(3) „…mint a kisgyermek…” (Máté 18,1-20) Örök emberi kérdés: ki a nagyobb a mennyek országában? Nem csak itt, hanem „odaát” is ez lenne a kérdés? Minden „verseny”, a hit és a „kegyesség” is verseny, itt is meg ott is? (1) - Jézus ezt az ó-emberi gondolatot eltörli. A mennyek országa az alázatosaké. Az a nagyobb ott, aki itt kisebb (3-4). A kisgyermek nem a tökéletesség, nem az ártatlanság példája, hanem az alázat szemléltetése, hiszen mindenben a szüleitől, főként az anyjától függ; kiszolgáltatott, és ez a tény magától értetődő számára, mert ebben a viszonyban ő csak elfogadó lehet (3-4). A példázat azt is jelzi, hogy szeretettel befogadni csak azt lehet, aki tudja magáról, hogy ő „kisgyermek”. Aki befogadja a másikat, az Jézus Krisztust fogadja be (5). A gőgös, erőszakos embert nem lehet befogadni, az csak az erő nyelvéből ért. Ezt érzékelteti a Jézus által használt szemléltető képe is, a kisgyermekről. Akit pedig még nem lehet befogadni, mert nem lett gyermekké, mert mindenhol csak uralkodni akar, mert nincs benne alázat, mert csak rombol, arról sem mondunk le; de leginkább csak könyörögni tudunk érte, hogy Isten kegyelme által összetörjön és gyermekké lehessen.*

____

* A kisgyermek a modern, jóléti társadalmakban már egyre nehezebben érthető kép, mert a gyermeknél jobban senki sem tudja zsarolni a szüleit, környezetét: kibírhatatlan természete hamar kiütközik; lásd a hisztiző, neveletlen, a reformpedagógia elvei szerint szabadságban tenyésző gyermekek példáját. Nem ezekre gondolt Jézus.