előző nap
következő nap

„...új eget és földet várunk” 2Pt 3,8–13

8 Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. 9 Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. 10 De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. 11 Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, 12 akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! 13 De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.

„...új eget és földet várunk" (13). A világnak egyszer vége lesz. Ami most körülvesz minket, az el fog múlni. Hogyan és miként? Erről van, amit tudhatunk, s van, ami rejtve marad előttünk. Az azonban bizonyos, hogy amíg a régi világban sokak számára nem lényeges, hogy mi Isten akarata, addig az új világban egyértelműen Isten akarata szerint fognak élni az igaz emberek.

RÉ 406 MRÉ 318

„Szeretnénk téged itt tartani…” (Bírák 13) Bírák 13

(15) „Szeretnénk téged itt tartani…” (Bírák 13)* Az ember, amikor valóságosan, „koncentráltan” megtapasztalja ISTEN KÖZELSÉGÉT, mindig ebben szeretne élni (Máté 17,4). – 1. Isten közelségét különösképpen azok tapasztalják meg, akik tudják, hogy olyan segítségre szorulnak, ami emberileg megoldhatatlan (2-3). Ezek az emberek lesznek Isten eszközeivé, mint itt Sámson meddő anyja, vagy Anna és Erzsébet (1Sámuel 1; Lukács 1). – 2. Isten közelsége hitet támaszt. Sámson anyja nincs megnevezve, de Isten ismeri őt. Micsoda hit, amellyel ez az asszony fogadja az angyal ígéretét, miszerint gyermeke fog születni, akit az Úrnak kell szentelniük (4-6), mert ő szabadítja meg népét a filiszteusok kezéből. Sámson anyja nem kételkedik, a kétségnek nyoma sincs benne (6-7); sőt, amikor férje kérdezősködik, ő az, aki bizalomteljesen megnyugtatja a férjét (22-23). – 3. Isten közelsége szolgálatra hív. Sámson szülei mindent úgy tesznek, ahogy az Úr parancsolta nekik. Tiszteletet adnak Isten követének, rajta keresztül magának az élő Istennek; és nem kérdezősködnek egy határon túl, hanem Isten ígéretére bízzák magukat (15-17).

___

*A teljes magyarázat:

Az ember, amikor valóságosan, „koncentráltan” megtapasztalja ISTEN KÖZELSÉGÉT, mindig ebben szeretne élni. A tanítványok is a megdicsőülés hegyén akartak maradni, és nem akartak visszamenni a völgybe (Máté 17,4). Sámson szülei is marasztalni akarták az Úr követét, folyamatosan átélve Isten közelségének gazdagságát. Ebben a világban azonban Isten közelségét azért tapasztaljuk meg, hogy az Ő küldöttei legyünk, és hitben élve, mint Isten eszközei, meggazdagítsuk ezt a világot. Isten közelségét rajtunk keresztül tapasztalhatják meg mások. Ez Isten akarata, egészen az Úr visszajöveteléig. Ehhez azonban nekünk is töltekeznünk kell, mert Isten közelségének gazdagságát az tudja másoknak ajándékozni, aki maga is „birtokolja” azt.

– 1. Isten közelségét különösképpen azok tapasztalják meg, akik tudják, hogy olyan segítségre szorulnak, ami emberileg megoldhatatlan (2-3). Ezek az emberek lesznek Isten eszközeivé, mint itt Sámson meddő anyja, vagy Anna és Erzsébet (1Sámuel 1; Lukács 1).

– 2. Isten közelsége hitet támaszt. Sámson anyja nincs megnevezve, de Isten ismeri őt. Micsoda hit, amellyel ez az asszony fogadja az angyal ígéretét, miszerint gyermeke fog születni, akit az Úrnak kell szentelniük (4-6), mert ő szabadítja meg népét a filiszteusok kezéből. Sámson anyja nem kételkedik, a kétségnek nyoma sincs benne (6-7); sőt, amikor férje kérdezősködik, ő az, aki bizalomteljesen megnyugtatja a férjét (22-23).

– 3. Isten közelsége szolgálatra hív. Sámson szülei mindent úgy tesznek, ahogy az Úr parancsolta nekik. Tiszteletet adnak Isten követének, rajta keresztül magának az élő Istennek; és nem kérdezősködnek egy határon túl, hanem Isten ígéretére bízzák magukat (15-17). A bizalomteljes ráhagyatkozás nélkül nincs Istennek való szolgálat. A gyermeket nem akarják kisajátítani maguknak, hanem hálásak érte, valamint azért, hogy az Isten eszközei lehetnek, ezért a gyermeket Isten parancsainak megfelelően nevelik (24-25). Az élet fő célja tehát nem az, hogy legyek valakivé, hanem, hogy valamivé váljak: használható, erős láncszemmé, az Isten szabadító váltságművében (Szabó Andor).