előző nap
következő nap

„Ha valaki hozzátesz ezekhez..., ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Isten elveszi az osztályrészét...” Jel 22,8–21

8 Én, János, hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. 9 De ő így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: Istent imádd! 10 És így szólt hozzám: Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van. 11 Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, de aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is! 12 Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. 13 Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. 14 Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. 15 Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot. 16 Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag. 17 A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! 18 Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; 19 ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Isten elveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. 20 Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus! 21 Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.

„Ha valaki hozzátesz ezekhez..., ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Isten elveszi az osztályrészét..." (18–19). Hozzátenni, elvenni, zárójelbe tenni, szelektálni, relativizálni... Mert nem értem, mert félreértem, mert félremagyarázom, mert túlhangsúlyozom, mert szándékoltan vagy szándékolatlanul megfeledkezem róla... Sok-sok kísértése van a keresztyén embernek a Szentírással, Isten írott igéjével kapcsolatosan. Emlékezzünk és emlékeztessünk rá: „a teljes Írás Istentől ihletett".

RÉ 198 MRÉ 173

„Bizony, az Úr nevét hirdetem…” (5Mózes 32,1-25) 5Mózes 32,1-25

(3) „Bizony, az Úr nevét hirdetem…” (5Mózes 32,1-25)* Ilyen a hívő ember, mint Mózes. Közeledőben van halála és ő egy gyönyörűséges énekben az Urat magasztalja. – Ez az ének, Isten Lelke által szól, ezért Isten Igéje, amely olyan, mint a harmat a zsenge fűre (1-2). Ez az ének az Úr nevét magasztalja, aki hűséges és igazságos, mindezekben kőszikla, tehát soha nem inog meg, és akinek cselekvése tökéletes, ezért ember Ővele nem vitatkozhat (3-4). – Mózes, ebben az énekében azt is megénekelte, amit az Isten parancsolt neki (5Mózes 31,19), hiszen a hívő ember, amikor Istenről szól, soha nem önmagából szól, hanem mindig az Istentől rábízott üzenet képezi szavainak tartalmát; ezért a hívő ember bizonyságtétele, imádsága, de még hétköznapi beszéde sem öncélú fecsegés. – Isten nem hagyja el hűtlen népét (5-9). „Mert az Úr része az Ő népe, kimért öröksége” (9). Tehát Isten örökké szereti népét, mert Isten népének „örök része” maga az Úr, vagyis Isten önmagát adja népéért. Ez teljesedett be Jézus Krisztusban. – Ez a határtalan, örök szeretet azonban kötelez, Isten valódi gyermekeit mindig arra indítja, hogy ettől kezdve engedelmesen az Ő dicsőségére és mások javára éljenek.

___

* Ilyen a hívő ember, mint Mózes. Közeledőben van halála és ő egy gyönyörűséges énekben az Urat magasztalja.

– Ez az ének, Isten Lelke által szól, ezért Isten Igéje, amely olyan, mint a harmat a zsenge fűre (1-2). Ez az ének az Úr nevét magasztalja, aki hűséges és igazságos, mindezekben kőszikla, tehát soha nem inog meg, és akinek cselekvése tökéletes, ezért ember Ővele nem vitatkozhat (3-4).

– Mózes, ebben az énekében azt is megénekelte, amit az Isten parancsolt neki (5Mózes 31,19), hiszen a hívő ember, amikor Istenről szól, soha nem önmagából szól, hanem mindig az Istentől rábízott üzenet képezi szavainak tartalmát; ezért a hívő ember bizonyságtétele, imádsága, de még hétköznapi beszéde sem öncélú fecsegés.

– Ez az ének Isten magasztalása után nagy szomorúsággal szól arról, hogy noha Isten hatalmasan hordozta népét, ez a nép mégis elromlott, bolonddá és esztelenné lett, elhagyta egyetlen Atyját, aki teremtette, alkotta és erőssé tette (5-9).

– Isten mégsem hagyja el hűtlen népét. Milyen gyönyörű tömörséggel fogalmazza meg ezt az örök hűséget ez az ének: „Mert az Úr része az Ő népe, kimért öröksége” (9). Tehát Isten örökké szereti népét, mert Isten népének „örök része” maga az Úr, vagyis Isten önmagát adja népéért. Ez teljesedett be Jézus Krisztusban.

- Ez a határtalan, örök szeretet azonban kötelez, Isten valódi gyermekeit mindig arra indítja, hogy ettől kezdve engedelmesen az Ő dicsőségére és mások javára éljenek.