„Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek:" Jel 1,9–20
9 Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. 10 Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögül hatalmas hangot hallottam, mint egy trombitáét, 11 amely ezt mondta: Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába. 12 Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, 13 és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; 14 feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; 15 lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; 16 jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog. 17 Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó 18 és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. 19 Írd meg tehát mindazt, amit láttál, ami van, és ami ezek után történik majd, 20 a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.
Krisztus tanítványa nem a „magáét" mondja, hanem azt adja tovább a gyülekezeti közösségeknek, amit Urától kapott. Tehát: nem „János látomását" olvassuk, hanem „Jézus Krisztus kijelentését". A címzettek pedig a gyülekezetek tagjai, többek között te meg én. Ez máig érvényes igazság. Az egyház Ura olyan sokra becsül téged, hogy kész megosztani veled is, ami eddig rejtve volt.
RÉ 468 MRÉ 390
„Amikor meghallottam hangoskodásotokat…” (5Mózes 1,34-46) 5Mózes 1,34-46
(34) „Amikor meghallottam hangoskodásotokat…” (5Mózes 1,34-46) Most az a kifejezés ragadott meg, ahogy az Ige kifejezi népének engedetlenségét, hűtlenségét: „hangoskodtatok”. Tökéletes kifejezés ez a hitetlenség lényegi érzékeltetésére. – 1. Ma is ez a hitetlenség: az ember hangos, domináns, nem ad teret az élő Istennek. – 2. Többféle módja van ennek a hangoskodásnak: - vagy szó szerint lehengereljük a másikat, nem lehet mellettünk megszólalni; - vagy panaszunkban leszünk hangos zsarolókká; - vagy álalázatunkban, tutyi-mutyiságunkban „hangoskodunk”, de így is kimunkált határozottsággal saját magunkat toljuk Isten és mindenki más elé. – 3. Ezeket a „hangoskodó” technikákat nem csak az egyes emberek, hanem csoportok, pártok, népek, politikák is tökéllyel űzik.*
___
* - A „függőségek” témában nézek egy pódiumbeszélgetést. Az ismert sztárorvos uralja az eszmecserét, mindenki csak „másodhegedűs” lehet mellette; hangosságában ráadásul csúnyán és magabiztosan beszél. - Mellette a többieknek a „halk hangoskodás” marad, ha szóhoz jutnak: a pszichológus, a politikus, a megtért zenész, mind mondja a maga sablonjait. - Hűtlen hangoskodás az egész, még akkor is, amikor a legrosszabb pillanatban a megtért zenész bizonyságtétellel próbálkozik, miszerint az Isten kitölti azt az űrt, amit pótszerekkel akarunk lefedni. Látnivaló, hogy a többiek „udvariasan harsány mosollyal” annyira sem értékelik ezt a rosszul felvezetett kegyes sablont, hogy válaszra sem méltatják. - Hűtlen hangoskodás az életünk.
- Isten népét úgy hordozta az Úr, ahogyan a Fiát viszi az ember: kihozta őket Egyiptomból és vezette őket a pusztában, előttük járt (29-32). Ennek ellenére a nép hangoskodott, elégedetlenkedett (34), még saját felelős elöljárójukat, Mózest is megnyomorították, aki ezek hitetlen hangoskodása miatt, velük együtt nem mehetett be az Ígéret földjére (37).
- Hangoskodásuknak része volt az is (41-46), hogy egyszer fogadkoztak, máskor sírtak (45), harmadszor a saját akaratukat az Isten akaratának tulajdonították, és Isten minden intése ellenére harcba indultak és hangos vereséget szenvedtek (43).
- Micsoda kegyelem, hogy Isten, ennek ellenére hűséges maradt népéhez, ezek gyermekeihez, hozzánk (39). Soha nem a jelen vétkeit nézi, bár azt joggal bünteti meg, hanem örök döntésére és szeretetére figyel.