előző nap
következő nap

„Menj el, Dániel, mert ezek az igék titkosak, és le vannak pecsételve a végső időkig” Dán 12,5–13

5 Azután én, Dániel, láttam, hogy még ketten állnak ott: egyikük a folyam innenső oldalán, a másik pedig a túlparton. 6 Az egyik megkérdezte a gyolcsruhába öltözött férfit, aki ott állt a folyam vize mellett: Mikor fognak bekövetkezni ezek a csodálatos dolgok? 7 Hallottam, hogy a gyolcsruhába öltözött férfi, aki ott állt a folyam vize fölött, jobbját és balját az égre emelve megesküdött az Örökké Élőre: Egy időszak meg két időszak és egy fél időszak múlva! Mert amikor véget ér a szent nép megrontójának hatalma, mindezek beteljesednek. 8 Hallottam ugyan, de nem értettem, ezért megkérdeztem: Uram, mi lesz végül mindebből? 9 Ő így válaszolt: Menj el, Dániel, mert ezek az igék titkosak, és le vannak pecsételve a végső időkig. 10 Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az értelmesek megértik. 11 Attól fogva, hogy megszüntették a mindennapi áldozatot, és felállították az iszonyatos bálványt, ezerkétszázkilencven nap telik el. 12 Boldog, aki állhatatos marad, és megéri az ezerháromszázharmincöt nap végét. 13 Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon!

„Menj el, Dániel, mert ezek az igék titkosak, és le vannak pecsételve a végső időkig" (9). Az örök emberi kíváncsiság próbálkozik azzal, hogy bepillanthasson olyan ajtók mögé, melyek titkokat rejtenek, és zárva vannak. Tudomásul kell vennünk, hogy vannak az életben olyan dolgok, melyeket Isten önmagának tartott fenn. Foglalkozzunk többet és vegyük komolyabban azokat a dolgokat, melyeket Isten világossá és egyértelművé tett számunkra. Például az örökkévaló, megváltó, üdvözítő szeretettel.

RÉ 187 MRÉ 229

„Azok elfogadták a pénzt…” (Máté 28,11-20) Máté 28,11-20

(15) „Azok elfogadták a pénzt…” (Máté 28,11-20) Jézus Krisztus a tanítványait egy olyan világba küldte el, ahol lekenyerezzük, megvesztegetjük, megzsaroljuk egymást, még a legszentebb ügyekben is, ahogy itt is az őrséget sok-sok ezüstpénzzel megvették a Nagytanács tagjai, hogy hazudjanak: az üres sír oka csupán annyi, hogy a tanítványok ellopták Jézus testét (11-15). Ezzel az őrök nem csak pénzt kaptak, hanem a bajból is megmenekültek, hiszen őrszolgálatukat joggal kérték volna számon rajtuk, akár a fejükkel is fizethettek volna azért, hogy Jézus teste nem volt a sírban. A Nagytanács tagjai is elérték céljukat közben. Tehát mindenki jól járt ebben szép kis korrupciós ügyletben: „kéz kezet mos”. Ilyen világba küldi a feltámadott Jézus Krisztus a tanítványokat, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népeket, és akik elfogadják a feltámadott Urat, azokat kereszteljék is meg, a Szentháromság óvó, védő, megváltó szeretetébe, szövetségébe: bele az Úr kegyelmébe. Ez a legjobb, ami az emberrel valaha is történhet (19-20).*

___

* Félreértjük azonban a missziói parancsot, ha azt gondoljuk, hogy itt valami minden áron való térítésről lenne szó. Semmiképpen sem. Itt arról van szó, hogy a tanítványok jelen vannak egy széteső világban és élik, hirdetik az Urat, már a puszta jelenlétükkel, de kimondott szavaikkal is. A többit pedig az Úr mindenre elégséges hatalma, „jó-tetszése” szerint megcselekszi az övéi életében (18). Ebben a szolgálatban tőlünk a hűség és nem az eredmény kéretik számon, miközben az Úr oltalmazó, erőt adó hatalma velünk lesz minden napon (20).