„...csend lett a mennyben...” Jel 8,1–6
1 Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben mintegy fél óráig. 2 És láttam a hét angyalt, akik az Isten előtt álltak, és adatott azoknak hét trombita. 3 Egy másik angyal is odajött, és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölő, és adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra, amely a trón előtt van. 4 És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből Isten elé. 5 Ekkor vette az angyal a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzéből, és ledobta a földre: mennydörgés és zúgás, villámlás és földrengés támadt. 6 A hét angyal pedig, akinél a hét trombita volt, felkészült, hogy trombitáljon.
„...csend lett a mennyben..." (1). Életbevágó szükségünk van a csendre, melyben meghalljuk Urunk szavát. Még nagyobb baj, amikor nemcsak körülöttünk, hanem bennünk sincs csend. Ő így szól: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten" (Zsolt 46,11). Az Úr előtti csendben döbbenhetsz rá: ő az ítélő bírája minden élőnek és holtnak, és egyedül vére által van kegyelem számodra is!
RÉ 141 MRÉ 141
„…arra a helyre, amit kiválaszt Istenetek…” (5Mózes 12,20-31) 5Mózes 12,20-31
(11) „…arra a helyre, amit kiválaszt Istenetek…” (5Mózes 12,20-31) Mit kezdhet a ma embere az Ige kizárólagosságával? Folytassuk a tegnapi üzenet kifejtését. Tudom, sokféle ez a világ, sokszínű, ez jól is van így, de a sokféle színskálában minden szín csakis saját, Istentől kapott árnyalatát képviselheti. Ha megtagadná önmagát, akkor lenne igazán szürke a világ. De sokkal többről van itt szó: arról, hogy a mennyei világ nem a sokféleségétől és a sokszínűségétől lesz sokkal jobb mindennél (Filippi 1,23), hanem éppen ellenkezőleg; - attól, hogy végre megszűnik minden olyan sokféleség, ami itt gyötrelemmé lett számunkra. A sokszínűség az itteni nyomorúságos világ jellemzője, de ez nem azt jelenti, hogy a mennyei világ szürke lenne, hanem azt, hogy „egységes”, a Jézus Krisztusban. Erre várunk, amikor az Ő egyetlen helye, jelenléte, megváltó szeretete betölt mindent, ahol nyugtunk és örömünk lesz (10). Ott már nem lesznek áldozatok, szabályok (13-18), mert azok a szívünkbe lesznek írva. Addig pedig vigyázzunk (13), és ne hagyjuk magukra az Úr szolgáit, akik ezt az egységet, ezt az egyetlen megváltó helyet, Jézus Krisztus keresztjét és üres sírját mutatják és hirdetik nekünk (19).