„...a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya” Jel 17
„...a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya" (14). Ha valaki hallotta már Händel Messiás című oratóriumát, az tudja, hogy a zárótételben hangzik fel ez a bibliai vers. A zeneszerző bizonyságtétele. De lehet a te bizonyságtételed is. A Bárány Jézus győz, övé a végső szó. Ő az uraknak Ura és a királyoknak Királya. Mi a győztes oldalán állunk.
RÉ 485 MRÉ 279
„…örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének…” (5Mózes 26) 5Mózes 26
(11) „…örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének…” (5Mózes 26)* Amikor Isten elé járulunk. – 1. Bizonyságot teszünk Isten bőkezűségéről (1-4). Adj hálát minden napért! – 2. Megemlékezünk hűségéről (5-9). Itt olvassuk Isten népének hitvallását, amelyet továbbadtak gyermekeiknek: milyen hatalmasan emelte fel őket, kicsinyeket, és szabadította meg őket az Úr. – 3. Dicsőítjük az Ő egyedülálló voltát (10-11). Aki leborul az Úr előtt, az valódi örömre emeltetik fel; aki azonban „idegeneknek” hódol, az mélyebbre és mélyebbre kerül. – 4. Engedelmeskedünk parancsolatainak (11-19), hiszen az Ő kegyelme nem olcsó, hanem drága kegyelem, amely látható gyümölcsökben, hiteles tettekben mutatkozik meg, minden nyomorúságunk ellenére is. Igenis, kegyelme által az Ő szent népévé leszünk. Nem azért, hogy a többi nép fölé emeljen bennünket (19). De aki szentté lesz, az mássá lesz, mint a többiek. Ez nem tudatos cél, hanem áldott következmény. Igenis van különbség szent és tisztátalan között; van különbség a „káromkodó kocsis” és a még szavak nélkül is imádkozó ember között.
___
* Amikor Isten elé járulunk.
– 1. Bizonyságot teszünk Isten bőkezűségéről (1-4). Adj hálát minden napért, és minden napon azért a földért, ahol élsz, ahol a mindennapi kenyeret kapod, amely életet, hordoz, megtart, hogy léted „nagyobb” ajándékaira is tekinthess, miután volt mit enned. A hálaadás minden elégedettség és „boldogság” kezdete, még akkor is, ha nem Isten bőkezűségét, hanem súlyos kezét tapasztaljuk.
– 2. Megemlékezünk hűségéről (5-9). Itt olvassuk Isten népének hitvallását, amelyet továbbadtak gyermekeiknek: milyen hatalmasan emelte fel őket, kicsinyeket, és szabadította meg őket az Úr, nekik ajándékozva az Ígéret földjét.
– 3. Dicsőítjük az Ő egyedülálló voltát (10-11), mert aki az egyetlen élő Isten elé járul, az szabadító irgalmából részesül, és valódi örömöt kap, háza-népével együtt. Aki leborul az Úr előtt, az valódi örömre emeltetik fel; aki azonban „idegeneknek” hódol, az mélyebbre és mélyebbre kerül. Olyan fontos itt is ez a gyakori kifejezés, „én és házam népe”; vagyis az Úr nem hagyja házunk népét sem, a ránk bízott szeretteinket sem az Ő ismerete nélkül, csak ne szűnjünk meg értük imádkozni.
– 4. Engedelmeskedünk parancsolatainak (11-19), hiszen az Ő kegyelme nem olcsó, hanem drága kegyelem, amely látható gyümölcsökben, hiteles tettekben mutatkozik meg, minden nyomorúságunk ellenére is. Igenis, kegyelme által az Ő szent népévé leszünk. Nem azért, hogy a többi nép fölé emeljen bennünket (19). De aki szentté lesz, az mássá lesz, mint a többiek. Ez nem tudatos cél, hanem áldott következmény. Igenis van különbség szent és tisztátalan között, van különbség a „káromkodó kocsis” és a még szavak nélkül is imádkozó ember között.