előző nap
következő nap

„Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől...” Jel 6,9–17

9 És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. 10 És hatalmas hangon kiáltották: Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? 11 Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket. 12 És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete gyászlepel, a hold pedig egészen olyan lett, mint a vér, 13 és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; 14 az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. 15 A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek sziklái között, 16 és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, 17 mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg?

„Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől..." (16). Ma még tart számodra a kegyelmi idő. Ma még van lehetőséged önként leborulni Jézus Krisztus, a Bárány keresztje alatt, és kérni teljes bocsánatát. Mert eljön az idő, amikor a közömbösek, a bizonytalanok és a tagadók számára is nyilvánvalóvá válik Jézus úrsága, de az számukra már térdre kényszerülést fog jelenteni, s az ő tekintete helyett inkább választanák, hogy a hegyek omoljanak rájuk. A kegyelmi idő lezárulása után az ítélet nem kerülhető el.

RÉ 99 MRÉ 99

„…járj mindenben az Ő útján…” (5Mózes 10) 5Mózes 10

(12) „…járj mindenben az Ő útján…” (5Mózes 10)* –  1. Az Ígéret földjének átlépése előtt Isten hálás engedelmességre hívja népét (12-22). Szinte belefáradunk a követelmények olvasásába. Isten mindig kíván tőlünk valamit. Mégpedig úgy, hogy azt teljes szívvel és lélekkel, azaz tökéletesen éljük és cselekedjük meg: - féld az Istent, - járj az Ő útján, - szeresd, - szolgáld, - tartsd meg parancsolatait, - légy igazságos, - segíts az árváknak és az özvegyeknek, - a jövevényekről nem is beszélve, - ragaszkodj mindenben az Úr nevéhez, - Őt dicsérd az istentiszteleten, és egész életedben; - mégpedig ne csak a külsőségekben, hanem a szívedben is, mert az Úr ezt is látja (16). – 2. Mindezt azért várhatja el az Úr, mert Ő sokkal többet tett népéért (15; 22). Főként, ha hozzávesszük ehhez Isten határtalan szeretetének újszövetségi vetületét: mit tett értünk Ő a Jézus Krisztusban! – 3. Mózes indulatosan összetörte a Tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblát. Ebben a felindulásban ott volt az is, hogy: lehetetlent kérsz Uram. Neked lehetséges, nálunk lehetetlen (Lukács 18,27). Nagyon szeretsz, de mi ezt nem tudjuk viszonozni. –Kegyelemre szorulunk.*

___

* - Mózes az összetört két kőtábla helyett újakat készít, amelyekre az Isten ismét felírta a Tízparancsolat Igéit. Azokat egy faládában helyezték el (1-5).

- Közben Áron főpap meghalt és Elezár főpap lett az utóda (6-7). A nagy főpap is odakerült, ahová a többiek; haláláról egy tényközlő sor emlékezik meg. Ez csakis így van rendjén.

- A szövetség ládáját Lévi törzse hordozta, akik mindig az Úr színe előtt álltak, szolgáltak, áldást mondtak, ezért nem kaptak földet, hanem szolgálatuk méltó jussa járt nekik. Az ő örökségük az Úr volt (8-9).

– 1. Az Ígéret földjének átlépése előtt Isten hálás engedelmességre hívja népét (12-22). Szinte belefáradunk a követelmények olvasásába. Isten mindig kíván tőlünk valamit. Mégpedig úgy, hogy azt teljes szívvel és lélekkel, azaz tökéletesen éljük és cselekedjük meg: - féld az Istent, - járj az Ő útján, - szeresd, - szolgáld, - tartsd meg parancsolatait, - légy igazságos, - segíts az árváknak és az özvegyeknek, - a jövevényekről nem is beszélve, - ragaszkodj mindenben az Úr nevéhez, - Őt dicsérd az istentiszteleten, és egész életedben; - mégpedig ne csak a külsőségekben, hanem a szívedben is, mert az Úr ezt is látja (16).

– 2. Mindezt azért várhatja el az Úr, mert Ő sokkal többet tett népéért, hiszen minden nép közül ezt az erőtlen, jelentéktelen népet választotta ki magának (15), megszaporította őket, ígéretét beteljesítette, mindvégig szerette őket, méltatlanságuk ellenére sem tagadta meg választott népét (15; 22). Ki merne erre bármit is mondani. Főként, ha hozzávesszük ehhez Isten határtalan szeretetének újszövetségi vetületét: mit tett értünk Ő a Jézus Krisztusban!

– 3. Ugyanakkor abban a mozdulatban, ahogy Mózes indulatosan összetörte a Tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblát, nem csak a nép bálványimádó engedetlensége miatti harag feszült; - hanem ebben a felindulásban ott volt az is, hogy: lehetetlent kérsz Uram. Neked lehetséges, nálunk lehetetlen (Lukács 18,27). Nagyon szeretsz, de mi ezt nem tudjuk viszonozni.

– 4. Elég csak egy példát említeni: szeressük a jövevényt (19), és most jönnek bőven, mit csináljunk velük? Adjuk át nekik az otthonainkat, adjuk fel önmagunkat, hitünket, kultúránkat, örökségünket, nagyszüleink, szüleink munkáját, mindenünket, mert ezt követeli a keresztyén szeretet? Mi meg puszta szeretetből költözzünk a híd alá? Ez nagyon nehezen menne nekünk.

– 5. Kegyelemre szorulunk. Egyedül Te tudod megoldani azokat a lehetetlen helyzeteket, amelyben az árvák gyámolítóra találnak, az özvegyek társra, a jövevények pedig saját hazájukban megvívják harcaikat (16-19), és nem menekülnek el gyáván onnan, ahová az Isten helyezte őket.

– 6. Adj megtérést a világ vezetőinek, hogy undok politikai csaták, megvesztegetések (17) helyett a valódi problémákat orvosolják.

– 7. Köszönjük Urunk, hogy Te nem vagy megvesztegethető (17), Nálad nincs hatalmasabb, Te vagy a megoldás, a megváltás egyedüli forrása (14-15). Mi, Tehozzád ragaszkodunk (20), nem „idegenekhez”; őket szeretjük, amíg bírjuk; de ők sem téríthetnek el Tetőled! Ámen.