„...Nóé napjaiban a bárka készítésekor... Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség” 1Pt 3,18–22
„...Nóé napjaiban a bárka készítésekor... Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség" (20– 21). Az ítéletben a bárka mentette meg Nóét és családját. Bennünket pedig az, amiről a keresztség beszél: Jézus Krisztus váltsága. Amint az özönvíz elmosta a régi, bűnös világot, ugyanúgy adhatjuk halálba mi is óemberünket, indulatainkat, és engedhetünk teret a Krisztusban nyert új életnek. Nem önmagában a keresztség, hanem akiről a keresztség beszél: Jézus Krisztus ment meg (RÉ 426/3). Ha meg vagyunk keresztelve, hisszük-e ezt?
RÉ 241 MRÉ 367
„Az Úr uralkodjék rajtatok!” (Bírák 8,1-23) (Bírák 8,1-23
(23) „Az Úr uralkodjék rajtatok!” (Bírák 8,1-23)* Isten az elején ad erőt és bölcsességet Gedeonnak. – 1. Gedeon megnyugtatja a féltékeny efraimiakat, mert az ő tetteiket is elismeri, ahol pedig elismerjük a másikat, ott megenyhül a féltékeny indulat (1-3). – 2. Gedeon nem enged azonnali teret gyarló emberi indulatainak, amikor két helyen sem fogadják be fáradt seregét. Vigyázzunk, az indulatokat mindig el kell tenni „másnapra”. A hívő ember szívében krisztusivá lesz az indulat (4-9), mint amikor Őt sem fogadták be a samáriai faluban (Lukács 9,55-56). – 3. Gedeon legyőzi a midjáni király hatalmas seregét, ám itt sem erővel. Gedeon a kellő időben cselekszik, amikor az ellenség tábora biztonságban érezte magát, saját erejének önhittségében. Ebben a világban mindig készen kell lenni, soha nem érezhetjük magunkat önhitt biztonságban (10-12). – 4. Gedeon nem tökéletes ember, úgy szolgáltat igazságot, ahogy ebben a világban szoktak, biztosan „kiiktatva a másikat”, mert egyébként ő iktat ki engem. Mi nem tudunk igazságot szolgáltatni, legfeljebb pusztítani. Gedeon ezt meg is vallja, amikor népe kérésére azt válaszolja: ne én, hanem az Úr uralkodjon rajtatok (13-23)
___
* A teljes magyarázat:
Isten ad erőt és bölcsességet Gedeonnak, aki a legnehezebb helyzeteket sem csupán erővel kezeli, hanem ezzel a bölcsességgel.
– 1. Gedeon megnyugtatja a féltékeny efraimiakat, mert az ő tetteiket is elismeri, ahol pedig elismerjük a másikat, ott megenyhül a féltékeny indulat, ami egyébként mindent vinne. Gedeon, ebben a nehéz helyzetben felesleges vitákkal, üresjáratokkal nem fecsérli az erejét (1-3).
– 2. Gedeon nem enged azonnali teret gyarló emberi indulatainak, amikor két helyen sem fogadják be fáradt seregét. Vigyázzunk, az indulatokat mindig el kell tenni „másnapra”. A hívő ember szívében krisztusivá lesz az indulat, mint amikor Őt sem fogadták be a samáriai faluban (Lukács 9,55-56); - hiszen a romboló, gyilkos indulat másnapra megenyhül, megoldássá szelídül az Úr kezében (4-9).
– 3. Gedeon legyőzi a még két üldözött midjáni király hatalmas seregét, ám itt sem erővel, hanem az Úrtól kapott bölcsességgel, mert a kellő időben cselekszik, amikor az ellenség tábora biztonságban érezte magát, saját erejének önhittségében. Ebben a világban mindig készen kell lenni, soha nem érezhetjük magunkat önhitt biztonságban (10-12).
– 4. Gedeon nem tökéletes ember, úgy szolgáltat igazságot, ahogy ebben a világban szoktak, mind a mai napig, biztosan „kiiktatva a másikat”, mert egyébként ő iktat ki engem. Mi nem tudunk igazságot szolgáltatni, legfeljebb pusztítani. Gedeon ezt meg is vallja, amikor népe kérésére azt válaszolja: ne én, hanem az Úr uralkodjon rajtatok (13-23)