előző nap
következő nap

„mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta” Lk 2,1–20

1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. * 2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. 3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, 5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. 8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: 11 üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. 13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14 Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. * 15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott. 16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. 17 Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek, 18 és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. 19 Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta. 20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.

Felelősek vagyunk azért, hogy hová megyünk, és mire gondolunk, mit forgatunk a szívünkben. A pásztorokról azt olvassuk, hogy elmentek megnézni mindazt, „ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott" (15). Máriáról pedig azt, hogy „mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta" (19). Két áldott üzenet lehet a miénk ezen a vasárnapon: naponta szükségünk van arra, hogy Urunk szavát, igéjét meghalljuk, olvassuk, és arra is, hogy megőrizzük, és aszerint éljünk!

RÉ 316 MRÉ 191

„…kezetekbe adta az Isten!” (Bírák 18) Bírák 18

(10) „…kezetekbe adta az Isten!” (Bírák 18) Ez az egyetlen mód célt érni, mint itt teszi ezt Dán törzse? – Letarolni „a gyengébbet”, kilesni, közben fosztogatni, azt „törvényesíteni”, a kifosztottat megalázni, hogy jobb lesz, ha nem felesel, örüljön az életének; végül a békességben élőt kiirtani és helyére telepedni egy olyan földön (11-26), ahol nem hiányzik semmi (7-10). – Milyen esélyei vannak manapság a krisztusi szelídségnek? Legfeljebb a kereszt? Igen, a kereszt, azzal a bizonyossággal, hogy a golgotai kereszt egyetlen szent helyén megváltást nyert a világ; - tehát lesz még ez másként is. Érdemes kitartani, a Jézus Krisztusban. – Dán törzse teológiai igazolást keres cselekedeteire, hiszen mindezt azért tehetik, mert az Úrtól bíztatást kaptak (2-6) és egy lévita is velük van; miközben az már nem számít, hogy ez a lévita annak a maszek bálványszentélynek volt a papja, amelynek bálványát ezek elrabolva magukkal vitték.* Így hivatkozni Istenre, tisztátalanul, önző céljainkat igazolva, nem hozhat áldást, legfeljebb ideig való „sikert”. Tudjuk, hogy egy hosszan tartó bálványimádás kezdete volt ez Isten népének életében (1Királyok 12,29).

___ 

* Most a lévita származásának problémájára (30) nem is térek ki (2Királyok 21,1-17).