, el is törheti. „...irgalmatlanul bántál velük" – mondja Isten (6). Hagyjuk, hogy emberi kapcsolatainkban Krisztustól érkezett emberekként járjunk el.
RÉ 94 MRÉ 94
„…odament hozzá egy százados és kérte…” (Máté 8,5-13) Máté 8,5-13
(5) „…odament hozzá egy százados és kérte…” (Máté 8,5-13)* Ez a nem zsidó, hanem pogány római százados Isten választottja volt. Mik a választottság jelei – 1. Az emberség. Egy olyan korban, ahol nem számított az emberélet, ez a római százados a szolgája gyógyulásáért mindent megtett (5-6). – 2. Az alázat. Jézus indulna, hogy segítsen, de ez a római százados tudja, hol a helye, tudja mik a szabályok, miszerint zsidó ember nem léphet be nem zsidó házába; ezért azt a Valakit sem hozza kellemetlen helyzetbe, aki Ura minden helyzetnek. A teljes Írás összefüggésében azonban sokkal többet jelent ez a vallomás, mert a kiválasztott ember tudja, hogy mennyi nyomorúsága van, hogy nem méltó az Isten ajándékaira, és minden napja kegyelem (7-8). – 3. A hit. Ezzel ragadjuk meg Isten ingyen elkészített ajándékait. A római százados hite felfedezi, megragadja, katonai egyszerű képpel megvallja Jézus Krisztus mindenek felett való hatalmát, akinek puszta szava, Igéje is teremt és újjáteremt, tehát mindenre elégséges (8-9). – 4. A reménység. Miszerint az Isten nem csupán engem, hanem másokat is megtart, napkelettől napnyugatig (10-12).
__
* Ez a nem zsidó, hanem pogány római százados Isten választottja volt. Mik a választottság jelei
– 1. Az emberség. Egy olyan korban, ahol nem számított az emberélet, ez a római százados a szolgája gyógyulásáért mindent megtett; - a szolgájáért, akit mások emberszámba sem vettek, mert lett helyette másik; - a szolgájáért, akinek szörnyű kínjai voltak (5-6).
– 2. Az alázat. Jézus indulna, hogy segítsen, de ez a római százados tudja, hol a helye, tudja mik a szabályok, miszerint zsidó ember nem léphet be nem zsidó házába; ezért azt a Valakit sem hozza kellemetlen helyzetbe, aki Ura minden helyzetnek. A kortörténeti háttérből kiindulva ezt jelenti a százados önvallomása: „nem vagyok méltó”. A teljes Írás összefüggésében azonban sokkal többet jelent ez a vallomás, mert a kiválasztott ember tudja, hogy mennyi nyomorúsága van, hogy nem méltó az Isten ajándékaira, és minden napja kegyelem (7-8).
– 3. A hit. Ezzel ragadjuk meg Isten ingyen elkészített ajándékait. A római százados hite felfedezi, megragadja, katonai egyszerű képpel megvallja Jézus Krisztus mindenek felett való hatalmát, akinek puszta szava, Igéje is teremt és újjáteremt, tehát mindenre elégséges (8-9).
– 4. A reménység. Miszerint az Isten nem csupán engem, hanem másokat is megtart, napkelettől napnyugatig. A kiválasztott ember másokra is reménységgel tekint. Noha látja a világ elveszett állapotát, az emberi bűn határtalanságát, mégsem szűnik meg ez a reménysége és könyörgése másokért, és ez soha nem torzul el „hívő gőggé” (10-12). Ne feledjük, a római százados hite egy másik valaki érdekében járt közbe Jézus Krisztusnál, és nem a saját maga hitének örömében fürdőzött.
– 5. Lám, Isten kiválasztottja nem szégyenülhet meg, mert meggyógyult a szolga (13).