előző nap következő nap

„Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül” 1Pt 4,1–11

1 Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, 2 hogy többé ne emberi vágyak, hanem Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét. 3 Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. 4 Azért csodálkoznak rajtatok, sőt káromolnak titeket, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába. 5 De számot fognak adni annak, aki készen áll ítélni élőket és holtakat. 6 Mert a holtaknak is azért hirdettetett az evangélium, hogy megítéltessenek ugyan mint emberek testben, de éljenek Isten szerint lélekben. 7 Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. 8 Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez. 9 Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül. 10 Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: 11 ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

„Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül" (9). Az akkori Krisztus-követőkből kisugárzó szeretet abban mutatkozott meg, hogy befogadták az üldözött keresztyéneket, és vendégszeretetet gyakoroltak feléjük. Mi észrevesszük-e a nehéz helyzetben lévő testvéreinket? Ez a szükséget betöltő, csak Istentől elnyerhető szeretet, amely „sok bűnt elfedez", lehet elfogadó, amely tud szolgálni a másik felé. Ez az ismertetőjele és vonzó missziós eszköze ma is Krisztus igazi tanítványainak (Jn 13,35). Készségesek vagyunk-e testvéreinknek „morgás" nélkül adni?

RÉ 220 MRÉ 300

„Csapda lett ez Gedeonnak…” (Bírák 8,24-35) Bírák 8,24-35

(27) „Csapda lett ez Gedeonnak…” (Bírák 8,24-35)* Többször említettük már, hogy Gedeon sem volt tökéletes ember. – 1. Egyrészt korának embere volt, aki az akkori harci módon, a kegyetlenséget sem nélkülözve küzdött (20-21). Emellett szintén korának gyermeke volt Gedeon abban, hogy sok felesége volt (29-32). – 2. De ezek mellett Gedeonnak nyilvánvaló bűnei is voltak, hiszen őt is tőrbe csalta a bálványimádás akkori formája, a beolvasztott aranyfülbevalók, vagyis maga az arany, a pénz, a hatalom (24-27). – 3. Pedig Isten milyen erővel és hatalommal ruházta fel és használta őt, amelynek nyomán megalázkodott a náluknál sokkal erősebb ellenség, és béke lett az országban (28). Isten hatalmasan cselekszik velünk, de mi semmit sem változunk, hanem sodródunk korunk áradatával (33-35). – 4. Egyetlenegy valaki volt ezen a világon, aki nem sodródott a korával, bár korának gyermeke volt, és semmiféle bűn nem terhelte őt. Őrá, Jézus Krisztusra tekintve van esélyünk valóban újat kezdeni, és korunkban is megjeleníteni a mennyei világ gazdagságát.

___

*A teljes magyarázat:

Többször említettük már, hogy Gedeon sem volt tökéletes ember.

– 1. Egyrészt korának embere volt, aki az akkori harci módon, a kegyetlenséget sem nélkülözve küzdött (20-21). Emellett szintén korának gyermeke volt Gedeon abban, hogy sok felesége volt (29-32).

– 2. De ezek mellett Gedeonnak nyilvánvaló bűnei is voltak, hiszen őt is tőrbe csalta a bálványimádás akkori formája, a beolvasztott aranyfülbevalók, vagyis maga az arany, a pénz, a hatalom (24-27). Tehát korának általános bűnei mellett tetten érhető, konkrét bűnei is voltak Gedeonnak. Ő is belezuhant abba a csapdába, ami azóta is fenyegeti, már-már elnyeli a világot.

– 3. Pedig Isten milyen erővel és hatalommal ruházta fel és használta őt, amelynek nyomán megalázkodott a náluknál sokkal erősebb ellenség, és béke lett az országban (28). Isten hatalmasan cselekszik velünk, de mi semmit sem változunk, és nem csupán az a gond, hogy sodródunk korunk áradatával, sokféle veszélyes örvény közepette; hanem még inkább az, hogy miközben megtapasztaljuk Isten kegyelmét, mi mégis újra és újra, mint az Ő népe, látványos hűtlenségekkel is elhagyjuk Őt (33-35).

– 4. Egyetlenegy valaki volt ezen a világon, aki nem sodródott a korával, bár korának gyermeke volt, és semmiféle bűn nem terhelte őt. Őrá, Jézus Krisztusra tekintve van esélyünk valóban újat kezdeni, és korunkban is megjeleníteni a mennyei világ gazdagságát. Jézus Krisztusra tekinteni olyan, mint amikor a napfelkeltére tekintünk, s az ezernyi színben pompázó égbolt megállít, önvizsgálatra késztet, reménységgel tölt el, miközben az arcunk is ragyog, nem saját magunktól, hanem az egyetlen naptámadat, Jézus Krisztus fényességétől.