előző nap
következő nap

„A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten” Dán 3,1–25

1 Nebukadneccar király csináltatott egy hatvan könyök magas és hat könyök széles aranyszobrot. Fölállíttatta azt a Dúrá-völgyben, Babilon városában. 2 Azután összehívatta Nebukadneccar király a kormányzókat, az elöljárókat, a helytartókat, a tanácsosokat, a kincstárnokokat, a bírákat, a rendőrparancsnokokat és a tartományok összes tisztviselőjét, hogy jöjjenek el a szobor felavatására, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott. 3 Akkor összegyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók, a tanácsosok, a kincstárnokok, a bírák, a rendőrparancsnokok és a tartományok összes tisztviselője a szobor felavatására, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott, és odaálltak a szobor elé, amelyet Nebukadneccar felállíttatott. 4 A hírnök pedig hangos szóval kihirdette: Megparancsoljuk nektek, különböző nyelvű népek és nemzetek, 5 hogy amint meghalljátok a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant, a duda és egyéb hangszerek hangját, boruljatok le, és hódoljatok az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott! 6 Ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt azon nyomban bedobják az izzó tüzes kemencébe! 7 Amikor tehát a különböző nyelvű népek és nemzetek meghallották a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant és egyéb hangszerek hangját, leborultak, és hódoltak az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott. 8 Ekkor azonban káldeus férfiak álltak elő, és bevádolták a zsidókat. 9 Így beszéltek Nebukadneccar királyhoz: Király, örökké élj! 10 Te, ó, király, megparancsoltad, hogy minden ember, aki meghallja a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant, a duda és egyéb hangszerek hangját, boruljon le, és hódoljon az aranyszobor előtt; 11 ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt dobják be az izzó tüzes kemencébe. 12 Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abéd-Negó, akiket Babilon városának az élére állítottál; ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó, király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál. 13 Ekkor Nebukadneccar nagyon megharagudott, és megparancsolta, hogy vezessék elő Sadrakot, Mésakot és Abéd-Negót. Oda is vezették ezeket a férfiakat a király elé. 14 Nebukadneccar ezt kérdezte tőlük: Sadrak, Mésak és Abéd-Negó! Igaz-e, hogy ti nem tisztelitek isteneimet, és nem hódoltok az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattam? 15 Készek vagytok-e most, ha meghalljátok a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant, a duda és egyéb hangszerek hangját, leborulni és hódolni a szobor előtt, amelyet csináltattam? Mert ha nem hódoltok, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket? 16 Sadrak, Mésak és Abéd-Negó így válaszolt a királynak: Ó, Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. 17 Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! 18 De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál! 19 Ekkor Nebukadneccart úgy elöntötte a harag Sadrak, Mésak és Abéd-Negó miatt, hogy még az arca is eltorzult. Meghagyta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint ahogyan be szokták fűteni. 20 Azután megparancsolta hadserege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és Abéd-Negót, és dobják be őket az izzó tüzes kemencébe. 21 Megkötözték tehát ezeket a férfiakat, és úgy, ahogy fel voltak öltözve, nadrágostul, alsóruhástul és süvegestül, bedobták őket az izzó tüzes kemencébe. 22 Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokottnál is jobban befűtötték, a lángoló tűz megölte azokat az embereket, akik Sadrakot, Mésakot és Abéd-Negót odahurcolták. 23 A három férfi, Sadrak, Mésak és Abéd-Negó pedig megkötözve az izzó tüzes kemencébe esett. 24 Nebukadneccar király azonban megdöbbent, sietve fölkelt, és ezt kérdezte udvari embereitől: Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? Azok így válaszoltak a királynak: Valóban úgy van, ó, király! 25 Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten.

„A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten" (25). A hívő ember életében Isten jelenléte csodálatos háttérszólamként érzékelhető. Persze, aki Istennel éli az életét, azt mindenki máshoz hasonlóan megtalálják a nehéz feladatok, a megoldhatatlannak tűnő krízisek és az életveszélyek (vö. Ézs 43,2). A nagy különbség hívők és nem hívők megpróbáltatásai között annyi, hogy az előbbiek ezekben nem maradnak egyedül, mert a „veled vagyok" ígérete kíséri őket.

RÉ 121 MRÉ 121

(15) „Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Máté 20,1-19) Máté 20,1-19

(15) „Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Máté 20,1-19)* A példázat vége döbbenetes. – 1. Minden elhívott egyformán részesül a kegyelemben. Ott nem lesz olyan, hogy valaki tolókocsiban nyomorog, más valaki pedig közvetlenül mellette látható csúcsokat dönget. Arról nem is beszélve, hogy ezek a külső szempontok ott már nem számítanak. – 2. Tehát minden elhívott egyformán részesül a kegyelemben. Döbbenetes az is, hogy ezen a többet dolgozók felháborodtak, ahelyett, hogy örültek volna mások egy dénárjának, azaz üdvösségének is (11-13). – 3. Innen, ebből a világból még döbbenetesebb elfogadni azt, hogy amilyen előjogokat élveztek itt sokan, azok ott eltűnnek; - nem valami egyenlőségben, hanem az Isten kegyelmének örömében. – 4. Isten úgy igazságos, hogy kegyelmes. Mi úgy vagyunk igazságosak, hogy megbüntetnénk a szerintünk bűnösöket, mert ugye, mi jók vagyunk. Isten azonban kimondja, hogy a mi szemünk azért gonosz, mert Ő jó (15). Nem üdvösséges jel, ha valaki a másik üdvösségének nem tud örülni.

___

* Az Úr a „Gazda”, mi a munkások vagyunk, akiket elhívott. Ez azt jelenti, hogy Ő ránk akar bízni valamit, ami másokat tápláló gyümölcsöt terem, és amit nem öncélúan, nem a saját üdvösségünkért teszünk, hanem az Úr dicsőségéért.

– A „Gazda” sokféle módon és időben szólít meg, ahogy a szolgák is különböző napszakokban kapták a hívást a szőlőbe. Ahány ember, annyiféle módon és időben valósul meg ez az elhívás. Még az utolsó órában is hív. Az Ő szava mindig kegyelem számunkra. Nem Őneki van szüksége ránk; sok, vagy kevés munkánkra; hanem fordítva, nekünk van szükségünk Őrá.

– A példázatból az is kiderül, hogy az engedelmes, hűséges munkának jutalma lesz. Az is jutalom, hogy jó volt szolgálni az Urat, minden kín ellenére, mert ez értelmet adott az életünknek, meghívott az Úrhoz másokat, miközben nem a jutalomért tettük, hanem azzal az üdvbizonyossággal, hogy a „Gazda” az egy dénárt megígérte, és ez elég. Amit Ő ígért, az a legtöbb, az nem mennyiségi kérdés.