előző nap következő nap

„...és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint” Jel 2,18–29

18 A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez: 19 Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél. 20 De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és bálványáldozati húst egyenek. 21 Pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. 22 Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből; 23 gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint. 24 Nektek pedig, a többieknek Thiatirában, akik nem fogadjátok el ezt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit – amint azt nevezik –, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet, 25 de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. 26 Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a népek felett, 27 hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket; 28 ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot. 29 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!

„...és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint" (23). Hét kis-ázsiai gyülekezet, hét külön világ, hét eltérő problémakör. Dicséret és dorgálás, figyelmeztetés és biztatás szólal meg a sorokban. De hát – cselekedetek szerint lenne az üdvösség? A reformáció ezt már régen meghagyta a középkornak! De ne felejtsük el: amit vet az ember, azt le is aratja. Sőt: aki szelet vet, gyakran vihart arat. A tetteink következményei évekig, akár élethosszig kísérhetnek. Isten kegyelme pedig – akár cselekedeteink ellenére is – üdvösséget, örök életet ajándékoz a hozzá (újra) megtérőknek.

RÉ 454 MRÉ 424

„Nagyon vigyázzatok azért magatokra!…” (5Mózes 4,1-24) 5Mózes 4,1-24

(15) „Nagyon vigyázzatok azért magatokra!…” (5Mózes 4,1-24)* Az új földön egészen más népek, vallások, kultuszok, kultúrák hemzsegnek. Kultúrák ugyanis soha nem integrálódnak, hanem az egyik, valamilyen módon legyűri a másikat; vagy a sokféle, semmilyen „kultúra” legyőz mindenféle kultúrát. Isten azonban féltőn szereti népét (24). – 1. Istent elrejtette a hegy csúcsának homálya (11), de Ő mégis kilépett elérhetetlenségéből, szava, Igéje által. – 2. Nem látták, de hallották az Urat (15). – 3. Ezért Isten népe nem tekinthet látványos dolgokra sem „kifelé”, a társadalomban, a vallásokban, mert csak bálványokat talál (16-20); de nem tekinthet „befelé” sem, ottani világának zavaros, érzelmi, hitbeli káoszába; - a külső „bálványok” mellett ezek a gyakran ma is hirdetett, meditatív „belső utak”, a modern kegyesség nagy bálványimádása. – 4. Micsoda kegyelem, az Úr megtartja övéit, nem engedi őket eltévelyedni, kézen fogja népét. Ebben bízunk ma is, egy minden tekintetben „bálványok” által uralt világban. Felfelé tekintünk, nem látványosan „kifelé” és nem érzelmesen „befelé”, hanem Jézus Krisztusra (Zsidókhoz írt levél 3,1). – Vigyázzunk magunkra, mert az Úr vigyáz ránk.

___

* Mózes igehirdetése, az Ígéret Földjének határán a legfontosabbra mutat rá, mielőtt a nép elindul az Isten által nekik adott föld felé.