„...emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat” 2Pt 3,1–7
„...emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat" (1). A hamis tanítók miatt sokan elfordultak az igazság útjától. Amikor sokféle hang hallatszik körülöttünk, hajlamosak vagyunk arra, hogy amiről korábban megbizonyosodtunk, azt mégis megkérdőjelezzük. Elbizonytalanítanak minket újabb és újabb filozófiák, a posztmodern kor sokféle tanítása között nehezen igazodunk el, s olykor elveszítjük Jézus Krisztusba vetett hitünket. Az emlékezés segít a tiszta gondolkodást megőrizni, visszatalálni a forráshoz, megerősödni Isten ígéretében.
RÉ 140 MRÉ 140
„Elfajzott efraimiak vagytok!” (Bírák 12) Bírák 12
(4) „Elfajzott efraimiak vagytok!” (Bírák 12)* Egy „mintaszerű” KONFLIKTUS LÉPÉSEIT olvashatjuk itt: becsmérlés (4), versengés, szemrehányás (1-2), fenyegetés (1), visszavágás (5-6). tettlegesség. - Jefte nem kap köszönetet azért, hogy megszabadította népét az ellenségtől; sőt, kritika, szemrehányás éri, köszönet helyett. Isten embere azonban hűséggel teszi a dolgát, és nem vár érte itt semmit. - A történet befejezése sem megnyugtató, mert Jefte és a gileádiak végül „visszavágtak”, és megverték az efraimiak seregét. Amikor a megvert efraimi sereg maradványai vissza akartak jutni saját területükre, egy olyan szót mondattak ki az átkelőkkel, ami az akkori nyelvjárást ismerve elárulta efraimi származásukat, ők ugyanis tájszólásukkal az „s” helyett „sz”-et ejtettek (5-6). „- Szép, mintaszerű” viszály ez. Sajnos nem mondhatjuk azt, hogy ma bárhol, akár az egyházon belül is, jobb lenne a helyzet. Nem Jeftére, és nem is ideig való szabadítóra, hanem az egyetlen Szabadítóra, Jézus Krisztusra lenne szüksége ennek a világnak, valamint az Úrtól való megváltásra. A helyzet ugyanis „emberileg” nem lesz jobb: sőt, reménytelen.
___
* A teljes magyarázat:
Egy „mintaszerű” KONFLIKTUS LÉPÉSEIT olvashatjuk itt.
– 1. A konfliktusok többnyire úgy kezdődnek, hogy az egyik becsmérli a másikat. Ahogy itt az efraimiak elfajzottaknak nevezték a gileádiakat: talán Manassé Jordántól keletre telepedett törzsének felét szólták le? A becsmérlés gyökere, hogy az egyik többre tartja magát a másiknál, és ezt ki is fejezték. Az efraimiak többre tartották magukat a másik tizenegy törzsnél, hiszen Józsué és Debóra is innen származott, valamint ez a törzs az ország közepén kapott lakhelyet. Ezért az efraimiaknak előjogokra igényt tartó öntudatuk volt (4).
– 2. A konfliktus kialakulása során a becsmérlést a versengés követi: ki a nagyobb, ki vezet, kié a hatalom?
– 3. Ez a „versenyszellem” folyamatosan „böködi”, provokálja a másikat, mint itt az Igében, amikor az efraimiak a győztes ütközet után szemrehányást tettek Jeftének, hogy az ő segítségüket miért nem kérték, amikor csatába indultak az ammóniak ellen (1). Kiderül, hogy Jefte kérte a segítségüket, de ők gyáván otthon maradtak; most a győztes csata után pedig kritizálva előállnak (2). Jefte nem kap köszönetet azért, hogy megszabadította népét az ellenségtől; sőt, kritika, szemrehányás éri, köszönet helyett. Isten embere azonban hűséggel teszi a dolgát, és nem vár érte itt semmit.
– 4. A konfliktus következő lépése már a konkrét fenyegetés és tettlegesség. Itt az efraimiak megfenyegették Jeftét, hogy rágyújtják a házat (1).
– 5. A történet vége sem megnyugtató, mert Jefte és a gileádiak erre már „visszavágtak”, és megverték az efraimiak seregét. Amikor a megvert efraimi sereg maradványai vissza akartak jutni saját területükre, egy olyan szót mondattak ki az átkelőkkel, ami az akkori nyelvjárást ismerve elárulta efraimi származásukat, ők ugyanis tájszólásukkal az „s” helyett „sz”-et ejtettek (5-6).
– 6. „Szép, mintaszerű” viszály ez. Sajnos nem mondhatjuk azt, hogy ma bárhol, akár az egyházon belül is, jobb lenne a helyzet. Nem Jeftére, és nem is ideig való szabadítóra, hanem az egyetlen Szabadítóra, Jézus Krisztusra lenne szüksége ennek a világnak, valamint az Úrtól való megváltásra. A helyzet ugyanis „emberileg” nem lesz jobb: sőt, reménytelen.