előző nap
következő nap

„Ez a név adatott neki: az Isten Igéje” Jel 19,11–21

11 És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, 12 szeme tűz lángja, és fején sok korona, és ráírva egy név, amelyet senki sem ismer rajta kívül; 13 és véráztatta ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. 14 A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. 15 Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és ő tapossa majd a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. 16 Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura. 17 És láttam, hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott minden madárhoz, amely fenn a magasban repül: Jöjjetek, gyülekezzetek össze az Isten nagy lakomájára, 18 hogy királyok, vezérek és hatalmasok húsát egyétek, lovak húsát és a rajta ülőkét, minden szabad ember és rabszolga húsát, kicsinyekét és nagyokét. 19 És láttam, hogy a fenevad, a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen, 20 de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő színe előtt, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták annak képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába. 21 A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.

„Ez a név adatott neki: az Isten Igéje" (13). Az Ige, Isten teremtő szava Jézusban egyszer testté lett. Szava betegeket gyógyított, halottakat keltett életre. Sokan mégsem ismerték fel, nem hallgattak rá. Vitatkoztak vele, ellene támadtak, és megölték. A feltámadt Jézus Krisztus megmutatta magát azoknak, akik keresték őt. Egyszer pedig mindenki előtt győzelmesen megjelenik, hogy nyilvánvaló legyen: mindaz, amit mondott, igaz. Igéje élő és ható.

RÉ 367 MRÉ 376

„Megtébolyodsz…” (5Mózes 28,27-48) 5Mózes 28,27-48

(34) „Megtébolyodsz…” (5Mózes 28,27-48)* – 1. Ez az igeszakasz megérteti velünk, hogy mit jelent a teológiai tétel, miszerint a „bűn”, az Isten nélküli élet azt jelenti, hogy átok alatt vagyunk. Ezeknek a szörnyűségeknek minden formáját megéljük manapság is. – 2. Akit nem csak éltet, hanem már ébresztget is az Isten Lelke, annak, az Úr közelében kellő érzékenysége lesz, az életünkben megélt és egymásnak okozott kínokra. Nagy tévedés azt gondolni, hogy ezeket az Isten okozza nekünk, ezeket mi okozzuk egymásnak, mert ilyenné leszünk az egyetlen, élő Isten nélkül. A mai igeszakasz átkait is ebben az összefüggésben olvassuk. Mindenesetre, aki hisz, az könnyen megtébolyodhat, a világ tobzódását és a mérhetetlen szenvedéseket látva, tapasztalva. Ha ezért vagyunk „rosszkedvűek”, a világ nyomorúságát látva, akkor ez áldott szomorúság, mert boldogok, akik emiatt sírnak (Máté 5,4). – 3. Ne feledjük azonban a folytatást: akik így sírnak, azok vigasztalást nyernek, azok átok helyett krisztusi, maradandó, el nem múló áldásokat tapasztalnak, valamint az Úr eszközeivé lesznek, hogy ebben a világban, minél több ember számára, ne csupán enyhítsék az átok okozta szenvedéseket, hanem Isten kegyelméből, kihozzák őket az átokból az áldások helyére.

*Az áldások után következnek az átkok. A kiindulási pont mindig ugyanaz: Isten rendelkezéseinek megtartása. Amennyiben nem figyelsz, és nem tartod meg Isten szavát, akkor átkok szállnak rád; - hangzik Isten figyelmeztetése, népe felé. A szakasz címe egészen pontosan így olvasható: fenyegetés átkokkal. Aztán hosszú felsorolásban olvassuk a rettenetesebbnél rettenetesebb büntetéseket.