„Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák” Júd 8–13
„Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák" (12). Isten nélkül ilyenek vagyunk, mert nélküle csak ilyenek lehetünk. Gyökértelenek, akiket ide-oda sodor az ingerek, vágyak, divatok, körülmények, (tév)tanítások, külső és belső kényszerek akármiféle szele. Végső soron gyümölcstelenek, vesztesek. Ezért fontos „megtalálni" azt, aki az „egyetlen fundamentum": Krisztust.
RÉ 74 MRÉ 74
„Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt.” (5Mózes 33) 5Mózes 33
(1) „Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt.” (5Mózes 33)* Az áldás mindig Isten ajándékait közvetíti. Ezeket az ajándékokat összegzi itt az Ige. Isten szereti népét, ennek jelei a következők: - Isten jött, felragyogtatta lényét előttünk, Ő tette meg értünk az első lépést, érdemtelenül kiválasztott minket (2). - Az Úr „kezében” hordoz (27), védelmez (29), megtart (3), örök hajlékot készít nekünk (27). - Az Úr megadja nekünk azt a kegyelmet, hogy mindenkor az Ő lábaihoz és ne „idegen halmokhoz” telepedjünk le és befogadóan figyeljünk az Ő beszédére (3-4). - Ha nagy a baj, az égen át száguld segítségünkre (26); ez még akkor is így van, ha valamit tartós kudarcként, vagy veszteségként élünk is meg egy ideig, és legszívesebben perlekednénk Ővele: hol voltál? Isten áldásában részesültünk, a Jézus Krisztusban. Őbenne valóban az égen át száguldott segítségünkre. Az áldott ember, az áldott nép vallja, hogy nincsen Istenünkhöz fogható (26); és valóban „boldog”, aki mindezt megtapasztalta (29).
___
* Az áldásról.
– 1. Isten áldása azt jelenti, hogy Ő magából és mennyei világából adja nekünk azt, ami nekünk nincs, és amivel csak Ő ajándékozhat meg. Az áldást csakis az Úr adhatja, még akkor is, ha emberi közvetítőket felhasználhat ebben.
– 2. Nincs nagyobb ajándék, mint az, hogy az ember ajka áldást mond, mielőtt elmegy innen; ez a hit, a megnyugvás, az elengedés, a bizonyosság jele. Mózes áldást mondva ment el ebből a világból (1). Mielőtt Mózes egyenként megszólítaná a törzseket, az egész néphez szól (2-5); zárásul is az egész nép megszólításával fejeződik be az áldások sora (26-29). Jesurún Izráel beceneve, csak hogy értsük ezt a megszólítást (5).
– 3. Az áldás mindig Isten ajándékait közvetíti. Ezeket az ajándékokat összegzi itt az Ige. Isten szereti népét, ennek jelei a következők: - Isten jött, felragyogtatta lényét előttünk, Ő tette meg értünk az első lépést, érdemtelenül kiválasztott minket (2). - Az Úr „kezében” hordoz (27), védelmez (29), megtart (3), örök hajlékot készít nekünk (27). - Az Úr megadja nekünk azt a kegyelmet, hogy mindenkor az Ő lábaihoz és ne „idegen halmokhoz” telepedjünk le és befogadóan figyeljünk az Ő beszédére (3-4). - Ha nagy a baj, az égen át száguld segítségünkre (26); ez még akkor is így van, ha valamit tartós kudarcként, vagy veszteségként élünk is meg egy ideig, és legszívesebben perlekednénk Ővele: hol voltál?
– 4. Isten áldásában részesültünk, a Jézus Krisztusban. Őbenne valóban az égen át száguldott segítségünkre. Az áldott ember, az áldott nép vallja, hogy nincsen Istenünkhöz fogható (26); és valóban „boldog”, aki mindezt megtapasztalta (29).