„...az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet" Jel 2,1–7
1 Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár: 2 Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. 3 Tudom, hogy állhatatos vagy, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, 4 de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. 5 Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. 6 Az viszont melletted szól, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök. 7 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.
A hét kis-ázsiai gyülekezetnek írt levelet olvasva az a különös érzésünk, hogy épp ahhoz a gyülekezethez tartozunk, amelyik a levél címzettje. Krisztus népe nem a bűntelenek hibátlan elitcsapata. Ő személyesen ismer. Tudja, hogy mi a jó és mi a rossz tulajdonságod. „...az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet" (4). Tessék elgondolkodni: hol van az a csillogó szemű, nyílt tekintetű, minden áldozatra kész ember, aki valamikor elindult a Krisztus-követés útján?
RÉ 434 MRÉ 436
„Isten népe kerülgette a Széír hegyet…” (5Mózes 2,1-25) 5Mózes 2,1-25
(1) „Isten népe kerülgette a Széír hegyet…” (5Mózes 2,1-25)* Az emberi értelemmel megfejthetetlen titok is megemlítésre kerül itt. – 1. A „nagy népvándorlásban” leírásában látjuk azt, hogy kik kiknek a helyére kerültek, és kik kiket győztek le, hogy mások területét elfoglalva „otthonuk” legyen.** – 2. Isten népe is mások helyébe harcolja magát. Nagy titok ez. Ne oldjuk meg a korábbi népek pusztulását azzal az olcsó teológiai trükkel, hogy ezeket az Isten megítélte és elvetette; - bár Istennek erre is van hatalma, mint ahogy arra is, hogy a szintén érdemtelen és semmiben sem különbet mégis kiemelje. Ezt azonban még magyarázatként is csak Ő adhatja nekünk. – 3. A mi lehetőségünk csupán az, hogy nagy titokként, alázattal szemléljük a történelem Urának hatalmát és rajtunk megmutatott kegyelmét, aki a mostani népvándorlásban sem fog eltaszítani bennünket; miközben mi imádkozhatunk és tehetünk azért, hogy másokon is könyörüljön. Éppen ez az imádságos irgalom a jele annak, hogy az Övéi vagyunk: nem veszhetünk el. Ő pedig mindent jól intéz.
___
* - Isten népe kerülgette a Széír hegyet (1), majd más úton haladt a cél felé mindaddig, ameddig Isten népet megtisztító, igazságos, de irgalmas ítélete által az új nemzedék át nem léphetett az Ígéret Földjére (14).
- Az Úr azonban a megítélt nemzedéket sem hagyta el; ők ugyan nem érhették el itt a földön a megérkezést, kipusztultak még előtte: de az Úr őket sem hagyta el, velük volt (7). Isten ítéletében is ott a kegyelem.
- Sokan nem érjük el, ebben a világban a „megérkezés” maradéktalan érzését. Sok a később belátható üresjárat, kerülgetés, zsákutca, vargabetű, mert sokat mulasztunk az Úr és egymás ellen; de ez még nem jelenti azt, hogy az Úr elvetett bennünket.
- Ebből az igeszakaszból az is kiderül, hogy Isten a történelem Ura és más népek Ura is, más népekkel is törődik, még ha azok egyelőre nem is törődnek az Urral. Egyrészt nem engedi azt, hogy az Ő népe Edóm (Ézsau utódai, akiknek a Széír hegyét adta az Úr), Moáb és Ammón (Lót leszármazottai) népét bántsa (5; 9; 19). Másrészt, most azt a híradást kapjuk, a korábbiakkal ellentétben (4Mózes 21,33), hogy Edóm és Móáb átengedi Izráelt a földjükön (29), hogy a „Királyok útján”, a nagy kereskedelmi úton haladva érjenek célt.
** Edóm a hóriak, hurriták helyére telepedett (12,22), - a filiszteusok Kaftorból, Krétából telepedtek a tengerpart mellé (23; Ámos 9,7), - Móáb émieknek nevezte az általuk elűzött őslakosságot, ugyanezeket Izráel refáiaknak, - Ammón az avviak (23), vagy más néven zamzummiak helyére telepedtek.