előző nap
következő nap

„Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg,..." Ézs 54

1 Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak! – mondja az Úr. 2 Tágas helyet keress a sátradnak, feszítsd ki sátorlapjaidat, ahogy csak lehet! Húzd meg jól a köteleidet, erősen verd le cövekeidet! 3 Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz, utódaid elfoglalják a népek birtokát, és elpusztított városokat telepítenek be. 4 Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára többé nem emlékezel. 5 Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. 6 Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az Úr, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened: 7 Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek. 8 Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó Urad. 9 Mert úgy teszek, mint Nóé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé. 10 Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad. 11 Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat. 12 Rubinból készítem el bástyáid ormait, kapuidat briliánskövekből, falaidat körös-körül pedig gyémántokból. 13 Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. 14 Igazság által leszel erős, nem kell félned az elnyomástól: távol marad tőled, sem a rettentéstől: nem közelít hozzád. 15 Ha rád támadnak is, nem tőlem lesz az. Aki rád támad, elesik veled szemben. 16 Hiszen én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti, és fegyvert készít munkájával, én teremtettem az öldöklőt is, hogy pusztítson. 17 Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az Úr szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot – így szól az Úr.

Olyan kevés dolog van az életben, amire bizton számíthatunk. De Isten ilyen. Amit ő megmondott, az úgy lesz, amit ő megígért, azt valóra váltja. Ha odaszenteltük neki az életünket, ha hittel az ő útjait járjuk, soha nem kell aggódnunk, hogy csalódni fogunk: Isten, a nehézségek közepette is, mindig velünk marad, és életünk végül Isten országában beteljesedhet. Ha a hegyek és a halmok meg is inoghatnak, az ő hűsége, az ő szövetsége nem inog meg soha.

RÉ 89 MRÉ 89

„Magához hívta tizenkét tanítványát…” (Máté 10) Máté 10

(1) „Magához hívta tizenkét tanítványát…” (Máté 10)* Más volt a tizenkettő helyzete, mint a miénk; mégis a lényegi üzenetek ma is azok, amelyek az első tanítványoknak szóltak. Ezekből most egy szempontot emelünk ki. Jézus figyelmezteti őket, hogy munkájuk gyakran lesz látszólag eredménytelen, de ők tegyenek meg mindent, és szenvedjék el a kudarcokat (14-15); sőt, szenvedjék el az ügy miatti ellenséges és életveszélyes helyzeteket, ilyenkor sem futamodhatnak meg gyáván (16-18; 24-25), hanem menjenek tovább, mert búslakodni, keseregni nincs idő: az önsajnálat nem krisztusi tulajdonság (21-23). Abban biztosak lehetnek, hogy az Úr végezetül nem engedi őket megszégyenülni (19-20), mert azt az igazságot, amit ők szolgálhatnak, győztes ügy; előbb-utóbb kitör rejtekéből (26-27). Tehát, ne féljenek, meg ne kísértse őket a hűtlenség. Ne féljenek, mert az életüket vehetik el legfeljebb, az üdvösségüket nem (28-33); ezért hamis békességet az Ő tanítványai soha nem munkálnak, mert nem akarják saját életüket megtartani, hiszen az már „megtartott”, vagyis megváltott élet (34-42).

* Más volt a tizenkettő helyzete, mint a miénk; mégis a lényegi üzenetek ma is azok, amelyek az első tanítványoknak szóltak.

Az első tanítványok hatalmat kaptak, hogy gyógyítsanak mindenféle betegséget (1).

Név szerint hívta el őket az Uruk, ismerte őket, mindent tudott róluk (2-4).

Küldetésük elsőként a saját népükhöz szólt és nem távoli vidékek felé (5-6).

Feladatuk mindenekelőtt az volt, a hatalmat is ehhez kapták, hogy szavaik és tetteik az Isten országának valóságát, igazságát, örömét hirdessék (7-8).

Ezek tizenketten földi gondok rabjai nem lehettek, abban az értelemben, hogy ezek az itteni gondok nem béníthatták meg őket a szolgálatban, nem tehették hiteltelenné őket (9).

Már az első tanítványok kaptak segítséget, szeretetet másoktól, akik ezzel szolgái lettek ugyanannak az ügynek, aminek a tanítványok is követei lehettek (10-13).

Jézus figyelmezteti az első tanítványokat, hogy munkájuk gyakran lesz látszólag eredménytelen, de ők tegyenek meg mindent, és szenvedjék el a kudarcokat (14-15); sőt, szenvedjék el az ügy miatti ellenséges és életveszélyes helyzeteket, ilyenkor sem futamodhatnak meg gyáván (16-18; 24-25), hanem menjenek tovább, mert búslakodni, keseregni nincs idő: az önsajnálat nem krisztusi tulajdonság (21-23). Abban biztosak lehetnek, hogy az Úr végezetül nem engedi őket megszégyenülni (19-20), mert azt az igazságot, amit ők szolgálhatnak, győztes ügy; előbb-utóbb kitör rejtekéből (26-27).

Tehát, ne féljenek, meg ne kísértse őket a hűtlenség. Ne féljenek, mert az életüket vehetik el legfeljebb, az üdvösségüket nem (28-33); ezért hamis békességet az Ő tanítványai soha nem munkálnak, mert nem akarják saját életüket megtartani, hiszen az már „megtartott”, vagyis megváltott élet (34-42).