előző nap
következő nap

„...de a te szavadra...” Lk 5,1–16

1 Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. 2 Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. 3 Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. 4 Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! 5 Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. 6 Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; 7 ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. 8 Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! 9 A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; 10 de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! 11 Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt. 12 Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. 13 Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. 14 Ő pedig megparancsolta neki: Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik. 15 De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. 16 Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.

„...de a te szavadra..." (5). Legyünk őszinték, mint Péter, néha nehéz elhinni, hogy működik, amit Isten mond: ha kérjük, adatik, boldogok a sírók, és érdemes újra kivetni a hálókat... Legfeljebb azért hisszük el, mert Isten az, aki szól, és ő nem csap be, nem játszik velünk, és nem a levegőbe beszél. Bízzuk magunkat az ő szavára, igéire ma is!

RÉ 299 MRÉ 465

„Ezek voltak Dávid fiai…” (1Krónikák 3) 1Krónikák 3

(1) „Ezek voltak Dávid fiai…” (1Krónikák 3)* Dávid fiait (1-9), Salamon fiait (10-16), majd a fogság utáni utódokat tárja elénk ez a fejezet (17-24). A nevek felsorolását gondos vizsgálattal összevetve a hasonló nemzetségtáblázatokkal (2Sámuel 3,2-5; 5,14-16; Máté 1,12-17) megállapíthatjuk, hogy mik a hasonlóságok és az eltérések. Ebből kiderül, hogy a krónikásnak, az ismert források mellett adott volt a saját hagyománya, amelyhez minden körülmények között ragaszkodott, hiszen a saját hagyománya egy nézőpontot, sőt mi több, hitvallást fejezett ki. Saját nézőpontunk nem mindig önző szempontok alapján tekint a történésekre, hanem kivételezett esetekben ez a nézőpont hitvallás, amelyben Isten láttatja és üdvösségesen értékelteti velünk a tényeket. Ez a „mennyei több” egy áldott nézőpont. – A krónikás megszakítja Júda leszármazottainak lajstromát, és hitvallást tesz Dávid házáról. Mi már tudjuk, ezzel hitvallást tesz a megígért Szabadítóról. – A krónikás a névsort folytatja, egészen a fogság utáni időkig, ezzel jelzi, hogy saját jelenük a múltban gyökerezik, jövőjük pedig Isten ígéreteinek további beteljesedésében garantált.

_____

* 

– Dávid fiait (1-9), Salamon fiait (10-16), majd a fogság utáni utódokat tárja elénk ez a fejezet (17-24). A nevek felsorolását gondos vizsgálattal összevetve a hasonló nemzetségtáblázatokkal (2Sámuel 3,2-5; 5,14-16; Máté 1,12-17) megállapíthatjuk, hogy mik a hasonlóságok és az eltérések. Ebből kiderül, hogy a krónikásnak, az ismert források mellett adott volt a saját hagyománya, amelyhez minden körülmények között ragaszkodott, hiszen a saját hagyománya egy nézőpontot, sőt mi több, hitvallást fejezett ki. Saját nézőpontunk nem mindig önző szempontok alapján tekint a történésekre, hanem kivételezett esetekben ez a nézőpont hitvallás, amelyben Isten láttatja és üdvösségesen értékelteti velünk a tényeket. Ez a „mennyei több” egy áldott nézőpont.

– A krónikás is így tekintett a nevekre, azok mögött az eseményekre. Ezért megszakítja Júda leszármazottainak lajstromát, és hitvallást tesz Dávid házáról. Mi már tudjuk, ezzel hitvallást tesz a megígért Szabadítóról. A krónikást bizonyára a jeruzsálemi templom és istentiszteleti rend létrehozója, Dávid király iránti tisztelet vezette erre. Jézus Krisztusban az istentisztelet beteljesedett, és Őbenne életünk is istentiszteletté lesz, azaz kiteljesedik.

– A krónikás a névsort folytatja, egészen a fogság utáni időkig, ezzel jelzi, hogy saját jelenük a múltban gyökerezik, jövőjük pedig Isten ígéreteinek további beteljesedésében garantált.