„Ezt mondta nekem: Dániel, akit az Isten kedvel!" Dán 10,1–11,1
1 Círus perzsa király uralkodása harmadik évében kijelentést kapott Dániel, akit Baltazárnak is neveztek. Igaz ez a kijelentés, amely súlyos háborúkról szól. Ő figyelt a kijelentésre, és megértette a látomást. 2 Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam három egész héten át. 3 Ízletes ételt nem ettem, húst és bort nem vettem a számba, olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem telt a három hét. 4 Az első hónap huszonnegyedikén a nagy folyamnak, a Tigrisnek a partján voltam. 5 Föltekintettem, és láttam egy gyolcsruhába öltözött férfit, akinek színarany öv volt a derekán. 6 Teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő réz, és beszéde oly hangos volt, mint a tömeg zúgása. 7 Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek. 8 Én magamra maradva láttam ezt a nagy látomást, de engem is elhagyott az erőm, belesápadtam, és nem tudtam az erőmet összeszedni. 9 Hallottam hangos beszédét, és amikor hangos beszédét meghallottam, ájultan roskadtam arcommal a földre. 10 Ekkor megérintett egy kéz, és fölsegített térdeimre és tenyereimre. 11 Ezt mondta nekem: Dániel, akit az Isten kedvel! Figyelj arra, amit neked mondok, és állj fel, mert neked hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám, reszketve felálltam. 12 Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem. 13 A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Mihály, az egyik legfőbb vezér segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban, 14 de most megjöttem, és elmondom neked, hogy mi fog történni népeddel az utolsó napokban; mert ez a látomás is arról az időről szól. 15 Miközben így beszélt hozzám, lehajtottam a fejemet, és némán hallgattam. 16 Ekkor egy emberhez hasonló lény megérintette ajkamat. Én pedig kinyitottam a számat, és így kezdtem beszélni az előttem állóhoz: Uram, a látomás alatt annyira elfogott a fájdalom, hogy nem tudtam erőmet összeszedni. 17 De uram, hogyan is merne a te szolgád beszélni veled, ó, uram! Még most sincs semmi erőm, és a lélegzetem is elállt. 18 Akkor ismét megérintett az az emberhez hasonló lény, és hogy bátorságot öntsön belém, 19 ezt mondta: Ne félj te, akit az Isten kedvel! Békesség neked! Légy erős, légy erős! Amikor így beszélt hozzám, megerősödtem, és ezt mondtam: Beszélj, uram, mert megerősítettél engem! 20 Azután így szólt: Tudod-e, miért jöttem hozzád? Nekem most újra harcolnom kell Perzsia vezérével, és miután végeztem vele, a görögök vezére következik. 21 De előbb elmondom neked, hogy mi van megírva az igazság könyvében. Senki sincs, aki velem tartana azok ellen, csak Mihály, a ti vezéretek.
11, 1 Mert én is mellette álltam a méd Dárius uralkodásának első évében: erősítettem és támogattam.
Ez az igerész bepillantást enged a földi események mennyei hátterébe. Megérthetjük, hogy az uralkodók és a népek csatái mögött szellemi harc is folyik. Minket is erre figyelmeztet az apostol, hogy „nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak" (Ef 6,12). Sajnos ezzel nem mindig számolunk, de ha Isten kedvel minket, akkor ezt mi is megláthatjuk és megérthetjük!
RÉ 341 MRÉ 221
„…amikor megjött Júdás...” (Máté 26,47-75) Máté 26,47-75
(47) „…amikor megjött Júdás...” (Máté 26,47-75)* Ebben az elfogatásban Isten akarata teljesedett be. Ennek így kellett lennie (Ézsaiás 53,3). Ezt Jézus Krisztus tudta, engedelmesen vállalta, tehát a mi Urunk minderre igent mondott (54-56). Mégis, mindezek ellenére „jaj” azoknak, akik által mindezek beteljesednek. Júdás megoldhatatlan titok, maga Isten rejtette el a racionális magyarázatot. De tény, Isten akarata munkálkodik akkor is, amikor a rosszat megengedi és a legfőbb jó forrásává teszi (Ravasz László). De némi emberi magyarázat mégis adható Júdás bukására, amit nem árt megfontolni. Júdás számára Jézus egy eszköz volt, saját politikai érvényesüléséhez, amelyre egymagában nem sok esélye mutatkozott. Ő Jézustól politikai sikereket, világi vállalkozásokat, kalandozásokat várt, noha az Úr naponta éppen ezeket utasította vissza. Amikor ezt Júdás is látta, eldöntötte, hogy a hatalom kezébe adja a Mestert, ezzel dűlőre viszi a dolgot; mert Jézus vagy kitűzi a lázadás zászlaját, vagy elveszik, de valamerre elindul végre ez az ügy, és vele saját ügye is. Júdás Jézus mellett volt, de nem hitt Jézusban, mint emberben sem. Júdás csakis önmagában hitt, csakis önmagával foglalkozott, és ez a legbiztosabb betörési pont a Sátán számára.
___
* Jézus elfogatásával ténylegesen is láthatóvá lesz Jézus Krisztus útjának vége. Ez az elfogatás, szenvedés és halál azonban a lényegi pontokon teljesen más, mint bárki másé, aki hasonló sorsa jut.
– 1. Ez az elfogatás nem tragikus. Ebben az elfogatásban Isten akarata teljesedett be. Ennek így kellett lennie. Éppen ezért ezt így hirdették meg a próféták (Ézsaiás 53,3). Ezt Jézus Krisztus tudta, engedelmesen vállalta, tehát a mi Urunk minderre igent mondott (54-56).
– 2. Mégis, mindezek ellenére „jaj” azoknak, akik által mindezek beteljesednek, ide értve a Nagytanács küldötteit, a templomőrséget, a római katonákat, a nehezen nevesíthető, botokkal vagdalkozó sokaságot (55), főként pedig Júdást (47-50). Ő az, aki köszönti, és csókkal jelzi az Urat, hogy a félhomályban biztosak legyenek az elfogott személy kilétében. Júdás megoldhatatlan titok, maga Isten rejtette el a racionális magyarázatot. De tény, Isten akarata munkálkodik akkor is, amikor a rosszat megengedi és a legfőbb jó forrásává teszi (Ravasz László). De némi emberi magyarázat mégis adható Júdás bukására, amit nem árt megfontolni. Júdás számára Jézus egy eszköz volt, saját politikai érvényesüléséhez, amelyre egymagában nem sok esélye mutatkozott. Ő Jézustól politikai sikereket, világi vállalkozásokat, kalandozásokat várt, noha az Úr naponta éppen ezeket utasította vissza. Amikor ezt Júdás is látta, eldöntötte, hogy a hatalom kezébe adja a Mestert, ezzel dűlőre viszi a dolgot; mert Jézus vagy kitűzi a lázadás zászlaját, vagy elveszik, de valamerre elindul végre ez az ügy, és vele Júdás ügye is. Júdás Jézus mellett volt, de nem hitt Jézusban, mint emberben sem. Júdás csakis önmagában hitt, és ez a legbiztosabb betörési pont a Sátán számára.
– 3. Persze vannak itt még „árulók” bőven. És mégis, megmagyarázhatatlan, de ezek kegyelem alatt vannak: a karddal hadonászó Péter (51-53; János 18,3-11), a szertefutó tanítványok (56), és mi magunk is, Jézus Krisztus mai népe. Érettünk meghalt az Úr, mi védelem alatt vagyunk. Áldott legyen az Isten!