előző nap
következő nap

„Az a kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé változott, és elfoglalta az egész földet” Dán 2,24–49

24 Dániel ezután elment Arjókhoz, akinek a király azt parancsolta, hogy pusztítsa el a babiloni bölcseket. Odament, és ezt mondta neki: Ne pusztítsd el a babiloni bölcseket! Vezess engem a király elé, és én megmagyarázom a királynak az álmát! 25 Akkor Arjók sietve bevitte Dánielt a király elé, és jelentette: Találtam egy férfit a Júdából hozott foglyok közül, aki meg tudja magyarázni a királynak az álmát. 26 A király erre így szólt Dánielhez, akinek Baltazár lett a neve: Képes vagy arra, hogy megmondd, milyen álmot láttam, és mi annak a magyarázata? 27 Dániel így válaszolt a királynak: A titkot, amelyre a király választ keres, bölcsek, varázslók, mágusok és csillagászok nem tudják megfejteni a királynak. 28 De van Isten a mennyben, aki feltárja a titkokat. Ő azt tudatta Nebukadneccar királlyal, hogy mi fog történni az utolsó napokban. A te álmod és az a látomás, amelyet fekvőhelyeden láttál, ez volt: 29 Te, ó, király, azon töprengtél fekvőhelyeden, hogy mi fog történni ezután. A titkok Kijelentője pedig tudatta veled, hogy mi fog történni. 30 Előttem pedig ez a titok nem azért tárult föl, mintha bennem nagyobb bölcsesség volna, mint bármely élő emberben, hanem azért, hogy a magyarázat a királynak tudomására jusson, és megtudd, amin magadban töprengsz. 31 Neked, ó, király, látomásod volt: egy nagy szobrot láttál. A szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes volt ránézni is. 32 Ennek a szobornak a feje színaranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, 33 a lábszárai vasból, lábai pedig részben vasból, részben cserépből voltak. 34 Miközben nézted, lezuhant egy kő anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. 35 Összetört a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a pelyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. Az a kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé változott, és elfoglalta az egész földet. 36 Ez az álom, és a magyarázatát is elmondjuk a királynak. 37 Ó, király, királyok királya, akinek a menny Istene királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot adott, 38 kezedbe adta az embereket, a mezei vadakat és az égi madarakat, bárhol laknak is, és mindezeknek uralkodójává tett: te vagy az aranyfej! 39 De utánad egy másik királyság támad, alacsonyabb rendű a tiednél. Azután pedig egy harmadik királyság, rézből való, amely uralkodni fog az egész földön. 40 A negyedik királyság erős lesz, mint a vas. Mert ahogyan a vas összetör és szétzúz mindent, úgy fogja pörölyként összetörni és szétzúzni amazokat. 41 Azt is láttad, hogy a lábak és az ujjak részben cserépből, részben vasból vannak. Az a királyság ugyanis megosztott lesz, de marad benne valami a vas keménységéből, ahogyan láttad, hogy a vas keveredett az agyagcseréppel. 42 Lábujjai részben vasból, részben cserépből voltak; eszerint a királyság részben erős, részben törékeny lesz. 43 Vasat láttál agyagcseréppel keveredve. Azok ugyanis házasság révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, ahogyan a vas sem egyesül a cseréppel. 44 Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt majd a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennmarad mindörökké. 45 Ezért láttad, hogy a hegyről egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, és összetörte a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután. Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata. 46 Akkor Nebukadneccar király arcra borult, úgy hódolt Dániel előtt, és megparancsolta, hogy mutassanak be áldozatot, és tömjénezzenek neki. 47 Dánielnek pedig azt mondta a király: Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok Ura és a titkok Feltárója, ezért tudtad feltárni ezt a titkot. 48 Akkor a király nagy méltóságra emelte Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, majd Babilon város kormányzójává és a babiloni bölcsek elöljárójává tette. 49 Dániel viszont azt kérte a királytól, hogy Babilon városának ügyeivel Sadrakot, Mésakot és Abéd-Negót bízza meg; maga Dániel pedig a királyi udvarban maradt.

„Az a kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé változott, és elfoglalta az egész földet" (35). Isten könnyedén sakkozik a világbirodalmak egymásutánjával. Ami nekünk, embereknek sorsokat, életeket meghatározó valóság, az Isten kezében az ő hatalmát szimbolizáló tanmesévé egyszerűsödik. A titok feltárulása (erre utal a görög apokalipszis szó) bepillantást enged az isteni valóságba, de nem sok hasznunk lesz ebből, ha nem bizalmat merítünk belőle Isten iránt, és bátorítást küzdelmeinkhez.

RÉ 93 MRÉ 93

„Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” (Máté 19,16-30) Máté 19,16-30

(26) „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” (Máté 19,16-30)* Ez a példázat erről szól. Embernek lehetetlen „kitermelni, kigazdálkodni, kiügyeskedni, kiérdemelni” az üdvösséget. Lehetetlenebb, mint az, hogy a teve átférjen a tű fokán. Saját erőnkből alkalmatlanok vagyunk arra, hogy a mennyek országának tagjai legyünk. Ebben az állapotunkban azt az országot is tönkretennénk. Saját erőnkből a parancsolatokat csak betű szerint tartjuk meg, vagyis látványosan, de nem valóságosan; hiszen szeretetről beszélünk, meg Istent emlegetjük, miközben ölni tudnánk (17-20). –  A legnagyobb akadály azonban a vagyon, ami mindazt jelenti, amihez jobban ragaszkodunk, mint az Úr ígéreteihez, és aminek birtoklásáért minden parancsolatot, - amíg lehet, ügyes színészkedéssel - megszegünk. A vagyon, valójában „bálvány”, amelyekből a legkisebbet sem tudjuk elengedni, feladni, és amelyekről így ír József Attila, Luther énekére utalva: „hírnév, nő, család, jószág, test, világ”. Ezek közül is a legnagyobb „bálvány” a konkrét evilági, anyagi gazdagság. Ezt mondjuk ki, hiszen a modern nyugati társadalmakban látjuk, hogy a még több és több haszonért, és annak konvertálható változataiért mindent beáldozunk, semmi sem számít (21-22). – Ezek után micsoda örömhírként szólal meg a tanítványok kérdésére Jézus kijelentése: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (26).

___

* Milyen áldott ez a vágyakozás, amely felébred, a Szentlélek által, ebben a fiatalemberben, aki az „üdvösségre”, az Isten közelségére, az ebből fakadó maradéktalan jóra kérdez rá. Gondoljunk csak bele, hány fiatalnak legfőbb szíve vágya az a „jó”, amit egyedül az Úr adhat? Hány embert foglalkoztat itt az örök élet, amiért jót szeretne tenni, jobbá szeretne válni, már itt ebben a világban? Ez egy szent vágy, ne becsüljük le az ifjú kérdését, hanem inkább értékeljük, hogy őt foglalkoztatja az örök élet (16-17).

– 1. Jézus Krisztus fokozatosan akarja rávezetni ezt a fiatalembert az örök életről való helyes gondolkodásra. Ezért kérdez rá a parancsolatok megtartására, vagy éppen saját gazdagságára, hogy ráébredjen fogyatékosságaira, és arra, hogy az üdvösség mindenestől ajándék, Isten kegyelmi ajándéka, ezért senki sem dicsekedhet (Efezus 2,8-9). Ha az ifjú előtt nem is, de legalább a tanítványok előtt felragyog ez az evangélium (23-26).

– 2. Ez a példázat erről szól. Embernek lehetetlen „kitermelni, kigazdálkodni, kiügyeskedni, kiérdemelni” az üdvösséget. Lehetetlenebb, mint az, hogy a teve átférjen a tű fokán. Saját erőnkből alkalmatlanok vagyunk arra, hogy a mennyek országának tagjai legyünk. Ebben az állapotunkban azt az országot is tönkretennénk. Saját erőnkből a parancsolatokat csak betű szerint tartjuk meg, vagyis látványosan, de nem valóságosan; hiszen szeretetről beszélünk, meg Istent emlegetjük, miközben ölni tudnánk (17-20).

– 3. A legnagyobb akadály azonban a vagyon, ami mindazt jelenti, amihez jobban ragaszkodunk, mint az Úr ígéreteihez, és aminek birtoklásáért minden parancsolatot, - amíg lehet, ügyes színészkedéssel - megszegünk. A vagyon, valójában „bálvány”, amelyekből a legkisebbet sem tudjuk elengedni, feladni, és amelyekről így ír József Attila, Luther énekére utalva: „hírnév, nő, család, jószág, test, világ”. Ezek közül is a legnagyobb „bálvány” a konkrét evilági, anyagi gazdagság. Ezt mondjuk ki, hiszen a modern nyugati társadalmakban látjuk, hogy a még több és több haszonért, és annak konvertálható változataiért mindent beáldozunk, semmi sem számít (21-22).

– 4. Ezek után micsoda örömhírként szólal meg a tanítványok kérdésére Jézus kijelentése: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (26). Nem az a legnagyobb baj, hogy az ifjú többre értékelte a maga kegyességét a valóságosnál (20). Nem is az itt a fő baj, hogy ez az ifjú nem tudta elengedni azt, ami ide kötötte (22); - hanem a legnagyobb baj az, hogy szomorúan odébbállva, nem vette észre, hogy van kegyelem, megváltás. Saját erőnkből nem jutunk üdvösségre, annyi minden ide köt bennünket; de ingyen könyörül az Isten, és érdemtelenül is örök életet ad. Ezt belátva az „elengedés” is könnyebb, a „bűnös rendszerekben” már nem is tud létezni többé a megtért ember; de mégsem ettől „az elengedéstől” függ az üdvösség.