„Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm” Lk 3,21–38
Egy mennyei bizonyságtétel áll előttünk ma: „Te vagy a z én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm" (22). A mennyei Atya tesz
bizonyságot szeretett Fiáról, aki szent, tökéletes és igaz, aki azért jött, hogy az ő tökéletes elégtétele, igazsága és szentsége a mienk legyen a megváltásban, ingyen kegyelemből hit által (HK 60.). Gyönyörködjünk mi is a Fiúban, és legyen a mi ajkunkon is a róla szóló bizonyságtétel, mert helyettünk és érettünk szenvedett és halt meg!
RÉ 431 MRÉ 256
„Izráel ezután csapatokat állított lesbe Gibea körül.” (Bírák 20,29-48) Bírák 20,29-48
(29) „Izráel ezután csapatokat állított lesbe Gibea körül.” (Bírák 20,29-48) Félreérthető, ha a Gibeában kialakult helyzetet csupán „erkölcsi zűrzavarnak” nevezzük. Minden morális válság mögött ott rejtőzik ugyanis az ember alapvető nyomorúsága, Isten nélküli állapota, amely ezer formában, látványosan és kevésbé látványosan gyűr bennünket a halálba; kivétel nélkül mindenkit. Tehát a „jó erkölcs” emlegetésében mindig ott rejtőzik egyfajta felszínesség és egy alaptalan gőg, arra nézve, aki éppen emlegeti. – Ugyanakkor az „erkölcsi zűrzavar” kifejezés mégis fontos, mert hirdeti, hogy van egy látható határ, amin túl senki sem merészkedhet konkrét következmények nélkül, hiszen a közösséget védeni kell. Főként így van ez Isten maga számára elkülönített, szent népével kapcsolatosan. – Újjá kell születnünk, ezzel nem leszünk tökéletesek, de alapvetően mások leszünk: Jézus Krisztus lesz az életünk forrása, és ez a forrás mindig tiszta vizet ad. A jó erkölcs csak látható következmény, és nem a mi produktumunk.