előző nap
következő nap

„...eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam” Lk 3,1–20

1 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Liszániász volt, 2 Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. 3 Ő pedig bejárta a Jordán egész környékét, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, 4 ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! 5 Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: 6 és meglátja minden halandó az Isten szabadítását." 7 A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelkedjék, ezt mondta: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 9 A fejsze pedig már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik. 10 A sokaság pedig megkérdezte tőle: Akkor hát mit tegyünk? 11 János így válaszolt nekik: Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék! 12 Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: Mester, mit tegyünk? 13 Nekik ezt mondta: Semmivel se hajtsatok be többet a megszabottnál! 14 Megkérdezték tőle a katonák is: Mi pedig mit tegyünk? Nekik ezt felelte: Senkit ne bántalmazzatok, senkit meg ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg a zsoldotokkal! 15 Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívükben mind azt fontolgatták, vajon nem János-e a Krisztus, 16 János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket, 17 kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrébe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. 18 Sok másra is buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek. 19 Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet Heródiásért, a testvére feleségéért, és minden gonosz tettéért, Heródes 20 mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe csukatta Jánost.

A büszkeség, a gőg nyomja rá bélyegét a mai társadalomra, sokan inkább arra törekednek, hogy megalázzák embertársaikat, és Isten előtt sem akarnak alázatban járni. Igénkben az alázat példaképe áll előttünk Keresztelő János személyében, aki így tesz bizonyságot Jézusról: „...eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam" (16). Szükségünk van arra, hogy Isten előtt megalázzuk magunkat, hogy Urunkat alázattal kövessük, és egymást különbnek tartsuk magunknál (Fil 2,3).

RÉ 312 MRÉ 184

„…ott ültek sírva, az Úr színe előtt…” (Bírák 20,1-28) Bírák 20,1-28

(26) „…ott ültek sírva, az Úr színe előtt…”(Bírák 20,1-28)* – 1. A „testvérek közösségében” gyakran nagyobbak a veszekedések, mint a világban (1-17). – 2. A „testvérek közösségében” az indulat sokszor fondorlatosabb, leplezettebb, éppen ezért félelmetesebb, mint ott, ahol nyílt kártyákkal csapják le a kemény játszmákat. Itt az egységet a kaini bosszúvágy hozza létre, amely a történetet elindító lévita fél információin alapul, és ez a kép nem a valóságot, hanem az indulatból létrehozott ellenségképet tükrözi, a „kollektív bűnösség” vádjával tetézve (18-28) – 3. A „testvérek közösségében” is határtalanná lehet az irgalmatlanság. Egy törzset teljesen kiirtottak, csellel (29-48), Istennek tulajdonított felhatalmazással (28), Gibea városának bűne miatt, mert a bűnt ki kell irtani maguk közül, Isten törvényének sok helyen hangsúlyozott passzusa szerint. – 4. A „testvérek közössége” csak akkor tudott sírni, amikor őket is jól elverték (26). Az ember „kemény”, amíg nem rajta csattannak a dolgok; de egészen más a helyzet, ha már neki is jut az „igazságos” csapásokból. Az Istennek tetsző sírás a megszomorodás sírása, Szentlélekért könyörgő sírás: megtérésért, Jézus Krisztusban való új életért.

___

* – 1. A „testvérek közösségében” gyakran nagyobbak a veszekedések, mint a világban. Tény, hogy ezek saját „bűnös” törzsük kiirtásában elszántabbak voltak, mint minden más küzdelemben. Isten népe egy akarattal indul egy testvér-törzs ellen. Fontos az egység, de kétes akkor, ha valakik ellen és nem valakik mellett jön létre. Isten népe esetében különösen fontos az egység. Mégis ki kell mondani, hogy Isten népén belül sokszor jobban tudjuk egymást gyűlölni, mint bármi mást (1-17).

– 2. A „testvérek közösségében” a gyűlölet sokszor fondorlatosabb, leplezettebb, éppen ezért félelmetesebb, mint ott, ahol nyílt kártyákkal játsszák a kemény játszmákat. Itt az egységet a kaini bosszúvágy hozza létre, amely a történetet elindító lévita fél információin alapul, és ez a kép nem a valóságot, hanem az indulatból létrehozott ellenségképet tükrözi, a „kollektív bűnösség” vádjával tetézve. Ezt támasztja alá az is, hogy Izráel törzsei nem kérdezik meg az Urat, hogy felvonuljanak-e testvérük, Benjámin és a „bűnös város”, Gibea ellen, hanem csupán technikai információkat kérdeznek Istentől, hogy ki vonuljon fel elsőnek a csatában, melyik törzs? Aztán csak a sorozatos vereségek hoznak számukra nagyobb alázatot és tisztább látást (18-28); de még ezek sem vezetik őket irgalomra, a sajátjaikkal szemben sem.

– 3. A „testvérek közösségében” is határtalanná lehet az irgalmatlanság. Egy törzset teljesen kiirtottak, csellel (29-48), Istennek tulajdonított felhatalmazással (28), Gibea városának bűne miatt, mert a bűnt ki kell irtani maguk közül, Isten törvényének sok helyen hangsúlyozott passzusa szerint.

– 4. A „testvérek közössége” csak akkor tudott sírni, amikor őket is jól elverték (26). Az ember „kemény”, amíg nem rajta csattannak a dolgok; de egészen más a helyzet, ha már neki is jut az „igazságos” csapásokból. Az Istennek tetsző sírás a megszomorodás sírása, Szentlélekért könyörgő sírás: megtérésért, Jézus Krisztusban való új életért.