előző nap
következő nap

„Ne ártsatok..., amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit” Jel 7,1–8

1 Ezután láttam, hogy négy angyal állt a föld négy sarkán, és féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. 2 Láttam, hogy egy másik angyal is feljön napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, 3 és így szólt: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit. 4 És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak pecséttel megjelölve Izráel fiainak minden törzséből: 5 Júda törzséből tizenkétezren voltak pecséttel megjelölve, Rúben törzséből tizenkétezren, Gád törzséből tizenkétezren, 6 Ásér törzséből tizenkétezren, Naftáli törzséből tizenkétezren, Manassé törzséből tizenkétezren, 7 Simeon törzséből tizenkétezren, Lévi törzséből tizenkétezren, Issakár törzséből tizenkétezren, 8 Zebulon törzséből tizenkétezren, József törzséből tizenkétezren, Benjámin törzséből tizenkétezren voltak pecséttel megjelölve.

„Ne ártsatok..., amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit" (3). Az egyetlen tökéletes biztonság Isten tulajdonának lenni. Az övéinek végső soron a halál sem árthat, mert hozzá kerülnek örökre. Számtalan kortársunk él magas falak mögött, védve testőrökkel és páncélozott járművekkel, mégis félelemben. Az Úr pontosan ismeri és számon tartja az övéit. Te örök biztonságban vagy már?

RÉ 252 MRÉ 363

„Nézd, én ma áldást és átkot adok elétek…” (5Mózes 11) 5Mózes 11

(26) „Nézd, én ma áldást és átkot adok elétek…” (5Mózes 11)* „Ha” - Ez a „ha”, ez a feltétel, ami az ember döntéséhez köti az Isten cselekvését, igazán érdekes teológiailag. - Isten, népének akkori gondolkodásához igazodva világosan fogalmazott: ma eléd adtam az áldást és az átkot, és ha engedelmesen viselkedsz, áldást nyersz; de ha elpártolsz Tőlem, akkor kipusztítalak a föld színéről (26-32). Áldást akarsz, vagy átkot? Válassz, dönts? - Mi azonban tudjuk, hogy az ember döntését mindig megelőzi az Isten rólunk való döntése, hiszen ennek kegyelméből hozhatjuk meg a magunk áldott döntéseit. A lényegi dolgok nem a mi döntéseinktől függnek. Isten pedig döntött rólunk! - Ezt bizonyította meg a Jézus Krisztusban. Őbenne már bevitt bennünket arra az örök földre, amely minden itteni Ígéret földjénél áldottabb. Isten népének maradéktalan boldogsága ez, minden boldogság maximuma: az üdvösség.

___

* „Ha”

– 1. Mózes ötödik könyve már hosszú fejezetek óta hangsúlyozza Isten üzenetét: tartsuk meg maradéktalanul, teljes szívvel és élettel, azaz gondolattal, szóval, cselekedettel az Ő parancsolatait; amelyeknek fontos része az is, hogy továbbadjuk az Úr Igéjét, szavait és tetteit a gyermekeinknek. Ennek a továbbadásnak egészen direkt módjaitól se riadjunk vissza: tegyük az Ő Igéjét karkötő, vagy „karóra” helyett a kezünkre, fejdíszként a homlokunkra, és látható módon a kapuinkra és az ajtófélfáinkra, hogy kívül és bévül is nyíltan felvállaljuk és hirdessük: hova tartozunk mi és a mieink. Nincs fontosabb, mint a fentiek, ezt minden nap, újra és újra hangsúlyozni kell. Kárhozatosan kár, hogy ma ezeket sem nem mondjuk, sem nem ismételgetjük, sem nem tesszük (8).

– 2. Ha ugyanis mindezeket megtartja Isten népe, - ez az Ószövetség egy részének üzenete, - akkor bemehetnek az Ígéret földjére, erősekké teszi őket az Isten, így birtokba vehetik „jussukat”, és hosszú ideig élhetnek ott, a tejjel és mézzel gazdag földön, az Isten esőt ad nekik és szemüket rajtuk tartja (9-15; 22-25): ez az utóbbi pedig féltő szeretettel teli óvó, de istenfélelmet támasztó szemmel-tartás.

– 3. Ez a „ha”, ez a feltétel, ami az ember döntéséhez köti az Isten cselekvését, igazán érdekes teológiailag. Isten, népének akkori gondolkodásához igazodva világosan fogalmazott: ma eléd adtam az áldást és az átkot, és ha engedelmesen viselkedsz, áldást nyersz; de ha elpártolsz Tőlem, akkor kipusztítalak a föld színéről (26-32). Áldást akarsz, vagy átkot? Válassz, dönts? Mi azonban tudjuk, hogy az ember döntését mindig megelőzi az Isten rólunk való döntése, hiszen ennek kegyelméből hozhatjuk meg a magunk áldott döntéseit. A lényegi dolgok nem a mi döntéseinktől függnek. Isten pedig döntött rólunk! Ezt bizonyította meg a Jézus Krisztusban. Őbenne már bevitt bennünket arra az örök földre, amely minden itteni Ígéret földjénél áldottabb. Isten népének maradéktalan boldogsága ez, minden boldogság maximuma: az üdvösség.