előző nap
következő nap

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!" Ézs 55

1 Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! 2 Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat ehettek, élvezni fogjátok a kövér falatokat! 3 Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen. 4 Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. 5 Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenednek, az Úrnak dicsőségére, Izráel Szentjének dicsőségére, hogy fölékesítsen téged. 6 Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! 7 Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. 8 Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. 9 Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál. 10 Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, 11 ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. 12 Bizony, örömmel vonultok majd ki, és békességben vezetnek titeket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak. 13 A tövis helyén boróka nő, a csalán helyén mirtusz nő. Az Úr dicsőségére történik ez: örök jelként, amelyet nem lehet eltörölni.

Az Úr kitárt karokkal hív magához minket. Közel van ő, Jézuson át csak egy döntés hozzá az út. Felfoghatatlan az a jóság, amivel a megtérőket újra és újra visszavárja: mert ő irgalmas, és „hetvenszer hétszer is" kész megbocsátani. Ne keressük hát másnál a boldogságot! Mert nála nyerünk lelki békét, egyházában lelünk igaz közösséget, tőle kapunk erőt a szeretetre, útmutatást az élet dolgaiban, és benne lelhetünk olyan küldetésre, amely túlmutat önmagunkon.

RÉ 475 MRÉ 430

„…de a mennyek országában még a legkisebb is nagyobb nála…” (Máté 11,1-19) Máté 11,1-19

(11) „…de a mennyek országában még a legkisebb is nagyobb nála…” (Máté 11,1-19) Keresztelő János a legnagyobb volt ebben a világban, mert Isten üdvtervében ő tölthette be a legjelentősebb szerepet, mint ilyen értelemben utolsó próféta, meghirdetve: a Megváltó itt van, készüljünk. Mégis ő a „legkisebb” odaát, mert a jelenvaló áldásban már közvetlenül részesülhet az, aki az Úr Jézus Krisztusban hisz. Minden itteni „nagyságnál” nagyobb áldás ez. Félre ne értsük az Igét, hiszen amikor Keresztelő Jánosról, mint legnagyobbról és mégis legkisebbről beszél, akkor arra akar rámutatni az Úr szava, hogy Jézus Krisztusban új időszámítás kezdődött, teljesen új élettel, amiben az emberi „nagyságról” alkotott értékítélet is alapjaiban változik meg. Az a „nagy”, akit Jézus Krisztus ingyen kegyelme megváltott, legyen bár ebben a világban bármilyen lenézett is az illető. Tehát nem az okos, a szép, a tehetséges, a zseni; nem is a vallásos zseni és a híres kegyes a „nagy” valójában; hanem ők a legkisebbek az új világrend szerint, mindaddig, amíg Jézus Krisztus megváltó, jelenvaló kegyelmében nem részesültek. Ez a tény megtérést hirdet (7-15), hiszen emberi tapasztalataink igazolják, hogy minden emberi, itteni nagyság megfakul*

___

* Jézus Krisztus más volt, mint Keresztelő János. Ez utóbbi kemény, igénytelen, zord prófétai egyéniség volt, aki kivonta magát népe életéből a pusztai magányosságba, onnan kiáltott népére, a bűnbánat és a megtérés fontosságát hirdetve. Jézus azonban közösséget vállalt népével, jelen volt életükben, örömeikben és bajaikban. Sokakra azonban egyik „módszer” sem hatott és nem tértek meg, mert olyanok voltak, mint a durcás kisgyerekek; sem ez, sem az nem volt jó nekik (16-19); nem tudtak megtérni. A megtérés is kegyelem.