előző nap
következő nap

„nehogy azt mondhasd” Ézs 48

1 Halljátok meg ezt, Jákób háza, akiket Izráelről neveztek el, és akik Júdától származtok, akik az Úr nevére esküsztök, és Izráel Istenét emlegetitek, de nem híven és nem igazán! 2 A szent városról nevezik magukat, és Izráel Istenére támaszkodnak, akinek Seregek Ura a neve. 3 A korábbiakat már régen kijelentettem, az én számból jöttek ki, én hirdettem azokat. Hirtelen véghezvittem, bekövetkeztek. 4 Tudom, hogy makacs vagy, vasból vannak nyakadban az inak, a homlokod pedig érc, 5 ezért jelentettem ki neked már régen, mielőtt bekövetkezett, már meghirdettem, nehogy azt mondhasd: Bálványom tette ezt, bálványszobrom parancsára történt. 6 Te hallottad és láthattad mindezt, és mégsem tanúskodtál róla! De mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz. 7 Most teremtem őket, nem pedig régen, ezelőtt nem hallottatok róluk; nem mondhatod, hogy tudtál róluk. 8 Nem hallottad, nem is tudtad, sohasem volt nyitva a füled. Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy, születésed óta hitszegőnek hívnak. 9 Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig, dicsőségemért fékeztem magam, és nem pusztítottalak el. 10 De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, a nyomorúság kohójában próbára tettelek. 11 Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet! 12 Hallgass rám, Jákób! Izráel, akit elhívtam! Én vagyok az első, az utolsó is én vagyok! 13 Hiszen az én kezem vetett alapot a földnek, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, mind előállnak. 14 Gyűljetek össze mind, és hallgassatok ide! Ki mondta meg közülük azt, hogy akit az Úr szeret, az hajtja végre akaratát Babilonban, és az szerez érvényt hatalmának a káldeusok között?! * 15 Én, én mondtam meg, aztán el is hívtam; vezetem őt, hogy útján sikerrel járjon. 16 Jöjjetek ide hozzám, halljátok meg ezt! Régen sem beszéltem rejtélyesen, és mióta ez történik, én jelen vagyok. Most pedig az én Uram, az Úr elküldött engem, és lelkét adta nekem. 17 Ezt mondja az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. 18 Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság. 19 Annyi utódod lenne, mint tenger partján a homok, méhed gyümölcse annyi, mint a homokszemek: Nevét nem törölnék ki, és nem veszne ki előlem. 20 Menjetek ki Babilonból, fussatok ki a káldeusok közül! Ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és terjesszétek a föld határáig! Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot! 21 Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket. A kősziklából vizet fakaszt nekik, megnyitja a kősziklát, és víz ömlik belőle. 22 A bűnösöknek nincs békességük! – mondja az Úr.

Ami jó történik velünk, ellopjuk Istentől. Magunknak tulajdonítjuk, ráfogjuk a körülményekre vagy személyekre. Ezért mielőtt bekövetkezne a jó, az Úr előre meghirdeti, „nehogy azt mondhasd" (5), más valaki tette azt. Minden kijelentése egy „nehogy azt mondhasd"-ért van. Ne legyen ma természetes semmi, hanem hadd legyen minden jó kegyelemszerű. Jussunk el addig, hogy „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni" (Jn 15,5).

RÉ 25 MRÉ 25

„Mester, követlek, akárhová mész.” (Máté 8,14-27) Máté 8,14-27

(19) „Mester, követlek, akárhová mész.” (Máté 8,14-27)* Sokan lelkesednek Jézusért, aki hatalommal tanít, gyógyít, ezért népszerű. – 1. Az emberi lelkesedés és az ebből fakadó népszerűség sok veszélyt rejt (19). – 2. Jézus világossá teszi, hogy az Ő követésének egyrészt külső ára van: „előfordulhat”, hogy le kell mondani a földi élet minden evilági előnyéről, kényelméről, biztonságáról ebben a követésben (20). Az európai keresztyénség egy kényelemből lelkesedő keresztyénség, amely igazából semmit nem kíván feladni „itt”; sőt, az „itteni sikereket” Krisztussal magyarázza (1Korinthus 15,19). – 3. Jézus világossá teszi azt is, hogy az Ő követésének belső ára is van, mert Őt kell az első helyre tenni az életünkben. Tehát nem úgy van, hogy előbb elrendezem az itteni dolgaimat, eltemetem a szüleimet, felnevelem a gyermekeimet, aztán majd megyek utánad, Uram! Ez a követés „vagy most, vagy soha” (21). Jézus azt hangsúlyozza: hagyd a „halottakat”, te kövess engem most, és megtapasztalod az életet (22).

___

* Sokan lelkesednek Jézusért, aki hatalommal tanít, gyógyít, ezért népszerű.

– 1. Az emberi lelkesedés és az ebből fakadó népszerűség sok veszélyt rejt. Bizonyos helyzetekben nincs ennél veszélyesebb mindkettejük számára, mert kísértés annak is, akiért lelkesednek, meg annak is, aki lelkesedik. Jézus Krisztus hatalma itt mutatkozik meg igazán, aki pontosan látja, hogy hatalma valójában szolgálat, felelősség, önátadás, kereszt. Ezért hűti le azonnal a lelkesedő önjelölteket, akik máris követnék Őt (19).

– 2. Jézus világossá teszi, hogy az Ő követésének egyrészt külső ára van: „előfordulhat”, hogy le kell mondani a földi élet minden evilági előnyéről, kényelméről, biztonságáról ebben a követésben. Az európai keresztyénség egy kényelemből lelkesedő keresztyénség, amely igazából semmit nem kíván feladni „itt”; sőt, az „itteni sikereket” Krisztussal magyarázza. Jézus Krisztus válasza erre határozott „stop”, mert ha csak itt keresünk fészket, barlangot, védelmet, kényelmet; ha csak ebben az életben reménykedünk Őbenne, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk (1Korinthus 15,19), és lelkesedésünk egyedül nekünk jó, senki másnak (20).

– 3. Jézus világossá teszi azt is, hogy az Ő követésének belső ára is van, mert Őt kell az első helyre tenni az életünkben. Tehát nem úgy van, hogy előbb elrendezem az itteni dolgaimat, eltemetem a szüleimet, felnevelem a gyermekeimet, aztán majd megyek utánad, Uram! Ez a követés „vagy most, vagy soha”; azzal a komolysággal, ahogy Ő meghatározta, mind az írástudónak, mind ennek a másik tanítványnak (21). Jézus azt hangsúlyozza: hagyd a „halottakat”, te kövess engem most, és megtapasztalod az életet, mert ha én vagyok az első, életre kelnek a halottak, megelevenedik az élet (22).