előző nap következő nap

„Elpusztult a tenger teremtményeinek harmada” Jel 8,7–13

7 Trombitált az első, és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és lehullott a földre: megégett a föld harmada, megégett a fák harmada, és megégett a zöld fű is mind. 8 A második angyal is trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmada vérré lett: 9 elpusztult a tenger teremtményeinek harmada, amiben csak élet volt, és a hajók harmada megsemmisült. 10 A harmadik angyal is trombitált, és az égből egy nagy égő csillag hullott le, mint egy lámpás, és ráesett a folyók harmadára és a vizek forrásaira. 11 A csillag neve pedig Üröm, és ürömmé lett a vizek harmada, és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak. 12 A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadát és a csillagok harmadát, hogy elsötétüljön harmadrészük, a nappal harmada se legyen világos, az éjszaka is ugyanígy. 13 Ekkor láttam és hallottam, hogy egy sas repül fenn az égen, és hatalmas hangon ezt mondja: Jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak, a másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak.

„Elpusztult a tenger teremtményeinek harmada" (9). Ha nyitott szemmel járunk, észrevehetjük, hogy napjainkban már ebben az utolsó időszakban élünk. Pusztítjuk az élővilágot, mérgezzük a tengereket, egyre gyakoribbak a tengeri, légi és természeti katasztrófák. Viszont ezek még mindig „csupán" Isten figyelmeztető ítéletei. „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket" (Zsid 4,7).

RÉ 178 MRÉ 171

„…őt tiszteljétek és hozzá ragaszkodjatok.” (5Mózes 13) 5Mózes 13

(5) „…őt tiszteljétek és hozzá ragaszkodjatok.” (5Mózes 13) Az a jó, ha az ember tud az építő, életet és gyarapodást szolgáló megegyezés érdekében kompromisszumokat kötni. Egyetlen esetben lehet „halálos” a megegyezés. Az élő Isten tiszteletében nincsenek kompromisszumok. Erről szól ez a fejezet. Akár egy hitelesnek tűnő próféta, akár saját családod, akár a városod akarnak rászedni „idegen isten” tiszteletére, ott nincs választási lehetőség; sőt, ki kell irtani a gonoszt. Az ember azonban éppen ezen a területen a leggyarlóbb, éppen az isten-kérdés területén a legparáznább. Istenünk, egyszülött Fiát adta oda érettünk, hogy mi megmaradhassunk. Ez a szeretet azonban megtérésre vezeti Isten gyermekeit. Tudunk mi ragaszkodni, valamihez, valakihez is; - de úgy, hogy abból nem halál, hanem élet támad? Ezt is csak az Isten tudta szépen elintézni. Áldott legyen az Ő neve.