előző nap
következő nap

„...küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott” Júd 1–7

1 Júdás, Jézus Krisztus szolgája, Jakabnak pedig testvére, köszöntését küldi az elhívottaknak, akiket az Atya Isten szeretett, és Jézus Krisztus megtartott: 2 irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen. 3 Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. 4 Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akiknek az ítélete régóta meg van írva: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják. 5 Emlékeztetni akarlak pedig titeket arra, jóllehet minderről tudtok, hogy bár az Úr egykor kiszabadította népét Egyiptom földjéről, azokat, akik nem hittek, később elpusztította. 6 Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva a nagy nap ítéletére. 7 Ugyanígy Sodoma és Gomora meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik.

„...küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott" (3). Isten akaratát nem mindig könnyű elfogadni, azzal azonosulni, aszerint döntéseket hozni, aszerint cselekedni, aszerint élni. A hit néha küzdelem is. Csaták, amelyeket meg kell vívnunk önmagunkkal, a környezettel, a korszellemmel, időnként magával Istennel is. Csaták, amelyeknek tétje: megőrizni azt, ami ránk bízatott.

RÉ 255 MRÉ 362

„Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek.” (5Mózes 32,26-52) 5Mózes 32,26-52

(47) „Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek.” (5Mózes 32,26-52) Evangélium szólal meg Mózes énekének második felében. – Isten megbünteti engedetlen népét, de nem engedi, hogy népének ellenségei elbízzák magukat és csúfolják Isten népét, meggyalázzák az Ő ügyét. Isten még a jogos büntetésben sem szolgáltatja ki övéit véglegesen az ellenségnek. Isten olyan tulajdon népe iránt, hogy még a büntetésében is ott van a kegyelme (36); vagyis Isten joggal megbünteti népe engedetlenségét, de saját népét soha nem engedi el (43). Ezt soha ne felejtsük! (26-36) – De kik tartoznak Isten valódi népéhez, akikre vonatkoznak az ígéretek? Azok Isten népének tagjai, akik Isten Lelke által belátják, hogy minden földi szikla is elporlad egyszer (31), hát még az ember, akinek elernyed élete, és hamis bizodalmának minden tárgya (37); ezért rádöbbenünk, hogy egyetlen Kőszikla az Úr, rajta kívül nincs más, Őtőle függ minden (39). – Őneki, az egyedül örökkévaló (40), gőgös és kegyetlen ellenségeinek joggal megfizető (41-42), saját népén könyörülő Istennek adassék dicsőség mindenkor (43). (36-43).*

___

* –  Ennek a népnek lehetett vezetője, nagyon nehéz, de döntő időkben Mózes, aki nem volt tökéletes, ezért nem is mehetett be a földi Ígéret földjére, csak áttekinthetett oda. Tudjuk, hogy a Jézus Krisztusban készített Ígéret földjét azonban nem csak közelről látta Mózes, hanem be is léphetett oda (Máté 17,1-11).

–  Mózes nem csalódott, voltak tévedései, de Isten végig megőrizte szolgáját a hitben. Ennek bizonysága, hogy még szolgálata utolsó perceiben is az Isten szavának megszívlelésére bíztatja népét, mert az Úr szava az egyetlen, amely nem üres beszéd, hanem élet (47).