előző nap
következő nap

„én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked, mivel kedvel téged az Isten." Dán 9,20–27

20 Még beszéltem, imádkoztam, vallást téve vétkemről és népemnek, Izráelnek a vétkéről, és könyörögtem Istenemhez, az Úrhoz, Istenem szent hegyéért; 21 még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfi, akit azelőtt láttam a látomásban, sebesen hozzám repült, és megérintett engem az esti áldozat idején. 22 Magyarázni kezdett, és így beszélt hozzám: Dániel, azért jöttem ide, hogy segítsek megérteni a látottakat. 23 Amikor könyörögni kezdtél, egy kijelentés hangzott el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked, mivel kedvel téged az Isten. Értsd meg a kijelentést, és értsd meg a látványt! 24 Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét. 25 Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét telik majd el a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és bár viszontagságos idők jönnek, a terek és a falak újjáépülnek. 26 A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. 27 Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.

Isten nem késlekedik a válasszal. Az Úr meghallgatja a bűnbánó könyörgést. A prófétának még többet kell megértenie a kijelentésből! Mi sem lankadhatunk az ige tanulmányozásában: az Úr még többet akar nekünk adni az ő kijelentése által! Az üzenet Dánielnek és nekünk is szól: beteljesedik az Úr ígérete az újjáépítésről, de fel kell készülni az üldözésekre is, ahogy a „Felkentet" is megölték, úgy minket sem fognak kímélni. Erre is készen kell állnunk!

RÉ 334 MRÉ 220

„…amit ez az asszony tett…” (Máté 26,1-46) Máté 26,1-46

(13) „…amit ez az asszony tett…” (Máté 26,1-46)* Ez a hitvallás nem enged a „politikai teológiák” kísértésének, amelyek mindig a szegényekre, társadalmi krízisek orvoslására hivatkozva akarják megakadályozni a Jézus Krisztusról való hitvallást, és az egyház szolgálatát csupán az evilági jótékonykodás börtönébe akarják bezárni. A tanítványok pedig itt ebbe a kísértésbe esnek, amikor a szegényekre hivatkozva pazarlásnak minősítik az asszony cselekedetét, hiszen eladva a drága kenetet, a szegényeken lehetett volna segíteni. A szegényeken; - éppen kiken? Mit oldott volna meg ez a szegénység problémáján, vagy bármiféle társadalmi problémát hogyan orvosolt volna? A diakónia mindig is nélkülözhetetlen eleme a keresztyén szolgálatnak, de csak felszíni kezelést ad, mert újjászületésre van szükség, megváltására, hogy az ember szíve megváltozzon. Ez pedig nem a szegényeken való segítéssel, hanem a Megváltó Jézus Krisztus előtti leborulással kezdődik (8-11).

___

* Mielőtt Jézus elindul a szenvedések útján, egy asszony is hitvallást tesz Őróla, amelyből szintén egyértelműen kiderül, hogy kicsoda Jézus valójában. Erről a hitvallásról mindig beszélni fognak, amíg csak az evangéliumot hirdetik (13).

– 1. Ez a hitvallás egy asszony hitvallása. Az asszonyok abban a korban hiteles tanúk sem lehettek. Jézus most mégis bevonja őket az általa hitelesített tanúk sorába, mégpedig azok közé a tanúk közé, akik a legfontosabbról vallottak: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Jézus Krisztusban az asszonyok ismét kellő megbecsülést kaptak, visszakerültek az isteni rendbe, a helyükre; egy önzően férfijogú, szúrósan férfiszagú, durva társadalomban; ahol igenis életmentően nagy szükség van arra a lelkületre, amit csak a nők tudnak adni a világnak. Ez nem igazolása semmiféle túlhajtott női mozgalom ideológiájának, hanem az isteni rend visszasimulása történik meg itt, amelyben a férfi és a nő is a maga helyén áll (7).

– 2. Ez a hitvallás áldozatot hoz. Hitvallás nincs áldozathozatal nélkül: el kell engedni kincseket, amelyek rabságban tartanak, megkötöznek abban, hogy mindenben az Urat kövessük; - át kell adni azokat az Úrnak, hogy szabaddá váljunk. Ahogy ez az asszony tette, a 300 dénár értékű kenettel, amelyből tíz egészséges férfi rabszolgát lehetett volna vásárolni örökáron, azt ő mind ráöntötte Jézus Krisztus fejére és megkente-felkente vele (7).

– 3. Ez a hitvallás nem enged a „politikai teológiák” kísértésének, amelyek mindig a szegényekre, társadalmi krízisek orvoslására hivatkozva akarják megakadályozni a Jézus Krisztusról való hitvallást, és az egyház szolgálatát csupán az evilági jótékonykodás börtönébe akarják bezárni. A tanítványok pedig itt ebbe a kísértésbe esnek, amikor a szegényekre hivatkozva pazarlásnak minősítik az asszony cselekedetét, hiszen eladva a drága kenetet, a szegényeken lehetett volna segíteni. A szegényeken; - éppen kiken? Mit oldott volna meg ez a szegénység problémáján, vagy bármiféle társadalmi problémát hogyan orvosolt volna? A diakónia mindig is nélkülözhetetlen eleme a keresztyén szolgálatnak, de csak felszíni kezelést ad, mert újjászületésre van szükség, megváltásra, hogy az ember szíve megváltozzon. Ez pedig nem a szegényeken való segítéssel, hanem a Megváltó Jézus Krisztus előtti leborulással kezdődik (8-11).

– 4. Ez a hitvallás felkeni Jézust, mint egyetlen Megváltó Messiás Királyt, aki minden nép számára meghal és feltámad. Ez a felkenetés rámutat közelgő halálára, de rámutat halálon is győzedelmeskedő isteni hatalmára. Ő az Úr! Előtte leborulni, Őneki mindent átadni, az egyetlen megoldás, minden megújulás forrása: férfi és nő, szegény és gazdag, egyén és társadalom, vallás és kultúra számára, szerte a világon.