előző nap
következő nap

„...bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbaknak találta őket...” Dán 1

1 Jójákím júdai király uralkodásának harmadik évében felvonult Nebukadneccar, Babilónia királya Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette. 2 Az Úr a kezébe adta Jójákímot, Júda királyát és az Isten háza fölszerelésének egy részét; ő pedig elvitte a fölszerelést Sineár földjére, a maga isteneinek a templomába, és isteneinek a kincstárában helyezte el. 3 A király parancsba adta udvarmesterének, Aspenaznak, hogy válasszon ki Izráel fiai közül királyi vérből való vagy nemesi származású 4 ifjakat, akiknek semmiféle fogyatékosságuk nincs, hanem szépek, fogékonyak minden bölcsességre, műveltek, járatosak a tudományban, és így alkalmasak arra, hogy majd a királyi palotában szolgálatba álljanak. Meg kellett őket tanítani a káldeusok írására és nyelvére is. 5 A király elrendelte, hogy napi ellátmányukat a király ételeiből adják, és abból a borból, amelyet ő szokott inni. Így kellett őket nevelni három esztendeig, hogy azután a király szolgálatába álljanak. 6 Voltak közöttük júdaiak is: Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. 7 Az udvarmester ilyen neveket adott nekik: Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig Abéd-Negónak nevezte el. 8 Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amelyet ő szokott inni. Megkérte hát az udvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. 9 Isten az udvarmestert jóindulatra és szeretetre indította Dániel iránt, 10 de azért ezt mondta az udvarmester Dánielnek: Félek az én uramtól, a királytól, mert ő rendelkezett így az ételetekről és az italotokról. Mi lesz, ha azt látja, hogy ti soványabbak vagytok, mint a veletek egykorú ifjak? Még bajba kerülök miattatok a királynál! 11 Akkor Dániel ezt mondta annak a felügyelőnek, akit az udvarmester rendelt Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá mellé: 12 Tégy próbát szolgáiddal tíz napig! Engedjék meg, hogy zöldségféléket együnk, és vizet igyunk. 13 Azután mutassanak meg neked minket és azokat az ifjakat, akik a király ételéből esznek, és amit majd látsz, aszerint bánj szolgáiddal! 14 Az hallgatott rájuk ebben a dologban, és próbát tett velük tíz napig. 15 Tíz nap múlva szebbnek látszottak, és kövérebbek voltak azoknál az ifjaknál, akik a király ételéből ettek. 16 Ezért a felügyelő fölmentette őket az alól, hogy az előírt ételt egyék, és bort igyanak, és ahelyett zöldségféléket adott nekik. 17 Isten megadta ennek a négy ifjúnak, hogy előrehaladjanak a tudományban, mindenféle írásban és bölcsességben. Dániel pedig értett a látomások és az álmok magyarázatához is. 18 Amikor eljött az az idő, amelyről megparancsolta a király, hogy vezessék őket eléje, az udvarmester bevezette őket Nebukadneccar elé. 19 A király elbeszélgetett velük, de egy sem akadt közöttük, aki olyan lett volna, mint Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. Ők tehát a király szolgálatába álltak. 20 Akármit kérdezett tőlük a király, bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbaknak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál. 21 Ott is maradt Dániel Círus király uralkodásának első évéig.

„...bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbaknak találta őket..." (20). A hit sokszor tűnik a világi érvényesülés akadályának, de ez csak a felszínen igaz. A szorgalom, a kitartás, a hűség és a megbízhatóság – ha értelemmel párosul – minden helyzetben megszerezheti az érvényesülést. A nesztoriánus keresztyének az ókori Kínában elismert tudósok hírében álltak, holott a keresztyénség egyáltalán nem volt támogatott vallás. Súlyos hiba, ha a hitünkre fogjuk, és vallásüldözést kiáltunk, amikor valamiben sikertelenek vagyunk!

RÉ 26 MRÉ 26

„De az nem engedett…” (Máté 18,21-35) Máté 18,21-35

(30) „De az nem engedett…” (Máté 18,21-35)* Hányszor bocsássak meg? Hetvenszer hétszer, tehát mindig (22). Nem bocsát meg az Úr, ha mi nem bocsátunk meg. Neked elengedett az Úr minden tartozást, te meg nem engedsz egy jottányit sem; rendben van, de akkor neked is fizetned kell, kínkeservesen (34). Kegyelmi állapot, ha valaki tud „engedni”, elengedni (30). Ez az Uri imádság egyik fontos könyörgése is (Máté 6,12). Pontosabban fogalmazva: nincs kegyelem alatt az olyan ember, aki nem tud legalább az atyafiának, testvérének, legalább a hittestvérének, legalább a hozzá hasonlónak megbocsátani (21). Lám, még nem is kér sokat az Úr, ismerve gyarlóságainkat. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtettem mindent, hanem éppen azt, hogy nem tudom elfelejteni a bántó eseményeket, amíg meg nem halok, vagy meg nem zavarodok; de ennek ellenére megbocsátok; sőt, végre túllépek azon, hogy a saját sérelmeimben dagonyázzak.

__

* Hányszor bocsássak meg? Hetvenszer hétszer, tehát mindig (22). Legalább a testvérek közösségében, az atyafiak között (21), ebben a szűkebb körben fontos lenne gyakorolni ezt a szinte lehetetlennek tűnő krisztusi elvárást.

– 1. A „Gazda” számadást tart a szolgái között (23). Az egyik szolga kifizethetetlen összeggel tartozott. A tízezer talentumot összes vagyonával és családjával együtt sem tudta volna, egész életében kifizetni (24-25). A szolga esedezésére a „Gazda” nem csupán türelemmel volt hozzá, az nem sokat segített volna rajta, hanem mindennél többet kapott, elengedte a tartozást. Kegyelmet kapott (26-27). Ilyen gazda egyedül csak az Isten.

– 2. Mi nem engedünk el semmit, türelmünk sincs, haladék sincs, hanem uzsorakamattal számolunk fel minden tartozást, pénzt, sérelmet. Erre utal az, ahogy a megszabadult szolga viselkedik azzal a szolgatársával, aki az egy százalékával tartozik neki, amivel ő tartozott az Urának: megragadta, fojtogatta és követelte azt, ami az övé, mégpedig azonnal: pénzt, elégtételt, tiszteletet (28-29. Amikor pedig az könyörgött, ahogy egykor ő is tette, akkor nem volt irgalom. Döbbenetes mondat: „De az nem engedett” (30). Nem engedünk a 21-ből, az igazunkból, a saját érdekeinkből, gyarló egyoldalú látásmódunkból; inkább vesszen mindenki és minden, de nem engedünk.

– 3. Ekkor közbelépett az Úr. Az előbb kegyelmesen, most ítéletesen tette ezt. Kegyelmének határa a jogos ítélete, vagyis haragja: amikor azt mondta, hogy elég volt, eddig és nem tovább.

– 4. Nem bocsát meg az Úr, ha mi nem bocsátunk meg. Neked elengedett az Úr minden tartozást, te meg nem engedsz egy jottányit sem; rendben van, de akkor neked is fizetned kell, kínkeservesen (34). Kegyelmi állapot, ha valaki tud elengedni. Ez az Uri imádság egyik fontos könyörgése is (Máté 6,12). Pontosabban fogalmazva: nincs kegyelem alatt az olyan ember, aki nem tud legalább az atyafiának, testvérének, legalább a hittestvérének, legalább a hozzá hasonlónak megbocsátani. Lám, még nem is kér sokat az Úr, ismerve gyarlóságainkat. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtettem mindent, hanem éppen azt, hogy nem tudom elfelejteni a bántó eseményeket, amíg meg nem halok, vagy meg nem zavarodok, de ennek ellenére megbocsátok; sőt, végre túllépek azon, hogy a saját sérelmeimben dagonyázzak.