előző nap
következő nap

„A Lélek indítására elment a templomba” Lk 2,21–40

21 Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. 22 És amikor leteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak szenteltessék"; 24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében mondottak szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát". 25 És íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29 Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátta szemem üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek. 33 A gyermek apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott, 34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak 35 – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata. 36 Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuél leánya, Ásér törzséből. Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, 37 és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38 Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. 39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. 40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.

Két idős ember a példaképünk ezen a napon, akik számára az Istennek való engedelmesség mindennél fontosabb. Simeon: „A Lélek indítására elment a templomba" (27). Anna: „Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal" (37). Az öregkorral járó akadályokat is le lehet győzni! Idősen is lehet a gyülekezeti közösséget keresni, lehet szolgálni! Mindannyiunknak szól az igei üzenet: ragaszkodjunk Isten ígéreteihez, építsünk azokra, szolgáljunk neki, keresve az ő dicsőségét és embertársaink javát!

RÉ 447 MRÉ 175

„Abban az időben nem volt király Izráelben.” (Bírák 19,1-21) Bírák 19,1-21

(1) „Abban az időben nem volt király Izráelben.”(Bírák 19,1-21)* – 1. A történet kezdete: Egy lévita Efraim vidékéről betlehemi másodfeleségének apjához utazik, mivel az asszony elhagyta őt, és visszatért a szülői házhoz. Nem teljesen világos, hogy a feleség miért tért vissza az apjához, hiszen ez a kor viszonyait ismerve elképzelhetetlen volt. – 2. A történet további menete pedig elképzelhetetlen mélységekbe vezet: öt napos mulatozás, aztán az ettől való megcsömörlésben a lévita, másodfeleségével együtt elindul az éjszakába, de csak Jeruzsálemig jutnak, amelyet ekkor még nem izraeliek laktak, ezért mennek Gibeáig, egy Jeruzsálem melletti városig, ahol viszont csak egy szintén jövevény öregember fogadja be őket. – 3. A borzalmak ezután kezdődnek. Egy rémtörténet az egész. A történet bevezetése indokolja mindezt: nem volt király Izraelben. Minden szándékosság nélkül érdemes lenne párhuzamot vonni a nyugati világ viszonyai és e történet között. A gond csupán az, hogy nincs már az a földi király, aki itt rendet tudna teremteni, hiszen a „királyokat” a háttérből ezernyi érdekek irányítják. Csak az egyetlen, üdvözítő, feltámadott Királyban lehet reménységünk.

___

* Ez a történet egy feje tetejére állított világot mutat be, Izrael népe történetében azt a szakaszt, amikor egyértelművé vált, hogy a bírák által megtestesített vezetés nem működik. A történetben olvasható férfi szereplők között, talán a szolga kivételével, nem találunk senkit, aki a társadalom rendjében ráruházott feladatának megfelelne: a lévita a legmélyebbre süllyed, a vele lévő nőt is képtelen megvédeni, az apát csak a mulatozás érdekli, a városlakók semmibe veszik a vendégjogot, és erőszakot követnek el.

– 1. A történet kezdete: Egy lévita Efraim vidékéről betlehemi másodfeleségének apjához utazik, mivel az asszony elhagyta őt, és visszatért a szülői házhoz. Nem teljesen világos, hogy a feleség miért tért vissza az apjához, hiszen ez a kor viszonyait ismerve elképzelhetetlen volt. Talán azt a magyarázatot adhatjuk rá, ahogy a 17-18. fejezetekben is láttuk már, hogy Palesztinában éltek munkanélküli léviták, és így szükségszerű megélhetés után néztek. Előfordulhat, hogy ez a lévita ellehetetlenült anyagi helyzetét feleségének árusításával próbálta megoldani; ezért menekülhetett vissza a felesége az apjához.

– 2. A történet további menete pedig elképzelhetetlen mélységekig jut: öt napi mulatozás, aztán az ettől való megcsömörlésben a lévita, másodfeleségével együtt elindul az éjszakába, csak Jeruzsálemig jutnak, amelyet ekkor még nem izraeliek laktak, ezért mennek Gibeáig, egy Jeruzsálem melletti városig, ahol viszont csak egy szintén jövevény öregember fogadja be őket.

– 3. A borzalmak ezután kezdődnek. Egy rémtörténet az egész. A történet bevezetése indokolja mindezt: nem volt király Izraelben. Minden szándékosság nélkül érdemes lenne párhuzamot vonni a nyugati világ viszonyai és e történet között. A gond csupán az, hogy nincs már az a földi király, aki itt rendet tudna teremteni, hiszen a királyokat a háttérből ezernyi érdekek irányítják. Csak az egyetlen, üdvözítő, feltámadott Királyban lehet reménységünk.