„Tudom, hol van a lakóhelyed” Jel 2,12–17
A pergamoni gyülekezetet fenyegette a veszély, hogy beolvad az őt körülvevő pogányságba. Nem ez történt. Ma is valós veszély a különféle vallási irányzatok keveredése ezzel a jelszóval: úgyis egy Istenünk van. Őrizd meg tisztán azt a hitet, amit Krisztustól kaptál! „Tudom, hol van a lakóhelyed" (13). Milyen jó, hogy az Úr Jézus a körülményeinkkel együtt lát minket. Tudja, ki milyen családi, munkahelyi, esetleg gyülekezeti nehézségekkel küzd. „Győztes leszek, csak légy, Uram, velem!"
RÉ 409 MRÉ 324
„Istenetek, az Úr ezt a földet már nektek adta birtokul.” (5Mózes 3) 5Mózes 3
(18) „Istenetek, az Úr ezt a földet már nektek adta birtokul.” (5Mózes 3) Az itt lakó népeket Isten megítélte, ugyanakkor a rajtuk végrehajtott ítélet egyszeri alkalom (3-7). A Szentírás sehol nem beszél szent háborúról, sőt Isten akarata a jövőre nézve semmi hasonlóra nem hatalmazta fel a saját népét sem. Az élő Isten nem a háború Istene. Dávid király a katonai akciói miatt nem építhette fel Isten templomát, mert vér tapadt a kezéhez (1Krónika 28,3). Isten megfeddi azokat a nemzeteket, amelyek örömüket lelik a háborúkban (Zsoltárok 68,30), valamint elítéli az olyan agresszív népeket, mint az asszírok (Ézsaiás 10,12-16). - Isten ebben az esetben tiszta kezdettel akarja megajándékozni népét, mert a keveredés népének testi, lelki, hitbeli halálát jelentette volna. Érdemes lenne egyszer a Biblia alapján megvizsgálni a különböző kultúrák együttélésének lehetőségét. Erre Isten Igéje határozott nemet mond, még akkor is, ha egyes kultúrák önmagukban értékesek is lennének. – Az igeszakasz azt is üzeni nekünk, hogy minden evilági nagy diadalnak, még ha az Úrtól van is a siker, van keresztje. Nincs eredményes munka ebben a világban tövisek nélkül (2Korinthus 12,7).*
___
* A Biblia legnehezebb részei ezek. A legfontosabb üzeneteket azonban itt is megfogalmazhatjuk.
= Ezek a fejezetek azt hirdetik, hogy Isten mindenható, az Ő akaratát sem királyok, sem hitetlen népek meg nem akadályozhatják (1).
– 1. Az itt lakó népeket Isten megítélte, ugyanakkor a rajtuk végrehajtott ítélet egyszeri alkalom (3-7). A Szentírás sehol nem beszél szent háborúról, sőt Isten akarata a jövőre nézve semmi hasonlóra nem hatalmazta fel a saját népét sem. Az élő Isten nem a háború Istene. Dávid király a katonai akciói miatt nem építhette fel Isten templomát, mert vér tapadt a kezéhez (1Krónika 28,3). Isten megfeddi azokat a nemzeteket, amelyek örömüket lelik a háborúkban (Zsoltárok 68,30), valamint elítéli az olyan agresszív népeket, mint az asszírok (Ézsaiás 10,12-16).
– 2. Isten ebben az esetben tiszta kezdettel akarja megajándékozni népét, mert a keveredés népének testi, lelki, hitbeli halálát jelentette volna. Érdemes lenne egyszer a Biblia alapján megvizsgálni a különböző kultúrák együttélésének lehetőségét. Erre Isten Igéje határozott nemet mond, még akkor is, ha egyes kultúrák önmagukban értékesek is lennének.
– 3. Az igeszakasz azt is üzeni nekünk, hogy minden evilági nagy diadalnak, még ha az Úrtól van is a siker, van keresztje. Nincs „eredményes” munka ebben a világban tövisek nélkül (2Korinthus 12,7). Ezt jól jegyezze meg az, aki itt diadalra tör.
– 4. Isten megköveteli népétől az egységet, amely nélkül nincs áldás népének életén, ezért addig egyik törzs sem pihenhet meg a saját területén, amíg az Úr nyugalmat nem adott a többieknek is a maguk helyén; tehát egymást segíteniük kellett az utolsó percig (18-22), miközben tudták, hogy az Úristen maga harcol értük.