előző nap
következő nap

„...és megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint” Jel 20,7–15

7 Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, 8 és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot, hogy összegyűjtse háborúra őket, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. 9 És felvonultak a föld színén, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. 10 Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké. 11 És láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt: színe elől elfutott a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. 12 És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. 13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint. 14 És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába. Ez a második halál, a tűz tava. 15 Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett.

„...és megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint" (13). Ijesztő vagy reményt keltő ez a mondat? Ha magunkra nézünk, ha egy-egy napunkat megvizsgáljuk, fenyegetően hangzik. Mennyi önző, értelmetlen dolgot teszünk! A másik embert legyőzni, hatalmunkat megőrizni, érdekeinket védeni akarjuk sokszor mások megvetése és elnyomása árán is. A megalázottak és megsebzettek abban reménykednek, hogy igazságos lesz az ítélet, hogy egyszer végre fény derül a gonoszságra. Mégis könyörögjünk azért, hogy ne csak igaz legyen az ítélet, hanem irgalmas is.

RÉ 357 MRÉ 319

„…hogy elkötelezd magad Istenednek, az Úrnak szövetségére, amelyet a mai napon köt veled az Úr…” (5Mózes 29) 5Mózes 29

(11) „…hogy elkötelezd magad Istenednek, az Úrnak szövetségére, amelyet a mai napon köt veled az Úr…” (5Mózes 29)* Nagy áldás, hogy az Újszövetség világosságából szemlélhetjük ezeket a sorokat. – 1. Isten köti ezt a szövetséget népével. Ő a kezdeményező. Ő teszi meg felénk az első lépést. Isten szövetsége pedig azt jelenti, ahogy ezt Jézus Krisztusban világosan megmutatta, hogy Ő irgalmasan lehajol az emberhez, és neki oltalmat, segítséget és szabadítást nyújt. – 2. Isten nem csupán megköti velünk ezt a szövetséget, hanem örök döntése alapján meg is tart bennünket az Ő szövetségében, kegyelmében, az Ővele való közösségben (Zsoltárok 25,13-14), hiszen az Ő szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38), még a bűneink sem! – 3. Ugyanakkor Isten erőt ad nekünk, Lelke által, hogy velünk kötött szövetségének rendelkezéseit, amelyek valójában a mi javunkat és életünket szolgálják, megtartsuk, és egyre láthatóbbá legyen rajtunk, hogy az Ő népe vagyunk, aki nem „idegen isteneket”, hanem Őt imádják, az Ő dicsőségére élnek, a másik ember és a teremtett világ szeretetében.

* Nagy áldás, hogy az Újszövetség világosságából szemlélhetjük ezeket a sorokat.

– 1. Isten köti ezt a szövetséget népével. Ő a kezdeményező. Ő teszi meg felénk az első lépést. Isten szövetsége pedig azt jelenti, ahogy ezt Jézus Krisztusban világosan megmutatta, hogy Ő irgalmasan lehajol az emberhez, és neki oltalmat, segítséget és szabadítást nyújt.

– 2. Isten nem csupán megköti velünk ezt a szövetséget, hanem örök döntése alapján meg is tart bennünket az Ő szövetségében, kegyelmében, az Ővele való közösségben (Zsoltárok 25,13-14), hiszen az Ő szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38), még a bűneink sem!

– 3. Ugyanakkor Isten erőt ad nekünk, Lelke által, hogy velünk kötött szövetségének rendelkezéseit, amelyek valójában a mi javunkat és életünket szolgálják, megtartsuk, és egyre láthatóbbá legyen rajtunk, hogy az Ő népe vagyunk, aki nem „idegen isteneket”, hanem Őt imádják, az Ő dicsőségére élnek, a másik ember és a teremtett világ szeretetében.

– 4. Ahol pedig Isten nem adott értelmes szívet (3), ott az itteni világ idegen istenei tarolnak, elsodornak, és átkozottá lesz életünk; nem azért, mert Isten átka van rajtunk, hiszen Isten csak áldást ad, hanem mert Őnélküle az életnek csak a bűn rontotta átkát, és nem az áldását tapasztalhatjuk meg. Vigyázzunk, mert népének egyetlen tagja is megfertőzheti az egész népet; ahogy egyetlen mérgező gyökér, sok halálos gyümölcsöt teremhet (17). Egyetlen megátalkodottan hűtlen és engedetlen sem lehet közöttünk. Isten népének minden tagja az Úr gyermeke legyen, így ábrázolódhat ki rajtunk az áldás, és lehetünk áldássá mások számára is.